Cseh lány belga sört iszik Hongkongban, és közben magyarul ad interjút a kínai eredetű vírusról egy szlovákiai magazin számára. Nem vicc. Hargitai Simona a hongkongi cseh konzulátuson dolgozik, és mesél arról, mi lehet az oka, hogy a megapolisz mindenhol mintaként szolgál a járványellenes stratégiát tekintve.
Az előző rész:
Egyesült Királyság – Szelle Gábor / Sidó Emese
Kolumbia – Santiago
Mióta dolgozol Hongkongban?
Tavaly július 27-én költöztem ki, majdnem egy éve vagyok ott.
Mi volt az első benyomásod a helyről?
Teljesen más világ, teljesen más az élet itt, mint amihez mi vagyunk szokva. Durva meleg volt a nyáron. Nagy kultúrsokkot kaptam. Az életszínvonal itt nagyon magas, minden csillivilli, rengeteg az ember. Nem fogok hazudni, nem szeretem Hongkongot, de már kezdem megszokni. Vannak azért szép helyek. Amit nagyon sokáig nem bírtam megszokni, az az, hogy hihetetlenül drága minden.
Mikor, hogyan kezdődött ott a járvány?
Kínában már novemberben volt néhány eset, de erről még akkor senki sem beszélt. Hivatalosan a kínai újév (idén a Gergely-naptár szerint január 25. – a szerk. megj.) előtt kezdték felénk kommunikálni, hogy létezik egy újfajta vírus, ami nagyon hasonlít a SARS-hoz. Akkor még csak pár tucat esetről lehetett tudni. Január végén zárták le a határokat. A tervezett tömegrendezvényeket sem tartották már meg, pedig itt nagy dolog az újév, lett volna mindenféle ünnepség. Viszont mielőtt lezártak mindent, nagyon sok ember kiutazott, hogy otthon, Kínában vagy Tajvanon ünnepelhessen. Sokan jöttek újév után vissza.
Hongkongban ekkor még nem volt regisztrált eset?
Nem. A hongkongi kormány az újév előtt hozta az első korlátozásokat a tömegrendezvények tiltásával, de akkor még nem volt karantén, lehetett utazni. Ide az újév után hazautazók hozták be a vírust. Január 23-án regisztrálták az első esetet, de szerencsére nem harapózott el a dolog.
Nagyon gyorsan kapcsoltak, hiszen a korábbi járványokkal is volt tapasztalatuk.
A 2002-2003-as SARS után nagyon jól tudták, hogy ezt komolyan kell venni. Hongkong területét véve nagyon kicsi, körülbelül 2000 km2, de több mint 7 millió ember él itt egymás hegyén-hátán. Annak az esélye, hogy megfertőzzék egymást, nagyon nagy. Azért is kellett gyorsan lépni, hogy ne legyen láncreakció, mert akkor mindenki elkapta volna.
Február végéig nagyon jól át is vészeltük az első hullámot, de aztán jött a második, miután Európában terjedt el a vírus.
Milyen lépéseket tettek konkrétan? Gondolom lezárták a kikötőt, a légi forgalmat. Kijárási tilalom is volt?
Kijárási tilalom soha nem volt, de például az állami dolgozók nem jártak be, hanem otthonról végezték a feladataikat. Az itteniek nagyon komolyan vették és féltek, szigorúan tartották a higiéniai előírásokat.
Mielőtt bárhova beléptél, megmérték a lázadat, és adtak kézfertőtlenítőt. Nagyon sok boltba nem léphettél be maszk nélkül, bár a kormány nem írta elő a kötelező maszkviselést.
Ennek politikai okai is voltak, ugye?
Igen, nagy tüntetéshullámok voltak itt előtte, akkor nem is volt szabad eltakarni az arcot nyilvános helyeken. A kötelezővé tételhez előbb el kellene törölni az azelőtti szabályt. De nem látsz embert maszk nélkül.
Tegyük hozzá, hogy más ázsiai országokban is teljesen megszokott, elfogadott dolog a maszk viselése, főként ha valaki beteg, és nem akar másokat megfertőzni.
Ez teljesen így van, a legtöbb embernek ez nem is volt kérdés. Felnőtteken, gyerekeken is maszk van, és ugye, most turisták nincsenek.
A külföldieket segítették egyébként valamilyen módon, hogy haza tudjanak jutni?
Ezt a különböző országok nagykövetségei intézik. Megszólították azokat, akik regisztrálva vannak, akikről tudják, hogy itt élnek. A válasz viszont általában az volt, hogy már nincsenek itt, vagy pedig, hogy most nem szeretnének menni sehová. Főleg, hogy itt a helyzet eléggé kordában van tartva, kevesebb eséllyel fertőződsz meg itt, mint hogy ha hazautaznál Európába. Nagyon sokan nem is attól félnek, hogy mi van otthon, hanem a repülőúttól. Az nagyon veszélyes, ott nagyon nagy esélyed van arra, hogy elkapd a betegséget, ha van fertőzött a járaton.
Létezik erről valamiféle kimutatás?
Mi kapunk híreket az esetek számáról, illetve arról, hogy honnan kapták el a fertőzést az emberek.
A legtöbb, nagyjából a betegek 80 százaléka külföldről hozta vissza a vírust. Azt is tudjuk, hogy milyen járatok érkeznek, van-e rajtuk fertőzött, illetve hogy ha van, pontosan melyik ülésen ült.
Most konkrétan a második hullámról beszélünk, ugye, amit az Európából visszatértek hoztak be?
Igen, február végére nagyon lecsökkent az új esetek száma, napi 1-2-re, volt hogy nulla volt. Mindenki ünnepelt, de aztán elkezdődött a március, Olaszországban kitört a járvány, és terjedt szét egész Európában. Ahogy jöttek onnan vissza az emberek, napi 50-80-ra ugrott megint az esetszám. A legtöbben Londonból jöttek egyébként.
Nem tiltották a beutazást?
Turisták nem jöhettek, de a rezidensek, akiknek állandó lakhelye van itt, vagy munkavízummal rendelkeznek, azok igen. Március közepén viszont aztán teljesen lezárták a repteret. Most semmi esélyed nincs utazni, nincsenek járatok. Jobban mondva, van heti 1-2 járat Európa felé, de nagyon bonyolult odajutni, 40-45 óráig tart az út, mindezt csillagászati áron. Szinte teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól.
A második hullám még tart?
Már nagyon jók a mutatók, a héten két olyan nap is volt, amikor nem regisztráltak új megbetegedést. Szerencsére mindössze négyen haltak meg a betegség következményeként.
Az iskolák még mindig be vannak zárva?
Igen, január óta. A diákok ebben az iskolaévben szerintem már nem mennek vissza iskolába. Online oktatás van, de mivel az emberek ugyanúgy járnak dolgozni, ez terhet ró a szülőkre. Viszont szinte minden családnak van egy „helper”-je, segítője, aki a ház körüli teendőket látja el, és a gyerekekre is vigyáz. Akikkel eddig találkoztam, mind furcsának tartották, hogy nekem nincs ilyen segítőm. Itt ez annyira elterjedt, hogy nem csak gyerekes családoknak van ilyen, hanem annak is, aki például kutyát tart.
Most, hogy így a második hullám is lassan lecseng, mutatkozik annak jele, hogy lassan enyhítenek a szigoron, több minden nyitna ki? Vagy inkább még óvatosak, és kivárnak?
Az éttermek, bárok, kozmetikai- és masszázsszalonok az első hullám alatt végig nyitva voltak. Aki be akart zárni, bezárhatott, de nem volt tiltás. A második hullám során azonban kiderült, hogy nagyon sokan jártak el szórakozni, bárokba, és sokan emiatt kapták el a vírust. Úgyhogy a bárokat végül bezárták.
Hasonló a helyzet a szépségszalonokkal. A fitnesztermek is be vannak zárva, illetve minden háznak van saját konditerme és úszómedencéje, azok sem látogathatók.
Ami pedig a beutazást illeti, ha most vissza akarsz jönni Hongkongba, először letesztelnek. Utána elvisznek egy kormány által kijelölt karanténhelyre, ahol meg kell várnod a teszt eredményét. Ez körülbelül 12-20 óra. Ezután mehetsz házi karanténba, de folyamatosan figyelnek. Naponta többször videóhívást intéznek feléd, hogy ellenőrizzék, otthon vagy-e. Egy hét után csinálnak újabb tesztet. Ha az is negatív, a két hét leteltével mehetsz, ahová akarsz. De ha pozitív a teszt, azonnal visznek elkülöníteni, kórházba.
Feltételezem, a kórházak nagyon jól fel vannak szerelve…
Nagyon jó a felszereltség, jól fel vannak készülve a betegekre.
Gazdaságilag nem sínylette meg Hongkong a helyzetet?
Dehogynem, Hongkong pénzügyi, üzleti központ. A gazdaság már az ezt megelőző tüntetéshullámot is megsínylette. Már ősszel nagyon durva volt emiatt a helyzet, akkor is sokan lemondták az ide vezető útjukat, elmaradtak expók, kiállítások. Nem javult a helyzet, és valószínűleg nem is fog, de úgy veszem észre, itt az embereknek az egészség az első, az a legfontosabb.
Politikai téren viszont a kormányzatnak annyiban jól jöhetett a járványhelyzet, hogy a tüntetések elmaradoztak, megtiltották a sokfős csoportosulásokat…
Igen, viszont most, hogy az emberek már nem félnek annyira a vírustól, újra kezdenek tüntetni. Az elégedetlenség végig jelen volt. Mindenki arra számít, hogy a járvány lecsengésével még erősebb tüntetéshullám jön, pedig eddig sem volt semmi. Én fenn laktam a hegy tetején, nem a belvárosban, de a könnygázszag miatt ott sem lehetett kinyitni az ablakot.
Te otthonról dolgozol most is?
Két csoportra vannak osztva a nagykövetség alkalmazottai, és a két csoport felváltva dolgozik. De rövidesen visszatérünk már a megszokott működéshez.
Otthon töltött napjaidon mit csinálsz?
Sorozatot nézek, rengeteget olvasok, kolléganőmmel elmegyünk valahova sétálni, vagy kimegyünk a tengerpartra, azt még szabad. Lassan fürödni is lehet majd. Meg persze beszélek az otthoniakkal, ők is be vannak most zárva…
