Illusztrációs fotó: Pixabay.com
A karanténállapot nemcsak a megszorításokról, rossz hírekről szól. Jöjjön a két, általam megkért édesanya közül – akik fiaik vicces, elszólásait jegyzik fel becsületesen – az első, Egri Beáta.
Előzmény:
Fiaim, Egri Gergő 6 és fél éves, Egri Bence pedig 3 és fél. Amennyire nehéz velük ez a karanténos időszak, annyira szórakoztató is. Gergő egyébként is ontja magából a viccesebbnél viccesebb beszólásokat, ebben az időszakban pedig töményen kaphatunk a humorából.
Esténként, amikor nem bírnak elaludni, ártatlan arccal kijelenti: „Én aludni szeretnék, de a Bencétől nem tudok!” Közben pedig hangosan kacarászik. És amikor már minden kötél szakad, kitalálja, hogy a plüssbékával akar aludni (amellyel nem lehet, mert poratka-allergiája van). Persze én nem engedem, erre ő:
„Anya, ha már nem aludhatok a békával, legalább te feküdj mellém!”
Nagyon hiányzik neki a nagyszülők társasága és az ovi is. Időnként tanítgatja a nagyit, hogyan tudnának Messengeren szörnyezni. Az egyik ilyen videochates beszélgetés alkalmával azt mondta:
„Nagyi, szörnyezni szeretnék veled, nyomd meg az effektusokat!”
Aztán amikor a nagyi két mondatot próbált szólni a Bencéhez is, akkor Gergő sértődötten morcogta: „Ezt nem hiszem el, velem senki se foglalkozik!”
Gyakran beszélgetünk az oviról is, örülne, ha újra találkozhatna a barátaival és az óvónénikkel. Szereti felidézni a számára emlékezetes pillanatokat. Amikor készültek a karácsonyi műsorra, hazajött, és azt mondta:
„Már nem az első király vagyok a műsoron, hanem ott állok Mária mellett, én vagyok a Józsi.”
Vagy Valentin-napon a férjem felajánlotta neki, hogy válasszon egy lányt, akinek visz valamilyen ajándékot. Erre Gergő: „Miért csak egyet? Nekem több barátnőm van!”
A „szürke” karanténos hétköznapokban pedig gyakran hallgathatjuk az elmélkedéseit: „Apa, az édesanyád a te feleséged?”
Férjem válaszolt neki: „Nem, a te édesanyád az én feleségem.”
Vagy: „Anya, te hány éves leszel, amikor én 100 éves leszek?” Esetleg a szerény kijelentéseit: „Én amúgy egy intelligens gyerek vagyok.”
Van, hogy mesenézés közben szeretné kifejezni a szeretetét a maga stílusában:
„Anya, ölelj meg! De úgy, hogy közben lássam a tévét is!”
Aztán előfordul, hogy elégedetlen velünk: „Anya, te elnyomod a hangomat!” – Ami egyébként lehetetlen… Vagy: „Apa, egy kicsit útban vagy, de nem vészesen.”
Gyakran tettre kész, Bencével együtt: „Anya, ide nézz, milyen sínt fabrikáltam a tesómmal!”
És mindig vannak ötletei: „Van egy új B tervem!”
És megosztja velünk a sikereit: „Gyere, anya, nézd meg a világhírű mutatványomat!”
A legritkább esetben pedig még ez is előfordul: „Olyan fáradtnak tűnök!”
Ez az időszak mindenkinek nehéz, de a szeretet és a humor segít, hogy átvészeljük.
