Ma, március 28-án a pedagógusok napját ünnepeljük. Ezen a napon a gyerekek tanítóit köszöntjük az óvónőktől kezdve a tanárokon át, egészen az egyetemi oktatókig. Ez most az ő napjuk. Bár idén nem a megszokott keretek közt zajlik e jeles nap, ugyanolyan jelentőséggel bír, mint eddig. Sőt, most talán még jobban értékeljük a pedagógusainkat, mint ezelőtt bármikor.
A jelenlegi krízishelyzet okozta kényszer szünidő, bár még csak két hete tart, már most megannyi szülő szemét felnyitotta. Talán most, hogy a tanárok helyett nekik kell helyt állniuk a tananyag elmagyarázásában, átadásában, jobban megbecsülik a pedagógusok mindennapi munkáját.
Sokszor úgy gondoljuk, milyen jó is a tanároknak, hiszen hamar véget ér a munkaidejük, és van egy csomó szabadnapjuk. Ugyanakkor
a rengeteg türelmet, odafigyelést és kitartást, amit nap mint nap megkövetel tőlük a hivatásuk, senki sem veszi figyelembe. Bele sem gondolunk, mekkora súly nehezedik az ő vállukra. Hiszen nem akármilyen feladatot látnak el, ők azok, akik nevelik, okítják a jövőt. Igen, a jövőt, hiszen mi mást képviselnének a gyermekek?
A pedagógusok az életünk minden szakaszában komoly szerepet töltenek be. Óvodásként ő az, aki a szülőkön kívül a biztonságot jelenti. Kisiskolás korunkban szinte ő számunkra a mindenható, az ő szava szent, bármit mond vagy tesz, az számunkra sérthetetlen. Az alapiskola felső tagozatán a szigort és a fegyelmezettséget testesítik meg. Középiskolában a tiszteletet érdemlő „jó barát”, aki egyengeti életutunkat, segít elérni céljainkat. A főiskolai, egyetemi évek alatt pedig a mentorunk, aki segít, hogy beteljesíthessük vágyainkat.
Az utunk során sokszor észre sem vesszük, milyen fontosak is számunkra a tanáraink. A valós időben elsiklunk efelett, de talán ez nem is baj. Így észrevétlenül végezhetik dolgukat. Az út végén azonban fel kell ismernünk, milyen sokat kaptunk tőlük. A hálánkat pedig sosem késő kifejezni.
Tanítónap alkalmából nem csupán a gyermekek köszönthetik fel tanáraikat, felnőttként is bátran küldhetünk egy kedves üzenetet egykori oktatóinknak, akiknek intő szavai még most is a fülünkben csengenek.
