Zene(kar)anténban című sorozatunkban szlovákiai magyar zenekarokat kérdezünk arról, hogyan reagáltak a járványhelyzetre, mit hozott ki belőlük és milyenek a várakozásaik. A hatodik epizódban lássuk az egyházgellei Pósfa zenekart, melynek vezetője, Iván András válaszolt kérdéseinkre.
Korábban: Kovács Koppány (Rómeó vérzik) / túlontool / Black & White / Phoenix RT / Estendøn
Pósfa zenekar
Csiba Júlia – ének
Iván Péter – hegedű
Iván András – brácsák
Álló István – nagybőgő
Gólya Márton – cimbalom
Iván Zoltán – klarinét, tárogató, harmonika
Mikor éreztétek, hogy itt valami baj lehet minimum a tavaszi rendezvényekkel, amelyeken fellépnétek?
A híradókban egyre gyakrabban erről lehetett hallani, egyre vészjóslóbban, így talán várható is volt, hogy érinteni fog bennünket. Ez idő tájt mi a lemezen dolgoztunk és nagyon lekötött bennünket, tehát ez a primer dolog valahogy feledtette velünk. Kitűztük a lemezbemutató időpontját, amikor a helyzet még messze nem volt ilyen tragikus.
Óriási szerencsénkre mondhatni még időben, ez év március 7-én megtartottuk a koncertet és a lemezkeresztelőt, rá 2 napra pedig meghozták az első rendeleteket és szigorításokat, ami azóta is tart és nem sok jóval kecsegtet a jövőre nézve, ami a kulturális szférát érinti.
Ezt követően sorra kaptuk a hírt a felkérőinktől, hogy elhalasztják a rendezvényeiket. Így a táncházainkat, a tervezett táborunkat, a hagyományőrző rendezvényeinket nekünk is el kellett napolni, és fokozatosan átszervezni a naptárunkat, ami jelenleg is tart.
Hogyan jelenik meg az életetekben most a zene/zenélés?
A koncerteket, táncházakat és sok-sok rendezvényt leszámítva igyekszünk minden lehetőséget kihasználni. A szabad hétvégéket például kitöltjük az intenzívebb és rendszerezettebb próbákkal. Ez olyan a zenekarnak, mint egy új levegővétel, új lendület.
A több próba ösztönzőleg is hat, jobban beleássuk magunkat a zenei anyagokba, gyűjtésekbe és a hangszerünkbe. Újból beleszeretünk a zenébe, a hangszerünkbe.
A jó idővel jön a kinti/házimunka is. Ha megoldható, felkapjuk a kis hordozható hangfalainkat és a monotonabb munkáknál le-lepörög néhány lemez vagy gyűjtés. A hasznosat a kellemessel és még hasznosabbal.
Ki tudjátok használni ezt az időt előrelépésre, új ötletek fejlesztésére, vagy ezt a zenekartagok távolsága, esetleg másvalami gátolja?
A több szabadidő több lehetőséget teremt és motivál a szabaddá vált idő ésszerűbb, célszerűbb kihasználására a hétköznapok minden területén – legalábbis mi ezt tapasztaljuk. Az élet (azért) nem áll meg.
Továbbra is dolgozunk az ötleteinken, terveinken, várjuk, hogy lecsengjen a járványhelyzet és már kész ötletekkel, megvalósulni vágyó tervekkel álljunk bele az újrastartolt kulturális életbe.
A zenekar magja a négyesfogat: a három testvér és István, a gyerekkori barátunk, aki a bőgősünk. Mi négyen visszük a prímet az ötletek kidolgozásában, a cimbalmosunk és az énekesünk most sajnos, kimarad a buliból.
Ihletett már meg Titeket a bezártság, a világjárvány vagy bármi, ami ezzel összefügg?
A népzenét nem kimondottan az alkotás, hanem inkább a zenei másolás, vagyis a mesterséges továbbörökítés jellemzi. Így az ihletettség, ha meg is nyilvánul, más keretek között mutatkozik meg, mint pl. a könnyűzenében. Szereznek egy dalt és kifejeznek, üzennek vele. A népzenében másak a lehetőségek. Viharos történelmünk során a magyar ember sok mindent átélt, átvészelt, ami megmutatkozott valamennyi önkifejezési formájában. Népdalainkban is fellelhetőek ezek az elemek. Ezek a lírai elemek, esetleges összeállítások, koncepciók olykor jó művészi kifejezőeszközök, melyekkel reflektálni lehet akár az ilyen helyzetekre is. Mi egyelőre nem ezeken az utakon járunk, de semmi sem teljesen kizárt a jövőre nézve.
Gyerekkorom óta még talán megközelítőleg sem volt példa ilyen helyzetre, legalábbis itt a nyugat-szlovákiai régióban. Szerencsénkre nem kellett átélnünk olyan rettenetes dolgokat mint nagyszüleinknek vagy dédszüleinknek a viharos XX. század során.
Mi az, amire emberként, zenészként megtanít a mostani helyzet?
A kultúra felelőssége, hogy a szellemi életet táplálja és a kiegyensúlyozott léthez szükséges lelki erőt átadja az embereknek. A kulturális élet megrekedése nagy hatással van a mindennapjainkra. Gondoljunk csak bele, mennyi program szűnt most meg, mennyi szórakozási lehetőség. Nem mellesleg rengeteg embernek ez a kenyérkeresete, ahogy tulajdonképpen nekünk is. Ezeket az ingereket és impulzusokat igényeljük mindannyian, így tulajdonképpen az otthoni megoldásokra és az internet szabadságára tudunk csak hagyatkozni, alkotóként, előadóként és fogyasztóként egyaránt.
Egyrészt kifejezetten jó ez a helyzet, mert az emberek megtanulják magunkat szórakoztatni, elütni az időt (jobb esetben) hasznos és jó dolgokkal. Másrészt viszont elrettentő és a jövőre nézve tanulságos. Mihamarabb legyen vége!
Ajánlj valami hallgatnivalót otthon maradáshoz!
Ezt a helyzetet használjuk ki a népzene megismerésére, az abban való elmerülésre! Ismerjük meg nagyszüleink és dédszüleink izgalmas népi líráját és zenei világát, táncait és tánczenéit! Sok-sok felvétel áll rendelkezésünkre az interneten, akár két kattintásnyira.
Tárjuk magunk elé a népi kultúrát, mert nincs rajta semmi ciki! Többet tanulhatunk belőle, mint gondolnánk.
Olyan dolgokat is, ami életünket egyszerűbbé, természet- és emberközelibbé, kiegyensúlyozottabbá teheti. Mint népzenész, elsősorban ezt ajánlom.
Mint zenész, ajánlom a további műfajokban való elmélyedést is. Zárjuk ki néha a külvilágot és tegyünk fel egy lemezt (keressünk rá)! Hallgassuk figyelmesen, mit rejt magában az a felvétel, mi az, ami magával ragad benne – legyen az bármi! Ajánlom a komolyzene nagy alakjainak munkásságát, a színes és izgalmas széles skálájának megismerését, valamint a könnyedebb jazz-műfajok nyújtotta zenei élmény megszerzését. Kitörölhetetlen nyomot tudnak hagyni az emberben, amelyek jellemformáló hatása felbecsülhetetlen.
És nem utolsósorban első lemezünket is szeretettel ajánlom, mely az interneten is elérhető. Kellemes zenehallgatást!
