Gyerekszáj (3. rész)

Illusztrációs fotó: Pixabay.com

A karanténállapot nemcsak a megszorításokról, rossz hírekről szól. Jöjjön a két, általam megkért édesanya közül – akik fiaik vicces, elszólásait jegyzik fel becsületesen – a második, Kálmán Kata.

Előzmény:

1. rész

2. rész

Kálmán Dani egy cserfes, hároméves kisfiú, aki szinte egész nap beszél. (Azért csak szinte, mert néha eszik és alszik is. Néha.) Ezért furcsa, mikor csend van…

Én: „Dani?”
(semmi válasz)
Én: „Danii!”
(síri csend)
Én: „Danii, gyanús a csend!”
Dani: „Nem én voltam, anya!”
Én: „Hát akkor ki volt?”
Dani: „A förgei pap!”

A tavalyi nyár egyik legemlékezetesebb kirándulása volt számára az élménypark.

ejszakai furdozes

Dani: „Anya, elmegyünk majd a Family Parkba?”
Én: „Sajnos most zárva van. Tudod, a vírus miatt.”
D: „Ott nincs is ajtó…”
Én: „De nem mennek a hinták, állnak a traktorok…”
D: „A vonatok is?”
Én: „Igen.”
D: (gondolkodik) „Szerintem helyettünk inkább hordjon maszkot a vírus, mi meg menjünk Family Parkba!”

Egy álmos, kócos reggelen, mikor már elege lett az ölelgetésből:

Én Daninak: „Megzabállak!”
Dani: „Zabálj inkább reggelit!”

Az időérzéke még nem az igazi:

“Anya, nézd! Apa megtalálta a GYEREKKORI buszocskámat! ÉVEK ÓTA ezt kerestem!”

A problémamegoldó-képességét viszont már fejleszti, Lana nevű brit cicánkkal:

“Játszik” a macskával, a konyhai kiskötényt próbálja ráadni. Macska megelégeli, egy mancslegyintés és fújás kíséretében véget vet a próbálkozásnak. Gyerek sikít, macska ágy alá el. Dani, miután kihüppögte magát, lehasal az ágy mellé, majd megszólal:

“Lanaaa! Gyere ki, beszéljük meg! Megígéred, hogy nem fogsz bántani? Oké!”

Majd kifelé slattyogva jelentőségteljesen bejelenti: “Megoldottam a helyzetet!”

Nincs megválaszolatlan kérdés…

Dani: „Anya, hány szeme van a póknak?”
Én: „A jó ég tudja, fiam.”
Dani: „Jóég? Hány szeme van a póknak? (Mély hangon folytatja) Két szeme van, Danika…”

Vasárnap esti beszélgetés egy ismerős bácsival:

Bácsi: „Na, Dani, már mész oviba?”

Dani: „Nem, előtte még alszok egyet…”

Boltosat játszunk.

-„Anya, milyen gyümölcsöt kérsz?”
-„Málnát és epret.”
-„Az sajnos nincs.”
-„És körte?”
– „Az sincs.”
– „Akkor milyen gyümölcsöt árulsz?”
-„Citromízű banánt!”

Egyik nap, miközben fel-alá rohangált, ezt kiabálta:

Dani: „Anyaaa! Belőlem sosem fogy ki az allergia!!”

Én: „??? Hogy micsoda?”

D: (megtorpan) „Allergia. Nem állok meg egy percre sem.”

Én: „Nem az energia?”

D: „Jaa, de!”

Hasonlóan szaladgált körbe-körbe, mikor egyszer csak felnyalta a járdát. Sírva az ölembe bújt, és azt hüppögte: „Bárcsak itt lenne Marshall (Mancs őrjárat), és megvizsgálná a térdem a röntgengépével!”

És egy teljesen friss, ropogós mai elszólása:

Dani: „Anya, szeretem ezt a cipőt!”

Én: „Örülök. Kényelmes?”

Dani: „Igen. A nehéz napokon is kényelmet nyújt.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább