A sorozat második részében Hacsik Katalin vetette papírra gondolatait azzal kapcsolatosan, hogyan vélekedik az ovikezdésről, milyen szempontok alapján hozta meg döntését. Kati két fiú, Noel és Natan édesanyja. Noel idén ballagott volna, azonban az ünnepélyes búcsú idén nagy valószínűséggel elmarad.
Múlt héten megérkezett a várva várt döntés, miszerint újra nyithatnak az óvodák és az iskolák alsó tagozatai. Hm, biztos hogy jó hír ez nekem? Egy hónapja még teljesen le voltam törve, amiért a 6 éves fiam ballagás és búcsú nélkül zárja le az óvodás korszakot. Akkor úgy gondoltuk, esélytelen, hogy még idén közösségbe kerülhetnek a gyerekek. Most pedig megkaptuk az esélyt, mehet(ne) a fiam játszani a kis barátaival még egy hónapot, és elköszönhetne a szívecske csoporttól. Szeptemberben iskolába megy, szóval biztosan jót tenne neki még egy kicsit a közös játék és az ovis „rendszer”. Valahogy azonban nem ilyen egyszerű a döntés. Több szempontot is figyelembe vettünk, mielőtt döntöttünk.
A külföldi híradásokból tudjuk, hogy a koronavírus nem tűnik el olyan hirtelen ahogy azt mi reméltük, sőt, több helyen újra „beköszöntött” a lazítások után. Úgy gondoltuk, a fokozatos határnyitás egy elég nagy veszély arra, hogy itt is bekövetkezzen. Mivel ez az óvodák nyitásával párhuzamosan történik, itt is egy ellenérv, miért nem kellene még közösségbe vinni a gyereket.
Két hónap után újra közösségben. Szerintem a legtöbb anyuka ismeri a témát. A fiam nem egy beteges típus, de egész biztosan most szedne össze valami magas lázzal járó vírust (amit aztán az öccse szépen elkapna). Nem vagyok egy paramami, de ez a jelenlegi helyzetben nem esne jól a lelkemnek.
Az előírás szerint egy osztályban maximum 15 gyerek lehet. Mivel én jelenleg itthon vagyok a kisebbik fiammal, így ez is lehet egy szempont, hogy átadom a helyet olyan gyerkőcnek, akinek a szülei dolgoznak.
Naná, hogy esze ágában sincs oviba menni. Annyi kérdése volt, hogy azért nyáron találkozhat-e a barátaival és hogy a tanító néniknek vihetünk e virágot. 🙂
Természetesen ezek csak a mi szempontjaink. Mindent egybevetve úgy gondolom, nincs jó és rossz döntés. Mindenki mérlegeli a saját lehetőségeit és szempontjait. Mi úgy döntöttünk, a fiam már nem tér vissza a szívecske csoportba. Kis barátaival játszhat a játszótéren is, az ovitól és a tanító néniktől való búcsúzásra pedig sort kerítünk, legkésőbb szeptemberben.
