Fotó: Pixabay.com
Lassan, de most már biztosan módosul a koronavírus-járvány okozta szigorítások folyamata. Visszaállunk a munkahelyekre, szabadabban létezhetünk az otthonunkon kívül is, sőt, ez már nem igény szerint választható opció, a legtöbb vállalat teljes gőzzel beindul a következő napokban.
Mikor lecsapott a korona, szinte sóvárogtam az otthon töltött, közös családi idő után, annyira bele voltam fáradva az ingázásba, rohanásba, reggeli kergetőzésbe, délutáni hajszába, esti rutinokba. Pont ezek a dolgok azok, amelyek végül segítettek átvészelni a nehezebbnek tűnő, otthon töltött napokat, mert visszaemlékeztem, az milyen volt, amikor mindenképp menni kellett a mindenképp maradj otthon előtt.
Nekem volt választásom. Maradhattam volna a gyermekeimmel támogatást kérve otthon, és megadatott az is, hogy otthonról végezzem el a munkámat. Az első nyolc napot ki is vettem, majd kisebb számolás, költségvetés után mégis úgy döntöttem, jobb lesz, ha megpróbálkozom a home office-t beilleszteni az életünkbe.
Én is, mint oly sokan, ráálltam a távmunkára, amelyet kialakítani, megszervezni egy napomba került. Rendet, rendszert vinni belé sokkal hosszabb időbe!
Miután hét hete így dolgozom, ideje számot vetni és kiértékelni ennek a szakasznak a hozadékát, levonva mindenféle tanulságot.
Íme az én listám!
1. A távmunka alatt nem kevesebb a feladat, mint az irodában. Az elvárásoknak távmunka idején is ugyanúgy kell megfelelni, időpontra dolgozunk, teljesítményt várnak el. Épp ezért örüljünk a fizetésnek, mert ugyanúgy megdolgoztunk érte.
*
2. A gyerekeknek el kell fogadniuk, hogy anya dolgozik, akkor is, ha kéznél van. Home office alatt nem zajlik úgy a délelőtt és a délután, ahogy eddig, vagy ahogy azt ők elvárják. Ezt a tényt volt a legnehezebb elfogadtatni, mert minden egyes nap bepróbálkoznak. Ezt teljesen megértem, mert sok esetben én adok nekik tippet, motivációt, hogyan töltsék ki a szabad órákat, játszótársuk vagyok, esetleg viszem őket játszóterezni, barátokhoz, de ha én másra fókuszálok, erre nincs erőm és kapacitásom. Így sok esetben ők veszekedtek, feszültek voltak, vagy abszolút passzívak. Na, egyik változat sem tett jót a feszült idegállapotomnak, az biztos!
*
3. A home office nem szabadság, még akkor sem, ha épp szabad percek, vagy óra is van. Feszültséggel járó, komoly munka zajlik a lakás falain belül, sokszor egyedüli problémamegoldásra ítélve, telefonos segítségkérés lehetőségével.
*
4. A távmunka során jóval több feladatot tudok ellátni, mint amikor csak az utazásra másfél órát kell számolnom. Azonnal tudok reagálni mailekre, hívásokra, üzenetekre.
*
5. Nőként az én vállamon az utóbbi időszakban nem csupán a munka, a gyerekek, az étkeztetés és a háztartás feladatkörei is múltak, hanem a pszichés egészségünk megőrzése is. Ennek a fele is sok egy személynek. Tény, megint megmutatkozik, kinek van rátermett, segítő közege, családja és társa.
*
6. Rengeteget megtakarítottam az utazás költségével, a munkahelyemen elfogyasztott ebéd árával. Ettől még mindig nem milliók maradtak a számlámon, de ez óriási plusz.
*
7. Nem lehet online iskolába járni, online dolgozó anyuka mellett! Képtelen vagyok a számítógépemet kettéosztani, így dönteni kellett sok esetben, hogy csak a munkám leadásával, befejezésével tud a lányom csatlakozni az online tanulócsoportjához. Megoldottuk.
*
8. Anya nem lehet a gyereke pedagógusa, iskolai környezeten kívül. Képtelenség a kisiskolás számára elviselhetővé tenni ugyanazt a rutint, amit az iskolában természetesnek tart. Nincs intenzív gyakorlás és ismétlés, csak feladatmegoldás, olvasás, közös gondolkodás van, meg kreatív feleltetés, épp bicajozás közben…
*
9. Home office közben, mellett, után ugyanúgy jár a pihenés. A munkahelyünkön is van kávészünet, otthon is kell ilyet tartani, nem, nem a teregetés közben kellene az éltető nedűt szürcsölni… az nem pihenés.
*
10. A munkáltató nem tehet ránk nagyobb terheket, nem várhat el éjjelbe húzódó munkavégzést csak azért, mert otthon vagy, és „amúgy sincs más dolgod”. Van! Pihenni és élni.
*
11. Kényelmes ruhában, akár ápolatlanul is végezhető, persze mondjuk egy online konferencia esetében némi ápoltság szükséges! A sok csinos ruhát pedig arra a két napra oszthatjuk be, amelyeken beutazunk a munkahelyünkre. Gondoljunk csak bele! Már nem az lesz a gond, hogy mit vegyünk fel, inkább az, hogy milyen rég viseltem ezt, vagy azt a rucit…
Ahogy az elején is írtam, szerencsés vagyok, hogy megtehetem, hogy megtapasztalhattam, milyen a távmunka, mert a gyerekeim, néhány óra kivételével, amikor az apukájukkal voltak, biztos, stabil és egészségük tekintetében a lehető legjobb helyen voltak.
Szerencsés vagyok, mert volt alkalmam megint felismerni azt a határt, ahol már nem vagyok képes teljesíteni. Volt, hogy emiatt dühös voltam, máskor egyszerűen elengedtem.
Mert ez a korszak és ez a létforma alapjában nagyon jövedelmező is lehet. Gondoljunk bele, mit veszít a munkáltató, ha nem megyünk be az irodába? Semmit, csak nyer. A jogi kereteinek hála a home office amúgy is heti két alkalmas benti munkavégzést rendel el, így minden, amihez személyes megjelenés kell, olyankor megvalósulhat.
A koronavírus-járvány hozzon fejlődést!
Legyen kicsit könnyebb az embereknek, ha erre mód és lehetőség adott!
