Illusztrációs fotó: Pixabay
A karanténállapot nemcsak a megszorításokról, rossz hírekről szól. A majdnem ötéves Félix sorra pufogtatja a jobbnál jobb elszólásait, melyek közül sokat a nagy nevetés következtében nem sikerül papírra vetnünk. Akad azonban pár emlékezetes.
A sokadik karanténnapon elszöktem egy rövid bevásárlásra. Nem spóroltam a ruhákkal, színekkel, rúzzsal. Szájtátva nézték a fiúk, hova a francba megyek. A vásárlás végeztével ismét felveszem a szürke macinacit, Félix szeme felcsillan:
„Na, látod, Anya, sokkal jobb. ÍGY olyan anyukás vagy!”
Persze, a karantén alatt megszaporodtak a kelt tésztás finomságok, krémes sütemények, finom csokik. Félix szeretetteljesen megsimogat.
„Itt szeretem a hasadat, Anya, finom, puha. Nééézd, hullámzik is…”.
A fiúk ülnek hátul, vágyakoznak kifelé. Teó, aki kétéves lesz, szavakkal jelzi kívánságát:
„Hinta-hinta, csücccs” – mutat egy piros szalaggal körbekerített játszótérre.
Félix vigasztalja: „Tudod, most nem lehet játszótérre menni, Teó, mert koronavírus VAGY.
Teó zavarodottan : „Jáj.”
A következő két epizódban, melyeket csütörtökön és pénteken közlünk, jöjjön két, általam megkért édesanya, Egri Beáta és Kálmán Kata, akik fiaik vicces, elszólásait jegyzik fel becsületesen!
