ANKÉT: Hogyan telnek a karanténos napjaid? – Akik válaszolnak: Sidó Andrea, Fekete András, Béli Andrea

A jelenlegi bezártság, a sok korlátozás sokakat megvisel. Vannak, akik nehezen rendezkednek be ebbe az új életformába. Így hát, egy kis inspirációként Sidó Andreát, Fekete Andrást és Béli Andreát kérdeztük, hogyan telnek a karanténos napjaik. Arra voltunk kíváncsiak, vajon ők mivel foglalják le magukat. Íme, a válaszok! 🙂

Sidó Andrea (23),
egyetemi hallgató

Az aktuális helyzetre való tekintettel szerencsésnek mondhatom magam, mivel falun lakunk egy kertes házban, ezért nem vagyok egész nap a négy fal közé zárva. A napjaim meglepően gyorsan telnek, szinte észre sem veszem és már este van. Általában a nővérem nálunk van az unokahúgaimmal, így mellettük képtelenség unatkozni és még a napjainkat is bearanyozzák.

Próbálok minél több időt szentelni a szakdolgozatomra, de mellette a tanárok se hagynak minket feladatok nélkül. Mivel távoktatás folyik, házi feladatokat kapunk és online előadásaink vannak. Így kicsit sem egyszerű az egyetemet végezni.

Ezen kívül heti több alkalommal tornázok itthon, amihez már a szükséges eszközöket is beszereztem. Egyre több időt töltök a konyhában is (és nem csak évessel :-). Szeretek új recepteket kipróbálni, vagy a már beváltakat a saját ízlésemnek megfelelően átformálni. Mivel végre szép idő van kint, sokat vagyok a friss levegőn a kutyánk társaságában.

Fekete András (26),
vállalkozó

Amikor megjelent a vírus, valójában még fel sem ocsúdtam, s máris komoly korlátozásokat vezettek be. Alapból egy vállalkozónak a bezártság halálos, de már pozitívan látom a helyzetet. Sok munka van most a pénzügyi világban, de a média hatása rám is kihatott, és természetesnek vettem, hogy hozzálassulok a világhoz. Jó alkalom adódott az önvizsgálatra, a dolgok átértékelésére és mivel szeretek filozofálni, ezt kihasználom. Korán ébredő típus vagyok és most, hogy tiszta lelkiismerettel megnyújthatom a reggeli készülődésre szánt időt, tudok sportolni, olvasni és meditálni, amit a reggeli sietségben nem mindig engedhettem meg magamnak. Sokat fejlődtem a reggeli-készítésben is! ???? Olyan dolgokra is több időt fordítok, amik alaphelyzetben kicsit háttérbe szorultak, mint például a környezetem és a közeli hozzátartozóim. Szívesen járom a természetet, és mostanában több időt szakítok rá, sétálok, biciklizek, vagy egy kicsit kocogok. Jobban oda tudok figyelni magamra és tudok örülni az élet apró dolgainak.

Béli Andrea (34),
adminisztratív munkaerő

A karanténos napok szinte észrevétlenül elrepülnek. Talán még sosem töltöttünk el ennyi időt együtt a családommal mint most, azt hiszem, bátran kijelenthetjük, ez egy vissza nem térő alkalom, ki kell élveznünk minden percét! 1-2 hétbe telt, mire kialakítottunk az otthonunkban egy napirendet, ami a mai napig szuperül működik. A férjemmel mindketten home office üzemmódban dolgozunk, így fontosnak tartottuk, hogy berendezzünk egy kis zugot a lakásban, amit irodának nevezhetünk. Reggelente az ágyból az „irodába” cseppenek és indulhat is a nap. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert a férjemen kívül van még két csodás kislányom, akik nagyon jól alkalmazkodtak az otthoni körülményekhez és napközben helyesen elfoglalják magukat, míg mi dolgozunk. Munka után aztán indulhat a tanulás az elsős kislányommal, hol online óra formájában, hol pedig előre megadott feladatokon dolgozunk, amit aztán átküldünk a tanító néninek. Ezután jön egy kis pihenés a szabadban, bringázás, egy nagy séta a környéken. Az esti teendők után belefér még egy kis közös játszás, mesézés. Hétvégén picit mindannyian kifújjuk magunkat, nincs munka, nincs tanulás, csak lazítás.

A karantén ideje alatt picit több időm jut magamra is, aminek nagyon örülök. Futni járok a helyi parkba és csatlakozom online tréning órához, amit a kedvenc edzőm tart a közösségi hálón, heti több alkalommal. Nekem ez a legszuperebb feltöltődés a mindennapokban.