Fotó: Pixabay
Hajlamosak vagyunk azt hinni, főleg amikor azon szomorkodunk, hogy mink nincs, hogy a másiknak miért van több, jobb, ebből-abból, azokból a dolgokból, amikből nekünk nem jutott annyi.
Azon már nem agyalunk annyit, hogy talán nekik sem olyan egyszerű.
Másoknál miért csak a napsütéses, derűs díszletet látjuk, miért nem nézünk egy kicsit mögé a dolgoknak. Elég lenne, ha csak annyi eszünkbe jutna, hogy „mindenkinek megvan a maga baja”, „…a maga keresztje”, „…a maga puttonya”.
Ez pedig tény. Mert hiába a derűs díszlet, a színes háttér, a széles mosolyok, ha mindez csak a felszín.
Tehát ahelyett, hogy irigykednénk egymásra és rossz szemmel néznénk a szomszéd új kocsiját, az új házát, az új csaját, pasiját, inkább arra gondoljunk, hogy neki sem lehet könnyű.
Mert most senkinek sem az. Számos ismerősünk, rokonunk, közelálló szerettünk veszítette el a kenyérkeresetét egy csettintésre. Thanos megszerezte azokat a bizonyos végtelen köveket és egy jobb világ reményében megtette a szükséges lépést. De ahelyett, hogy a csettintéssel kiirtotta volna az emberiség felét – ahogy a híres Bosszúállók sorozat végjátékában tette -, ránk küldött egy vírust, hogy megnézze, mennyi az agyilag és testileg is életképes emberi egyed ezen a bolygón.
Csettintett, s most mindenki sz@rban van. Ügyeskedünk, úgy boldogulunk, ahogy tudunk. A fertőzés pedig azokat darálja be, akiket tud, akiket lehet. (Akik hagyják magukat?)
Legyünk hát okosabbak, mint amilyenek korábban voltunk. Becsüljük a valódi értékeket!
