Kedves Zoli bátyám!
Emlékszel még az utolsó öt levelemre? A Földközi-tengeren átélt viharra, a barcelonai zivatarra, a marseille-i szélre, majd a bergamoi csodálatos napsütésre, meg arra a mennyei stracciatella fagyira, amelyről legutóbb írtam? Hát, Zoli, ez most mind olyan távolinak tűnik, mint ennek a fránya járványnak a vége. Itt ülök a kisszobámban, jobbhíján a ´99-es Bayern-Manchester United BL-döntőt nézem, kínomban. Árpi barátom írt egy sms-t, hogy nézem-e. Tudja, hogy mennyire fájt nekem az az elvesztett döntő. Most is úgy néztem, hátha Jancker vagy Effenberg valami csoda folytán talál még egy gólt, s az a két labda, ami 21 éve a kapufáról vágódott vissza, most mégis bemegy, és akkor hiába jön a legvégén Sheringam meg Solskjær, mert így egy történelmi deus ex machina-nak köszönhetően mégis a Bayern nyerné a trófeát. De nem így történt. Minden maradt az eredetiben. Beckhamék ünneplését már meg sem vártam. Elég volt egyszer végignéznem, akkor is elég fájdalmas volt.
Emlékszem, napokig még csak az utcára sem akartam kimenni a csalódottság miatt. De akkor még csak gondolatként sem futott át az agyamon, hogy egyszer lesz még olyan idő, amikor tényleg nem lehet majd kimenni az utcára, és nem azért, mert a Bayern az utolsó pillanatban elbukta a BL-finálét. Te hogy viseled ezt, Zoli? Így, hogy becsukott a presszó, hol iszod most a napi kisfröccsödet? Remélem, a kezedet azért mosod rendesen, ha kell, ha nem? Gondolom, hallottad a rádióban, amikor bemondják, hogy a koronavírus nem valóságshow? De hisz azok is előbb szabadulhattak anno a Villából meg a Big Brotherből, akik ott majmoskodtak egymással összezárva, idegenként.
Maszkod van, Zoli? Varrattassak neked Évivel? A posta még kiviszi, azt mondták. De egyik nap ezt mondják, a másik nap meg azt. Ez az új miniszterelnök, ez a Matovič meg már többet szerepel a tévében egy nap, mint a Horst Fuchs, a maga gigaszuper teflonos edényeivel a teleshopban. Pedig ő sem egy egyszerű ember. Ha a gőzölös vasalója mindenre jó, akkor mondd, a koronavírust miért nem lehet kivasalni vele, örökre?
Mindenkivel csak Skype-on beszélgetünk, meg Messengeren, de tudom, hogy Te ezeket az újkori kütyüket nem használod. Úgy képzeld el, olyan mintha telefonálnál, de közben a képernyőn látod is azt, akivel beszélsz. Az unokahúgod is csak így tudott bejelentkezni húsvétkor. Már második hónapja alig mozdult ki a kis pesti albérletéből. A szobájába alig süt be a nap, ezért délutánonként kiül a gangra, ahová elérnek a napsugarak, onnan dolgozik.
Úgy érzem, agyamra ment a bezártság. Elmaradt egy római utunk, Pestre sem jutottunk el színházba, pedig mama egyik kedvenc darabját néztük volna meg, a Mici néni két életét, Bodrogival. De szerette őt a mama! Emlékszel, mindig mondta, ha papa nem lett volna olyan féltékeny, már vagy száz szerelmeslevelet írt volna a Gyulának. Mert mama csak így hívta őt: a Gyula. Megyek, megnézek egy újabb részt a Süsüből. Mást most úgysem nagyon csinálhatok…
Ölel unokaöcséd!
Balázs
