NYITÓKÉP: FEKETE NÁNDOR
Ismét eltelt két hét, sőt a DAC-os naptáron éppen Davis repül a mennybe egyik tavalyi gólja után. Szóval május! Elsején nekünk kupadöntőt jósoltak a csillagok, és talán éppen Dunaszerdahelyen. Elmaradt… Ettől még a szenci albérlet is jobb volt, a semmitől minden több. Nincs győzelem, nem telt meg pezsgővel a kupa. Azt mondják, talán folytatódik a liga, de minden meccs zártkapus lesz. Úgy mi értelme? Nem követtünk el semmit, nem balhéztunk, még söröspohár sem repült a gyepre.
Nézők nélkül a futbal halott, szurkolók nélkül a lelátó árva. Egyetlen sportág sincs meg sikerek nélkül, de az síri csendben értelmét veszti. Egy labdarúgónak szüksége van a sikerekre, ahogy az edzőnek is. Mindkettőnek kell egy klub, ahol mindezt elérheti. A klubnak pedig ugyanúgy feltétel a sikeres focista, vagy egy edző. Világos… Ezek egyszerű dolgok!
De mi az, ami egy klubnak, egy focistának, vagy egy edzőnek elengedhetetlen a sikerhez?
Igen, a szurkolók. A hűséges szurkolók. Mert szurkolók nélkül olyan a siker, mint a virág, mely illatozik, de sosem száll rá méh, hogy beporozza. Hogy körülrajongja. Mindegy, hogy a klub vagy a labdarúgó sikerére gondolunk, a kulcs a lelátón van, az a sok szorgos „méhecske” ami – vagyis aki – ott zümmög a helyzeteknél, és persze a góloknál.
Mert tudják, mi az, ami a klubnál állandó? Igen, azok mi vagyunk, mi a „méhek”, mert játékosok jönnek-mennek, edzők is, de a szurkoló örök. Ha győz a csapat, ha veszít, a szurkoló mindig ott lesz a lelátón. Sosem ír alá szerződést, mégis egy életre szól a kapcsolata, ő a legnagyobb kritikus, ő az aki a mennyekbe repíthet.
Ezért aztán nem mindegy, hogy kire, vagy éppen mire emlékezik jó szívvel.
Arra, aki csak a sikerre éhes, vagy aki a szívét hagyta a pályán? Vagy arra, hogy elindult a bajnokság, de otthon kuksol, vagy éppen az Aréna egyik sarkából hallgatja a labda pattogását. Bár nincs beleszólása a klub menetébe, de a szurkoló a legnagyobb szponzor is egyben. Belépőt vált, fogyaszt és „zümmög”. Nélküle nem lesz igazán sikeres sem a klub, sem a focista, sem az edző!
És ha szurkolók nélkül folytatódna a bajnokság, minden győzelem csak a pontokról szólna, sima matematika, semmi szenvedély. Korábban már elkönyveltem magamban, hogy ez az idény így ért véget, segítek a klubomon, nem kérem vissza a bérletem árát. Majd folytatjuk az új idényben közösen és egészségesen!
Mindez a szurkoló szemszögéből: alázat, odaadás, lemondás, bizalom.
Bizalom. Hogy szavak nélkül biztos légy abban, társad melléd áll, ha bajba kerülsz.
Lemondás. Amikor előtérbe helyezed a közösség akaratát a saját kicsinyes anyagi, szellemi vágyaidnál.
Öröm és bánat, összetartozás. Győzelmi mámor. Szeretet, szenvedély, megbánás, megbocsájtás, hazaszeretet. Hit és erény, ez mind a sárga-kék szív.
Most képzeld el, hogy mindez elmarad, mert a Nélküled nélküled szól, lélekben ott vagy, de tested túlságosan hideg ahhoz, hogy lángra lobbanjon. Akkor mi értelme nézők nélkül játszani?
(Roberto)