Ha ma valami igazán pozitívat szeretnél olvasni, akkor a Bogyai Haramia Ildi gondolatai neked szólnak.
Karantén. Koronavírus. Négy fal közé kényszerített emberek.
Mint mindennek ennek az érmének is két oldala van. Ahogy a világ bezárkózik, úgy lélegzik fel a Föld. A rengeteg szomorú eset mellett kiemelnék egy pozitívat is, hogy a bolygónkat szennyező életmódunk most jelentősen megváltozott. Látványosan csökkent a légszennyezés, kitisztultak az általam imádott Velence kanálisai, kevesebbet autózunk, repülünk, kevesebb vackot vásárolunk. Reménykedem, hogy a járvány hozzájárulhat egy környezettudatosabb világ megteremtéséhez és a hagyományos értékeink tiszteletéhez.
Most van alkalom újra visszatalálni a természethez.
Kevesen tudják, hogy a földdel való érintkezés, a földön ülés vagy a mezítláb járás során remekül levezethető a feszültség. Feküdjünk hát a földre, csukjuk be a szemünket és próbáljunk minden feszültséget és stresszt a földbe vezetni. Majd nyissuk ki a szemünket, és próbáljunk különböző alakokat kivenni a folyamatos mozgásban lévő felhőkből. Nekem csodálatos társaságom van ehhez, a családom. Bár mindennapjaink így is gyorsan telnek a két kis lurkónk mellett, most mégis van idő kényelmesen üldögélni és hosszú percekig a gyermekláncfüveket beporzó szorgos méheket csodálni, különböző fák rügyeit elemezni, virágokat ültetni, kertészkedni, órák hosszat beszélgetni, az égen bárányokat keresni a Hold különböző zegzugait lesni, vagy csak úgy együtt lenni, főzni-sütni, együtt fürdeni, aludni, kelni.
Európában a legsiralmasabb helyzetben az olaszok és a spanyolok vannak, mégis ők azok, akik példát mutatnak nekünk abból, hogy még a szigorúan vett házi karanténban sem szabad búslakodni. Nem szabad elkeseredni és pánikolni. Tervezzünk vagy nosztalgiázzunk, lényeg, hogy maradjunk pozitívak!
A jó pap holtig tanul, avagy most itt a nagyszerű alkalom, hogy belekóstoljunk új tevékenységekbe. Tele van az internet ingyenes online kurzusokkal. Nekem egyfolytában jár valamin az agyam. A férjem szerint egy kifogyhatatlan ötlettár vagyok. Jelenleg teljesen lefoglal a szeptemberben nyíló Montessori magánóvodánk tervezése, szervezése. Amikor nem a családommal vagyok, akkor mindig az ovi körül ötletelek. Sajnos, a helyzet miatt most nem járhatok az imádott brünni Montessori iskolámba, pedig nagyon élvezem az oktatás minden percét. Helyette viszont online kurzusokat végzek.
A karantén végére már nem marad műfaj, amibe ne kóstolnánk bele a gyerkőcökkel.
A pár hét alatt tanultunk zongorázni, ukulelén játszani. Otthon kialakítottunk egy rögtönzött bábszínházat is, úgyhogy bábokat varrunk, faragunk, ötletelünk, drámázunk. Karantén ide vagy oda, a falakon belül zajlik az élet. Ha belegondolok, ezalatt a pár hét alatt már voltam csillagász, biológus, méhész, zenész, mosógépszerelő és még a weboldalkészítésbe is belekóstoltam, mivel saját magam készítettem el az ovi honlapját, most meg írom életem első cikkét. Ez az idei év az elsők éve…
Első karanténunk – ami remélhetőleg az utolsó is egyben – sikeres átvészeléséhez azt tanácsolom, aki teheti, maradjon otthon és tegye azt, amire már régóta vágyakozik, de eddig nem volt rá ideje!
Előző részek: