A hideg londoni éjszakában csak pár alak mozog az utcákon ebben a késő éjjeli időpontban, néhány részeg kacajt és egy taxi dudálását hallani a távolból. Egy sötét ruhás fickó stencilekkel a hóna alatt, festékspray-jel a zsebében fordul be egy utcasarkon. Meg is van a megfelelő felület, pár perc alatt végez, majd szignózza a végeredményt. Fejére dobott kapucnija alól elégedett félmosolyra húzódik a szája, majd gyors léptekkel távozik a helyszínről. Vajon ki ő?
Banksy a világ talán legellentmondásosabb és egyben legrejtélyesebb utcai művésze, mivel igazából senki sem ismeri a kilétét. Szándékosan burkolózik a névtelenség homályába, nem akarja, hogy egy arccal és meghatározott identitással azonosítsa őt a közvélemény. Máshogy akar bemutatkozni, kritikus és ironikus véleményt formálni a minket körülvevő világról, politikáról, közügyekről, fogyasztói társadalomról, hatalomról, háborúról, szegénységről, egyenlőtlenségről. Rólunk.
A graffitire és az utcai művészetre sokan tekintenek közönséges vandalizmusként, mondván, az efféle alkotások nem bírnak tényleges művészi értékkel. Az összefirkált falfelületek csúfítják az utcaképet – és bár ez a többezer névtelen alkotó elnagyolt firkáira igaz is, Banksy művei mára vagyonokat érnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy legendássá vált képének, a „Girl With Balloon“-nak bekeretezett másolatát a Sotheby´s aukciós ház 1 042 000 fontért adta el 2018-ban. Abban a pillanatban azonban, ahogy az alkotás elkelt, a képkeretbe beépített iratmegsemmisítő működésbe lépett és a mű gyakorlatilag felaprította önmagát.
Banksy ezzel üzente meg a közönségnek, hogy munkáit nem a gazdag elitnek szánja és nem ért egyet azzal, hogy bárki is árcímkék alapján döntse el, mennyire fajsúlyos az ő művészete. Alkotásaival sokkal inkább elgondolkodtatni kívánja a szemlélőt, hogy az egy elsőre még viccesnek tűnő, könnyed motívum mögött tapasztalja meg a háttérben meghúzódó, nyers és kegyetlen valóságot.
A klasszikus stencilek mellett, egyre többet kísérletezik mozgó installációkkal és tematikus, részletesen kigondolt világokkal is (jó példa erre a Dismaland nevű Disneyland-paródiája), friss képei gyakran váratlan helyszíneken bukkannak fel – nagyvárosokban és háborús övezetekben egyaránt. A budapesti tárlat viszonylag kis alapterületen nyújt gazdag betekintést az öntörvényű alkotó munkásságába, a képek mellett rövidfilmekkel, hanganyagokkal hozza közelebb ezt az illegalitás táptalaján gyökeret vert, szókimondó, de ugyanakkor nagyon szerethető műfajt.
