Milyen is a vidéki élet azok szemével, akik szeretik a természetet, az állatokat, a kertet, akik szeretik maguk is végigkövetni kis életkék születését és felcseperedését? Olyan embereket kérdeztünk, akiknek mind fontos az otthon melege, a kert kincsei és családjuk jóléte, valamint a meghitt béke a minket övező természettel. (Az ankét első része ITT olvasható.)
LENGYEL MAKKI RÉKA
(tanító, főállású édesanya)
1. Mi húz a vidékhez és a családi házhoz?
Városi lányként nőttem fel, igaz ugyan, hogy nagyszüleimnél volt lehetőségem belekóstolni a vidéki életbe. Mégsem gondoltam volna, hogy egyszer vidéken fogok élni, egy tanyát fogok az otthonomnak nevezni. Az élet mégis másképp hozta, de mára tudom, hogy ez volt életünk egyik legjobb döntése.
2. Mit nyújt számodra ez környezet, amit más nem?
Amint ide költöztünk, kezdett magával ragadni a környék, a táj, és kezdtem egyre inkább élvezni az állatokkal való törődést, a kertben való tevékenységeket. Férjemnek ennek nagy része nem újdonság, így ő az, aki tanítgat engem és a lányainkat. Vannak dolgok amikkel viszont mindketten csak most ismerkedünk, együtt tanulgatjuk. Igazi csapatmunka ez. Szeretem, ahogy itt bármerre nézek, körbevesz a természet, az udvarra lépve futnak élem a kutyák, a kecskék és tyúkok hangosan jelzik, hogy itt a reggeli ideje. Izgatottan lesem, ahogy a keltetett tojásokból kikelnek a kiscsibék. Figyelem a kertben, ahogy egyesével bújnak ki a földből a növények, amiket mi veteményeztünk.
A lányaink felnevelésére nem tudok tökéletesebb helyet elképzelni. Ők is minden munkából örömmel veszik ki a részüket, állatokat etetnek, tojást gyűjtenek, nyuszit simogatnak. Magukba szívják a természet és az állatok szeretetét és tiszteletét.
3. Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak és maguk is vidékre költöznének?
Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy merjen belevágni, mert ez a nyugalom megfizethetetlen, itt még a levegőnek is más illata van.
Nagyon jó érzés, hogy tudom, mi kerül az asztalunkra, más íze van a magunk által termelt zöldségnek, gyümölcsnek, húsnak, tojásnak, jobban értékeljük a tejet, amit mi fejtünk, a sajtot amit belőle készítünk.
Németh Gergely
(grafikus, édesapa)
1. Mi húz a vidékhez és a családi házhoz?
Mindig is falusi gyerek voltam. A családunk minden tavasszal kiköltözött Nyárasdra egy hétvégi házba a Sever kettesi lakótelepről. Mindent vittünk magunkkal, hűtőt, TV-t, mindent. Nagyszüleim is ott éltek, életem része a Kis-Duna, a Tőkési ág.
2. Mit nyújt számodra ez környezet, amit más nem?
Most már majdnem 15 éve csakis Nyárasdon élünk a családommal. A párommal éltünk Prágában is, a Malá stranán, egy szép kis lakásban és nagyon szerettük a városi, noble életet, teljesen más, inspiratív környezetben töltöttük mindennapjainkat, kultúrával, művészettel teli.
Nos, ez most nincs, de van szép nagy telkünk, több száz éves ház, kis erdő, bárányok, kertészkedés, madárfütty. Sok mindent ki tudunk itt magunknak termelni, rengeteg zöldséget, fűszernövényeket, gyümölcsöket. Édesapám nagyon vitális, biztosítja a bio húst is, amit szintén a telek ad.
3. Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak és maguk is vidékre költöznének?
Jól gondolják meg, hogy milyen telket és házat vesznek meg, bele kell szeretni, mert akkor teljesen máshogy viszonyulnak hozzá. Használják ki teljesen azt, amit a vidéki, falusi környezet nyújt. Kert, ház, kétkezi munka, friss alapanyagok az ételekhez, nyugalom. Ez nem teljes izoláltság, de azért ez nem város, kapkodni nem érdemes és elvárni, hogy urbánus is legyen egyszerre.
Ez egy lassúbb, de annál állandóbb ritmus, és ezt, ha felveszik, akkor megtalálják a mindennapi szépségét, ajándékait.
DOBSA MELINDA
(ökoaktivista, utazó)
1. Mi húz a vidékhez és a családi házhoz?
Egyszerű a válasz: a családom. 17 év külföldi vándorlás után érkeztem végre haza. Sokat éltem nagyvárosokban (Prága, Budapest, London, utoljára Berlin), ahol fiatalabb koromban élveztem azt, a nagyvárosi élet pozitívumait: a kulturális lehetőségeket, a személytelenséget, azt, hogy mindig történik valami. De ahogy lenyugodtam, elkezdett vonzani a vidéki élet, de főleg az otthon érzése az, ami hiányzott. Berlinben egy negyedik emeleti lakásban éltem egy fiatalokkal teli negyedben. Akkor már haza vágyódtam egy ideje s feltűnt, egy társas házban (blokkban) milyen kevés személyes tered van, mennyi mindent kell közös térben megoldani (biciklitárolás, autómosás, kertápolás). Mindig az járt a fejemben: vajon szeretnék-e itt egy gyereket felnevelni. És a válasz mindig a nem volt.
2. Mit nyújt számodra ez környezet, amit más nem?
Új-Zélandon egy mesés kis faluban éltem, Arrowtownban, ahol egy nagyszerű közösségbe próbáltam beilleszkedni, de tisztában voltam vele, hogy ehhez hosszú évek szükségesek. Ott önkénteskedtem a rákbetegek szövetségében és egy second hand ruhaüzlet szervezésében vettem reszt. Próbáltam segíteni, de a többi tagnak olyan szociális hálója volt, hogy mellettük labdába se rúghattam. Mindenki hozta az ismerősét: vízszerelőt, villanyszerelőt, stb. Amióta házfelújításba kezdtem itthon – nagyszüleim házát vettem meg – végre én is megtapasztalhattam ezt: a legjobb szakembereim szüleim régi ismeretségeiből érkeznek hozzám. Sok ember a szüleimről ismer meg az utcán, a boltban rám köszönnek az emberek – ezek a dolgok nagyvárosban elképzelhetetlenek.
3. Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak és maguk is vidékre költöznének?
Azoknak tudom ajánlani, akik vonzódnak a vidékhez, a természetközeliséghez és nem bánják, ha megismerik őket az utcán, esetleg beszélni is fognak róluk. 🙂 Én mar tudom ezt kezelni, de régen nehezen ment elfogadni, amikor kiderült, milyen elképesztő dolgokat pletykálnak rólam, a családunkról az emberek.
Miközben vidékről romantikáznak a kényelmes, városi lakásukban, az értékrendjükön gondolkozzanak el, hogy mi is fontos igazából az életükben.
Mielőtt eldöntenék, hogy vidékre költöznek, kérdezősködjenek már vidékre költözött, hasonló értékrenddel rendelkező embereknél a kezdeti nehézségekről, és mérlegeljék, mi az, amit fel kell adni, és mi az, ami pozitívum. Gond lesz-e a kert rendben tartása vagy a kulturális lehetőségek számának lecsökkenése, a minőségi iskolák, munkahelyek távolsága. Mit ad egy gyereknek a természet közelisége, a vidékre jellemző összetartó közösség.
