Jojo vezeti az autót, én pedig óvatosan egy új témát nyitok meg.
– Jojo, próbálj meg belecsempészni valami újat a mai DAC-galériába – hangzik a kérésem a lehető leghalkabban súgva.
– Miről van szó? – válaszol Jojo egy egyelőre semleges hangsúllyal feltett száraz kérdéssel.
– Felejts el mindent, ami eddig volt! Csináld még jojósabbakra a fényképeket és rögtön az áttekintésük pillanatában legyen látható, hogy valami teljesen újat hoztál létre – konkretizálom a kérésemet.
Jojo arcvonásain alaposan jelen van a fáradtság és én érzem, hogy inkább megpihenne a mindennapi gondoktól, minthogy az én dumámat hallgassa az újításokkal és a fényképész-kreativitás kirobbanásáról szóló napról. Rám szegezi a tekintetét, én pedig látom, hogy jelenleg nem kedvel engem!
Pár órával később, kevéssel a mérkőzés előtt megtudom tőle, hogy az online dolgozó Milannal való beszélgetésük során jogos haraggal vegyítve hangzott el az információ a szégyenletes tettemről:
– Tibi azt akarja, hogy valami újat hozzak létre! Tsss!
Főleg ennyi idő elteltével örülök annak, hogy nem láttam Jojo arcát amint Milannak panaszkodik…
Hm… Feltekintek az égre, be van borulva, nekem pedig komolyan hasogatva fáj a fejem. Hatalmába kerít a lelkiismeret-furdalás.
Jelenleg a depresszív időjárás sem kedvez nekünk, én pedig arra kérem Jojot, hogy álljon elő valami újdonsággal?!? Nem vagyok normális?
Ez egy olyan dologgal összehasonlítható hülyeség volt, mint ha például valaki a 39,76 fokos lázzal szenvedő édesanyját kérné meg, hogy odaadóan olvasson fel az utódjának egyet a kedvenc meséi közül, hiszen a gyermekünk mosolya megéri ezt az áldozatot! Bla, bla, bla…
A biztonság kedvéért elkerülöm Jojot, de fél szemmel azt nézem, hogyan halad.
No, sehogy sem! A nézőket csak néha fényképezi és olyan pillanatokat is elkaptam, amikor csak lelketlenül bámulta a meccset és itt-ott meglóbálta (a metronóm ritmusában) a vállára hanyagul felakasztott fényképezőgépét.
Jojo hamarosan megöl engem! Bár talán van esélyem a túlélésre, mert röviddel a stadionba való megérkezés előtt megvacsoráztunk (neki ez egy reggelizős-ebédelős vacsora volt).
Azt feltételeztem, hogy a ,,Jóllakott ember” egy olyan képződmény, amely nem lehet rossz hangulatban, ráadásul Jojo néhány évvel ezelőtt (hajléktalanként) a saját bőrén tapasztalhatta meg az „igazi éhség ízét”. Ezért nem gondolom, hogy szívesen stilizálná magát egy művész pozíciójába, aki csak akkor képes alkotni, amikor éhes. Bíztam tehát abban, hogy a vacsora után rendben lesz.
– Tibi, te nem vagy rosszul a tartármártástól? Belőlem a félidei szünet alatt az egész vacsora kijött! – hallgatom Jojotól azt, amit egyáltalán nem akartam hallani.
– A fenébe! Ez nem lehet igaz!
Látom Jojon, hogy haza akar menni. Ezt a néhány mondatot olyan hangsúllyal mondta ki, amelyből leplezetlenül sütött, hogy legszívesebben felpofozna! Gyáván csak a következő tömör válaszra voltam képes: Nem, én jól vagyok! Igyál vizet!
Ezt a választ követően valószínűleg Jojo elhatározta a rituális meggyilkolásomat. Egyszer az is eljön…
A játékosok búcsúját a nézőktől Nagy Krisztiánnal figyelem. Egyszeriben azt veszem észre, hogy a játéktér közepén gyűlnek össze a futballisták és Jojo dühösen gesztikulálva jelez nekik valamit. A valóság képe szép lassan összeáll az agyamban és elkezdem felfogni a dolgokat. Jojo mozdulatai egy életrevaló, zseniális karmester őrült gesztikulációjához hasonlítanak. A játékosok egyszeriben rendkívül élvezik a fotózást…
Néhány pillanattal később, a fényképezés befejeztét követően Jojo elindul felém a pálya széltében.
– Ember, ez meg mi volt? – kérdeztem őt a lehető leggyorsabb választ várva.
– Azt mondtam nekik, hogy álljanak elém egy csoportképre. Kérdezték tőlem, hogy miért pózoljanak be, én pedig azt mondtam nekik: azért, hogy legyen végre egy jó fényképük is! – tárja elém a fényképek elkészítésének dramaturgiáját egy adag vagánysággal és a kellő művészi nárcizmussal fűszerezve.
– Nem bántak velem jól, így én se velük! – teszi hozzá, hogy a lehető legrealisztikusabb elképzelésem legyen a fotózás hangulatáról.
Intermezzo
Egy szóval, mondattal arról, miért és lényegében hogyan is kezdte el Jojo fényképezni a DAC meccseit. Az ősz során rábeszéltem egy kísérletre, amellyel azt akartuk megfigyelni, mi lesz annak a vége, ha egy Jojo-típusú fényképész fotózza a labdarúgás világát. Egyszerű ok, nem?
Jojo elsőként a Slovan elleni összecsapást fényképezte, amelyet a hosszabbításban nyertünk meg Šafranko góljával, én pedig az akkor készült galériából már számtalan fényképet felhasználtam.
Az említett fotózás eredménye az lett, hogy Jojo már nemcsak nekünk készít fényképeket a DAC meccseiről, hanem magának a klubnak is.
Azonban történt egy olyan dolog is, amire egyáltalán nem számítottam – Jojo elkezdte magát nagyon jól érezni a mérkőzéseken, lényegében pihengetett és jelenleg úgy áll a helyzet, hogy jó előre türelmetlenül kérdezget engem a következő arénabeli előadás időpontjáról.
Egy pohárka csiklandósan selymes portói mellett nézzük át Jojo gépén a mérkőzésen készített fényképeit.
– Jojo, olyan érzésem van, hogy neked sikerült kihoznod a játékosokból annak a plasztikus bemutatóját, hogy mit jelenthet a klub „Határtalan szenvedély” jelszava… – nyitom meg a témát a fényképeket nézegetve.
– Lehetséges! Ismersz, tudod, hogy őrült vagyok! – zárta le a témát a tipikus nevetésével kísért válasszal, kiegészítve azt az elégedettségtől sugárzó grimasszal.
A Farinelli című film forgatásakor, amely a leghíresebb kasztrált szopránénekesről szól, a művész hangját több fantasztikus énekes és énekesnő hangjából elegyítették össze. Ha Jojo Samek nevetését akarnánk hasonlóképpen reprodukálni, akkor valószínűleg egy angyal és egy ördög hangos nevetését kellene összekevernünk olyankor, amikor ez a két lény vidáman szórakozik egy asztalnál mindennek a hiábavalóságán, akárcsak a küldetésük hiábavalóságán…
Biztos vagyok benne, hogy a határtalan szenvedélyhez, mint olyanhoz, minden érzelem, a pozitív és negatív is hozzátartozik – a két véglet, mint a fekete és fehér esetében. Azt gondolom, hogy Jojonak sikerült ebből sok mindent megörökítenie a fényképein és csak az angyal és az ördög tudja, hogyan…
P.S. Úgy tűnik, hogy az angyal és az ördög úgy döntöttek, hogy Jojoból több mindent húznak ki, mint amennyi reális lenne és mint amennyit maga a művész szeretne… ???? Született ugyanis egy új fénykép egy hasonló témában, de az még csak az előkészületi meglepetés fázisában van!
