Steiner Hermannról, a város szülöttjéről szóló írásom kapcsán az eddig felületesen kezelt utcanevekhez jegyzeteltem le pár sort. Nyilván nem a Vámbéry tér, vagy a korábban Lefutós utcaként ismert Vámbéry utca miértjére szerettem volna indoklást találni, hiszen tudjuk, a híres utazó háza egykoron nagyjából azon a helyen állt, mely helyet róla neveztek el. Illik azért tisztázni – hiszen, sokan tévesen tudják -, Vámbéry nem Dunaszerdahelyen, hanem a Pozsonyhoz közeli Szentgyörgyön született, s már kora ifjan beöltözött dervisruhába.
A magyar őstörténelem sötét tájaira vitte a kutatás utáni vágya, hátrahagyva a várost, ahová özvegy édesanyjával az új élet reményében költözött. Bizonyára sokan emlékeznek még arra a táblára, amit az előző rendszer helyezett ki a teret övező árnyékfogó alá. Innen nem messze később újabb emlékhelyet kapott, de szobra azóta már zenét is hallgathat, Bartók Béla szerzeményéből.
A kultúrház közelsége miatt nem költői túlzás a „zenei kép” megjelenítése. Vámbéry „kapcsolata” Bartókkal lett jegyzetem első láncszeme…
Utcazene, térhang és virágillat a városközpontban, zongorakísérettel. Bartókot Kodály követi, és így tovább…
Bartók talán nem járt Szerdahelyen, csupán mint jeles zeneszerző ihlette meg a városatyáinkat a rendszerváltás után, hogy a Csillag utca (egyébként semmi köze nem volt a kommunizmus vörös csillagához) majdan az ő nevén sétánnyá váljon.
Bartók kortársa és nagy cimborája, Kodály Zoltán tudvalévő nemcsak megfordult tájainkon, hogy a népzene örökségét nemzetének ajándékozza, hanem iskolába is a Felvidéken járt: a hőn szeretett Galántán, Nagyszombatban, vagy épp’ a koronázó Pozsonyban.
Valószínűleg nem itt vitte kottára a paraszt énekesek, vagyis a nótafák ajkáról valamelyik mátyusföldi népdalát.
Utcát, sőt iskolát kapott, ámbár méltán híres zenepedagógiája által a város megtiszteltetése nevének adoptálása a Komenský utcába. A jó öreg Jan Amos „beleegyezésével”, pedig ő aztán cseh pedagógus létére nemzetek tanítója is volt. Karizmatikus arcvonásai és egyedi szakálla „egyetemi szinten” ismert. Utcáját először a Nemesszeg keresztezi, mint az egykori mezővárosi nemesek szeglete, majd a Szorosból lett Kukučín utca. Egy szlovák író, aki Matej Bencúr néven született, és polgári foglalkozását tekintve orvos volt. A próza csupán megihlette, olyannyira, hogy még kisbolygót is neveztek el róla, továbbá Szerdahelyen kilenc blokkból álló lakótelepet.
A Comenius Street „fogja kézre” kollégájával, Janko Jesenskývel a Fő utca folytatásában, amit anno egyszerű országútként említenek.
S mert a Fő utca volt a leghosszabb a városban, Hosszú utcának szintén elnevezték, de a „legnagyobb magyarról” is. Gróf Széchenyi István erényeit felsorolni roppant hosszú folyamat lenne, hiszen a modernkor olyan személyiségét tisztelhetjük benne, aki nélkül a mai Magyarország „hitele” szerényebb lenne a világban. Ugyan hidat nem tervezett Szerdahelyre, itt a helye köztünk, napjainkban kicsit odébb, a „západon”.
A Fő utcáról már száműzöttként Lenin szelleme kísért minket, van egy olyan sejtésem, hogy talán Vlagyimir Iljicshez köthetjük az Október utcánkat? Az viszont tény, hogy a Fő utcát érintő Erzsébet terünket felséges királynénkhoz, aki a lovakat szintúgy kedvelte, mint Széchenyi.
Széchenyi úttörője volt a cukorgyártásnak is, bár cukorgyárunk már nincs, a hasonló nevű utcánk megmaradt.
Ahogy nem áll már a Bacsák féle fehér kastély, viszont ugyanott utca visz tova. Van viszont kastélyunk sárga színben, amihez Kondé Miklós püspök neve kapcsolható, kinek utcája egykor gróf Teleki László nevét is viselte. Csaplár Benedek, ki gyalogszerrel járta be a vidéket, kutatva a „népnek rajzát”, szintén itt született, és a kultúrházban mindig összefuthatunk vele. Ha a Rózsaligetben rózsák nyílnak, vajon miért lett Gesztenyesor gesztenyefák nélkül? És hogy lett az egykori Bivalykertünk egy pilótáról (Štefánik) elnevezve?
Akármennyi utcája, tere lehet városunknak, hírességeink sorának se szeri, se száma, ahogy a virágok illata sem tűnik el nyomtalan.
Petőfi, vagy Ady szavalata, Arany János költeményei, Liszt Ferenc zenei munkássága már Dunaszerdahely része. Kossuth Lajos üzenete, de Móricz Zsigmond és Mikszáth regényei szintúgy.Jókait ki ne felejtsem a sorból, s mert visszatérni a gyökerekhez nem csak ildomos, hanem kötelességünk is: Szladits Károly, városunkból indulva lett az MTA tagja, nemrégiben szintén „táblát” kapott. Államalapító Szent István királyunkról teret, templomunk védőszentjéről (Szent György) utcát neveztünk el. Van Rózsánk, Nefelejcsünk, Levendulánk, Nárciszunk… Ne csak egyszerűen haza menjünk, ismerjük is meg otthonunkat!
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
SZERDAHELYI KÉPESLAPOK
