Fotók: Horen Instagram: @rokkorokush
Mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk, életünkön át.
(Déry Tibor – Képzelt riport…)
A minap a házaink közti kis parkocskában összefutottunk egy szomszéd kislánnyal, aki minket boncolgatva folyamatosan arról kérdezgette az anyukáját, hogy mit csinál a kisbaba és az apukája. Anyukája nem győzött válaszolgatni neki, de szuper volt hallani, hogy a Rokitól nagyjából 10 hónappal idősebb leányzóból úgy jönnek a kérdések, mint a géppuskából a golyózápor. Tudom, amint kijelentem, hogy én már ezt alig várom, a nálunk picit előrébb járó szülők tenyerükbe temetik az arcukat, de engem most megint elkapott a szentimentalizmus, na!
Na meg az óvakodással teli félelem is. Mert ugye van/lesz némi szakadék aközött, ahogy a szülő elképzeli, milyen lesz majd a pici 1-2-5-10-20 év múlva, és aközött, amilyen valójában lesz.
Figyi, ez itt a szülő:
Tüzoltó leszel s katona! / Vadakat terelő juhász!
(József Attila: Altató)
Így megy ez. Roki megfog egy kalapácsot: asztalos lesz. Belerúg a labdába (ballal, mint az apja – meg a Messi!) – focista! Nyúl a fényképezőgép után – fotós! Észrevesz valami feliratot, részletet – újságíró! Ugyebár. Csöppünk még csak 17 hónapos lesz, de ezek szerint nekifogott kitanulni már legalább egy tucat szakmát. Há’ mi lesz ebből a gyerekből?
Erre ő 15 év múlva:
Menni kéne minden lépést / Kipróbálni minden érzést / Szállni kéne szárnyak nélkül / Álmodozni álmok nélkül.
(Adamis Anna / Presser Gábor: Menni kéne… – Képzelt riport… /musical/)
A kezdetektől azon vagyunk Renivel, hogy feleslegesen semmit se tiltsunk Rokinak. Emiatt persze ritkán fogadunk vendégeket, mert leggyakrabban olyan a lakásunk, mint egy disznóól, és hidd el, most ezt nem arra értem, hogy a pultot terheli két mosatlan tányér, meg a padlót pár szanaszét hagyott játék. Nem. Ez itt bizony arra az állapotra emlékeztet, mint amilyenben szegény Sziget maradt, miután a húszas éveim javában a végén onnan hazajöttünk. Tényleg csak szétgyúrt csikkeket és tépett sátrat nem találni.
De egyrészt arra gondolunk, hogy az égő tekintetű apró hadvezérünkkel szemben felesleges is lenne tiltakozni, mert válaszul fűrésszel hegedülne az idegeinken, így egyetlen fegyverünk pillanatnyilag a józan ész (oké, a másik az átlátszós ragasztó, amivel manapság óvjuk például a fagyasztót Rokitól, mert azt a jelenetet gyakorolja a nyelvével, amilyen a Dumb és Dumberben is volt a sífelvonón).
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek / S anyám mellett lassan játsszam az éveket. / Arra születtem, hogy felnőtt is legyek / S megértsem a szóból azt, amit lehet. / S végül arra jöttem én a világra, / Ó, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
(Adamis/Presser)
Aztán, ugye, abban reménykedünk, hogy a kölyök is elsajátít némi józanságot, körültekintést, mint ahogy az hellyel-közzel észrevehető, mikor ráeszmél, hogy a kanapé vagy az ablakparapet szélén áll (persze kezeink kimerevítve körülötte), és inkább leguggol, vagy mikor a mosogatógépből való kirakodáskor finomabban bánik a tányérokkal, mint mondjuk a műanyag ételhordókkal.
Szóval záporozzanak csak Rókusunk kérdései, hisz mi sem egyszerűbb annál, mint megválaszolni, miért károg a varjú, miért nem lehet egyfolytában paradicsomot enni és miért fut el a cica?! Ezernyi gyermeki miértre is egyszerűbb a válasz, mint majd féltucatnyi kamaszéra.
Valaki mondja meg, milyen az élet / Valaki mondja meg, miért ilyen / Valaki mondja meg, miért szép az élet / Valaki mondja meg, miért nem / Valaki mondja meg, miért jó az ember / Valaki mondja meg, miért nem / Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá / Valaki mondja meg, miért nem.
(Adamis/Presser)
Aztán ha egy év múlva mégis pampognék azon, hogy agyamra megy a tengernyi kérdés, akkor legalább itt áll majd ez a néhány sor, és arra büntethettek, hogy ezerszer elolvassam.
De tény, hogy mi is bevettük a magunk hajtűkanyarjait, és szerencsénkre nincs is olyan szakma vagy beteljesületlen vágyunk, ami mellé Rókustól várnánk el a pipát. Ahogy mondani szokás, már csak kutya f***án vitézkötés nem lett belőlünk, ami meg bármikor is lett, azzal ki tudtunk békülni, sőt, megtaláltuk benne magunkat. Én például voltam már kasszás hipermarketben, de közben lett közgazdász diplomám is, erre most ilyen marhaságokat irkálok!
Jogosult viszont a félelem, hiszen a fenti kérdésekre még mi is keressük a válaszokat, és nemcsak mi befolyásoljuk majd az ő életét, nemcsak mi próbáljuk irányítani majd egy olyan világba, ahol kevesebb a bántás és több a megértés nemtől, nemzettől, bőrszíntől, szexuális irányultságtól és egyebektől függetlenül, hanem mások is hatnak majd az ő életére olyan világok jelszavait zászlajukra tűzve, ahol meg pont ellenkezőleg.
Jogosult a kérdés: a természet vétette el bennünk célját, ha ugyan volt célja, vagy mi hamisítottuk-e meg, amit a kezünkre bízott? Mert mondjuk ki kereken: ami van, az irtóztató. Egy kísértet járja be a földet, visszanyesett ösztönökkel s elferdült értelemmel, melyek egyezségre nem juthatván, belülről falják üressé minden tisztes szándékunkat és cselekedetünket. Jogosult a kérdés: tehetetlenek volnánk hát?
(Déry Tibor: Képzelt riport…)
Nem vagyunk tehetetlenek. Csupán arra kell törekednünk, hogy ne legyenek maradékaink. Hogy ne érje olyan stressz, aminek nem látja a végét, és ne érje olyan trauma, amiből nem lát kiutat. Ne képezzünk szakadékot, mikor majd ő a csak-azért-is korszakát éli, de túlzott lazaságunkkal se tegyük súlytalanná, ha egy szándékos öngóljánál azt kérdezzük tőle: mit csinálsz, fiam?
Eljön az idő, mikor mi fogunk többet kérdezni, és neki lesz mindenre válasza, és eljön az is, amikor nem kell semmit kérdeznünk, és nem kell semmit válaszolnia. Csak ott kell lennünk és ott kell lennie.
AZ ÖSSZES EPIZÓD:
1. Boldog új életke!
2. Rókus úrfi
3. Ott voltam!
4. Tíz dolog, amit imádok benned!
5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!
6. Ásó, kapa, nagybőgő!
7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?
8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!
9. Mi nem leszünk olyan szülők…!
10. Husi a köbön!
11. Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
12. Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
13. Embert faragunk belőle – meg magunkból
14. Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!
15. „Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!” (©Roki)
16. Anyu, Apu, én csak szép emlékeket akarok!
17. Fordulj, Róka, csosszantóra!
18. Leesett
19. Ami egykor hidegen hagyott, most majd’ felrobbant!
20. Alig vártuk, hogy eljöjjön ez a nap!
21. A nagy büdös helyzet!
22. Anyu(ci)róka
23. Koszmix a kádban!
24. A végtelenbe és tovább!
25. Ez itt a keeert – avagy udvari bolondozásaink!
26. Ha etetni akarod a kicsit, előbb ezt olvasd el!
27. Mikor lett a kisbabánkból kislegény?
28. A nagy büdös helyzet 2.
29. Mikor a Róka a fejembe szállt…!
30. Rokink 13 legfontosabb gondolata!
31. Rókus, a pedagógus!
32. I. Fényevő Rókus, a lámpák hercege
33. A kisbetűs élet
34. Nicsak, ki beszél? (napunk percről percre)
35. Nicsak, ki beszél még mindig? (napunk percről percre – 2. rész)
36. Ha én egyszer kinyitom a számat…?!
37. Az első igazi karácsonyunk
38. Rókus úrfink soha vissza nem térő első éve
39. Nincsen Róka tövis nélkül!
40. Örökké ösztönös lököttek, avagy az öröklött örökzöldek
41. Megmutatom, mi az igazibó’, ami a gyerek kezébe nem való!
42. Róki és a nem épp szokványos játékai
43. Az ember, akit Apunak fognak hívni
44. Nem fog erre emlékezni
45. Pusztító utolsó mondatok a gyerek mellett 2.
