NYITÓKÉP: DOBAI BÁLINT
Begyűrűzött alánk ez a nyavalya, és nincs az a nagyokos, aki mindeközben tényleg nagyon okos lenne. Azt mondják, vigyázzunk magunkra és egymásra, de nem igazán értem, miért olyan nagy szám ez? Nem így kéne lenni alapból? Azt is mondják, nem illik kérdésre kérdéssel felelni, ám ismét megteszem. Szóval, ha azt kérdezik tőled: drágám, hozzak valamit a boltból?, ne kérdezz vissza soha, hogy: elmúlt-e már 12 óra? Vannak fontos szabályok, az egyik ilyen minden esetben betartandó! Maradj ember, abból nagy baj nem lehet!
Az első új típusú „találkozásom” szombat kora reggel történt meg. Munkából hazafelé menet defektet kapott a drótszamaram, leszálltam, és vagy száz métert toltam, amikor megcsörrent a telefonom. Ezek a telefonok csoda dolgokat képesek művelni, rá sem kell nézned, ki lehet az, ha nem felejtetted el, kinek a névjegyéhez rendelted hozzá Kárpátiától az Örökségem című dalt. Reggel 6-kor csaknem besz@rtam, hogy valami gubanc van. Tudjátok, a Petrás Jani azt énekeli a refrénben, hogy: „apám szíve zúgó harang, anyám lelke fehér galamb…”
Fiam lezárták a panziót, nem lehet látogatni – mondta aggódó hangon édesanyám. Boltból a szokásosat légyszi’.
Számítottam ilyenre, na nem arra a „szokásosra”, hanem a lezárásra. Aztán miből tanul az ember ugye, ha nem a kényszerű dolgokból!? Amikor kikényszerítik belőled, hogy ezt, meg azt cselekedjétek (az én emlékezetemre). Ámen! Milyen ősrégi szabályok ezek, bezzeg a vizet könnyű borrá változtatni, de csak annak megy, aki valóban ért hozzá! Hétfőtől egyre többen kezdték eltakarni az arcukat, a toalett papír olyan kelendő lett, mint karácsonykor a diós bejgli. Úgy gondoltam, az emberiség pont azt kapta fenyítésül, amit jó előre megírtak a könyvek könyvében.
Egy régebbi viccben, ami egy katonai sorozásról szól, az orvos meghökkenve kérdezi a falusi legénytől: „mi a te segged, szecskavágó?”
Mert ugye, amint belekukkantott a regrúta ánuszába, eléje tárult a lapulevél „áldásos” szerepe. Na de nem kell messzire menni, vagy mégis? Egy ausztrál újság üres lapokat is „nyomtatott”, hogy szükség esetén… Már, hogy a nagy szükség esetén azt tessenek használni. Valóban ekkora szerepet kap a WC-papír ebben a történetben? Nem hinném, hisz’ mostanában mindenki ezzel focizik. Mindennel is kilehet törölni egyébként. Mosolyogtam, amikor a feleségem beküldött a bevásárlóközpontba, listával a kezemben:
WC-papír
Olaj
Liszt
Élesztő
…és kijöttem egy szál semmivel. Az olajnak és a lisztnek szintén elmondanák egy imát, viszont az élesztővel kapcsolatban fenntartásaim vannak. Akadnak nemzetek, ahol nem is ismerik, egyébként kenyeret sütni sütőporral is lehet. Ha kérik, hozzászólásban küldök receptet. De a kovásztalan kenyérről bizonyára már mindenki hallott, nagyjából a mi húsvétunk idején van külön ünnepe is. Olaj helyett klasszikus disznózsír, maradék vaj? Vigyázat, a gépzsír nem lesz jó!
Ami fontosabb, hogy a lakótelepi boltban másnap mindent kaptam, de tényleg mindent. Betartottam az egy métert (akkor még az volt a szabály) is…
Csupán a listát kellett megőriznem, hiszen attól jobban félek, hogy másnapra mindent elfelejtek. Olyan videót láttam a neten, amin a karanténban lévő hölgy nincs megelégedve a koszttal, mert neki vegán kaja kéne. Mi lett volna velünk a 2. világháborúban, Istenem? Mi nem túlélni akarunk, mi meg akarnánk mutatni, jelen esetben mi magunk vagyunk az Isten. Bezonyám! A nyugdíjas megsértődik, ha rászólok, hát rászóltam: „Nénike, nagysága nem a Brúsz Vilisz, de én se’ vagyok a Herri Potter, hogy órát varázsoljak a kacsójára, csókolom. 9-től 12-ig, ha lesz szíves legközelebb, én azért keltem fél hétkor, hogy ezzel tiszteletet adjak!”
Csúfolódok? #maradjotthon és lesz időd agyalni rajta, hogy mennyire komolyan veszem! Aztán legközelebb folytatom…
(Roberto)
