Kedves Zoli bátyám!
Ha azt kérdezed, hogy változott-e azóta valami, hogy legutóbb hírt adtam magamról, nos, ki kell, hogy ábrándítsalak. De várj, mégis! Hát hogyne! Karanténbajszot növesztettem! Az tulajdonképpen ugyanolyan, mint a rendes bajusz, csak mivel alig mozdulok ki itthonról, elneveztem karantébajusznak. Ha meg mégis kiteszem a lábam, akkor meg maszkot húzok az arcomra, ezért senki sem látja. Leginkább az Áder Jánoséra hasonlít. Lehet, hogy épp azért mosolygok kevesebbet, amióta megvan. Évi azt mondja, hogy nem illik, hogy olyan, mint a kefe. Meg, hogy szúr. Nade milyen férfi az, aki soha nem próbálja meg, milyen egy jó bajucc, nem igaz?
No, nem olyan szép pödrött még, mint a faluvégi Bocskor Pali bácsié volt. Emlékszel még rá, ugye? Mindig azzal hitegetett, hogy neki azért olyan hosszú a bajsza, mert abba fogja be a lovát, a Sanyit, így aztán nem kell neki kantár. Nevess csak bátran, Zoli, ötévesen még Te is elhitted volna, ne mondd, hogy nem!
Aztán meg annyi változott még, hogy most már nincs mese, el kell kezdeni a diétát. Akkora már az alfelem, mint a Winettou lovának. Egy falatka innen, egy harapás onnan. Csak egyvalami vigasztal az egészben, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Tegnap mondta be a rádió, hogy a franciák átlagosan 2,5 kilót felszedtek a karantén alatt. Csak azt nem értem, hogy ők meg már mitől? A csigától? Ugyanmár!
Egészséges táplálkozás– ezt szajkózzák mindenhol. De ha egész nap itthon ülök és csak a hűtőajtónyitó izmom erősödik. Tudtad, hogy van ilyen? Bizony. Nem árulok el titkot, a kar egyik izma az, és két hónap után bizony észrevehető a fejlődés. Nem összetévesztendő ugyanakkor a fröccsöspohár emelgető vagy a sörösüvegnyitogató izommal. Ez más. Na jó, olyan izmos azért nem lesz tőle a karom, mintha edzőterembe járnék, de oda meg most amúgy sem mehetek. Az Ákos gyerek a múltkor feltöltötte a Facebookra, ahogy az otthoni kiskertajtón húzódzkodik. Az volt a baj, hogy én már csak a végét kaptam el a videónak: akkor csatlakoztam hozzá, amikor már a nyújtógyakorlatokat végezte. Ő a rúdra csimpaszkodva, én meg a kanapén…
Arra panaszkodnak egyébként az edzőtermesek, hogy már szinte mindent kinyithattak, de rájuk még mindig vonatkoznak a koronavírus elleni óvintézkedések, és továbbra sem mehet hozzájuk gyúrni senki. Kint már edzhetnek kis csoportban, de bent még veszélyes, azt mondta a tisztifőorvos, az a Mikas nevű. Mondjuk, ha ránézek, akkor rögtön megértem, hogy nem ő fog az első sorban tüntetni a teremnyitás miatt. Jó kis vágósúlyban van a pasas. A fitneszguruk aláírást is gyűjtöttek már jó pár ezret, amit majd elküldenek a Matovičnak, meg azzal fenyegetnek, hogy lezárják Pozsonyt. Könnyen megtehetik: eldobnak pár malomkövet vagy szétgurítanak pár kőgolyót az úton, és máris megbénul az egész város. Én meg nem vagyok egy Toldi Miklós, hogy azokat csak úgy elhengergessem, mikor jövök haza munka után Pozsonyból. Bár a bajszom már lassan megvan hozzá…
Ölel unokaöcséd!
Balázs
