Miután bizonyos erők megállították sokunk mókuskerekének megszokott forgását, kizökkentünk komfortzónánkból, és sokan szorongva, félelemben, bizonytalanságban éljük meg már jó ideje az életünket. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, mit várhatunk el a vírus mögött megbúvó rendszerváltástól. Ki sem ejtem a vírus nevét, hiszen naponta több ezerszer táplálja és nyomja a tudatalattinkba a média, és sokuknak mélyen belevésődik a félelem a mindennapjaiba. Vajon ha elvonul a válság, ugyanott folytatjuk majd, ahol abbahagytuk…? Harapunk-e idén egy jót a BETYÁRTANYÁS pecsenyébe? Nem hinném, hacsak…
Közel két hónapja vagyunk „otthoni zárkánkban” a vírus terjedésének megakadályozása ürügyén, ám sokunknak, magamat beleértve már nagyon hiányzik a jövés-menés. Itt a tavasz, közeleg a nyár, és bármilyen optimistán is nézem, nagyon gyér lesz az idei fesztiváltermés és a vásárszezon. Épp az előbb fejeztem be telefonbeszélgetésemet egy fesztiválszervező barátommal, és már most jelezte, hogy jó pár neves, jókora múltra visszatekintő, hatalmas látogatottsággal bíró, országos szinten szervezett fesztivál mondta vissza az idei rendezvényét.
Vajon meddig tartható ez az állapot, amely most uralkodik?
Valószínűleg tudjátok, hogy a Betyártanya sok rendezvényen jelen van, rengeteg vendéget látunk el a vásárokon élelemmel, adjuk szívünket, lelkünket, erőnket a vendéglátásba, ám már nekünk is jelezték, hogy számos rendezvény, amelyeken az évek hosszú során részt vettünk, biztosan nem kerül megrendezésre.
Természetesen mindenkinek az a legfontosabb, hogy vége legyen a körülöttünk zajló kellemetlen eseményeknek, ám abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a vírusfenyegetés elmúlásával minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk…
A „félsz” nagyon-nagy teher és úr, így ki tudja, mikor fogjuk tudni elengedni.
Ha belegondolok, hogy egy hatalmas koncerten több ezer ember nyomul egymáshoz, és egészen mostanáig semmi gond nem volt… Majd jött egy parányi, láthatatlan valami, aminek sikerült mindent újraírnia.
Hogy tud az ember meglenni üdvözlő ölelés, kézfogás vagy baráti puszi nélkül? Nagyon remélem, hogy ezeket az EMBERI szokásokat soha semmi nem fogja tudni kiirtani az emberiségből, hiszen ezen szokások nélkül nem is vagyunk önmagunk – emberek.
Egyébként sokunk anyagi helyzete a munkánk vagy vállalkozó tevékenységeink elvesztése miatt is hullámos vizeken csónakázik. Még ha el is múlik a járványveszély, és a világ majd próbál visszalendülni a természetes kerékvágásába, gondoljátok, hogy marad pénz a szórakozásra? Eddig tízszer, most százszor meg fogjuk gondolni, mire költjük a pénzünket, ha még egyáltalán marad valami apró a zsebünkben.
Apropó, kézfogás! Tudtátok, hogy a kézfogás a béke gesztusaként ismert, és terjedt el az egész világon? Valamikor régen az üres kéz megmutatása jelentette a fegyvertelenséget, ami egyértelmű jele lett a békének, baráti közeledésnek, üdvözlésnek. Gyakran használják (reméljük így is marad) valamiféle sikeres üzlet lebonyolításánál, mert régen, aki kezet adott rá, azzal megpecsételődött az üzlet végkimenetele és a békés, jóindulatú szándék.
- Ahol eddig kényelmesen elfért 10 000 látogató, oda most mindössze 2500 vendéget engedhetsz be a négyzetméter/fő mértékében!
- Belépőváltásnál az „űrruhába” öltözött pénztárosok megmérnék a lázadat, majd amennyiben a 39 fokos nyár hevében a hőmérő kevesebb mint 37,5 fokot mutat, beléphetsz a rendezvény területére.
- A hintákban a gyerekek csak minden második székben ülhetnek, míg a lövöldében frissen fertőtlenített „szeleskével” lőhetsz egy papírrózsát a kedvesednek.
- Semmihez ne nyúlj! Mindent a szemnek, semmit a kéznek!
- Ha véletlenül vásárolni szeretnél egy hímzett népviseleti ruhadarabot, és fel szeretnéd próbálni, megteheted, ám azt az eladónak 24 órára el kell pakolnia, majd fertőtlenítés után újra vásárlásra kínálhatja. Ez főképp akkor érdekes, ha egynapos a rendezvény!
- Ha már vásároltál és pörögtél egyet, akkor talán már meg is éheztetek… Minden sörpad sarkától mérve a következő sörpadig két méter betartása szükséges. Egy sörpadnál ezidáig legfeljebb nyolc ember foglalt helyet, jelenleg mindössze ketten foglalhatnának.
- A kedves vendégek mindössze az evés, ivás esetében lehetnének szájmaszk nélkül!
- Dohányzás kizárva, az eldobott csikk életveszélyes fertőzést okozhat.
- A finom ropogós vásári pecsenyét, amelyet tisztasága miatt egy sebészeti beavatkozásra is alkalmas konyhában készít majd el a tetőtől talpig kezes-lábasba beöltözött szakács, aki gumikesztyűben, szájmaszkban, sapkában és szemüvegben áll majd a sütők mögött az amúgy is élhetetlen nyári forróság mellett.
- Ám ne feledjük, ha sorban állunk a finom sültért, a kétméteres távolságot itt is tartsuk be, mert ellenkező esetben azonnal átugrik ránk a vírus akárcsak egy bolha…! El tudjátok képzelni a sor hosszát ilyen esetben? Mert én nem!
- Amennyiben jóllaktunk, és elhagytuk az ülőhelyünket, akkor az erre a célra jelenlévő személy gyorsan odafut az asztalhoz, és azonnal fertőtleníti azt!
- Miután finomat majszoltál a pecsenyédből, körülnézel egy kissé a fesztivál helyszínén, jelen esetben is betartva a két méteres távolságot a többiektől. Egyszer csak színpadra lép a kedvenc fellépőd, szájmaszkban előadja a kedvenc nótádat, úgy, hogy a színpad előtti küzdőtéren megint csak tartsd be a biztonsági távolságot!
- Miután kiugráltad magad szájmaszkban a koncerten, rád jön a szükség… Az alkalmi toalettek elfelejthetőek, ugyanúgy a közös mellékhelyiségek, mivel mindenki után fertőtleníteni emberfeletti teljesítmény.
- Esetleg megszomjaztál mindez után? Beállhatsz újra a kilométeres sorba…
És így tovább, és így tovább! Nem is akarok bővebben a részletekbe merülni, de egy rendezvényt ilyen feltételekkel lehetetlen lebonyolítani! Rendben! Egy kis fikció is van soraim közt, ám jelenleg az éttermek hasonlóan üzemelnek. Én megtaláltam a vírus „ellenszerét”! Úgy kihajítottam a TV-t, meg a rádiót az életemből, hogy csak na!
Azért remélem, hamarosan találkozunk egy remek eseményen, és remélem, hogy a legközelebbi nem a dunaszerdahelyi karácsonyi vásár lesz.. 🙂
