A cikk megjelenik a Klikk Out 2020/06. számában. Fotók: Horen Instagram: @rokkorokush
A minap arról beszélgettünk Renivel, hogy micsoda cselekményekre volt időnk Róki előtt. A városban tudtunk ebédelni vagy vacsorázni, és még egy kávéra is elmentünk egynéhányszor a héten. Jártunk moziba, együtt bevásárolni, meg olyan úri hóbortokat űztünk, hogy a teraszunkon egy pohár bor/sör mellett könyvet olvastunk a naplementében! Most képzeljétek el!
Pillanatnyilag ez olyan, mint amilyennek a járványhelyzet előtti időszak tűnhetett sokak számára a karantén alatt. Na már most, ha Róki ezeket a sorokat olvassa majd tizenegynéhány év múlva, és éppen lázad, akkor ezzel príma kis muníciót nyomtan a kezébe: „A koronavírushoz hasonlítottál?!”
Lehet ebből azután óránkénti életjáradék lesz a kisötösökből, vagy a majd akkor érvényes „a kisszázas az új kisötös”-ből, de megpróbálok ebből kijönni valahogy, hiszen azért kell maradjon valami nyugdíjas éveink világkörüli útjaira is! Szóval mi vagyunk a magunk kórokozói, meg baltái, melyek révén kívül-belül folyamatosan faragjuk és izmosítjuk magunkat. Ami nem öl meg, az megerősít, vagy mi a szösz! Rókus, te a hadügyminiszter vagy, aki felügyeli ezt a rendkívüli állapotot – ami feltehetően tizenegynéhány év múlva különösen érvényes lesz!
No, de nem azért gyűltünk mi itt össze, hogy alaposan kipanaszkodjam magam, hiszen mibelőlünk is végül úgy is lesz valami, ha más nem, akkor senkihelyettes. Fejlődünk, fejlődünk, és ahogy Hofi Géza mondta, vannak eredményeink, de majd kiküszöböljük őket! De szükség is van erre, hiszen – ugyancsak Hofi nyomán – itt az egy főre jutó bunkók száma kettő!
Mindenesetre elkerülhetetlenül egyre sokoldalúbbá válunk, már-már olyanok vagyunk, mint egy labda, és ezt most nem a belemre értem! Lássunk egy válogatottat abból, mi lett mostanra belőlünk!
Ez olyan, mint amikor éneklés előtt megköszörüli az ember a torkát, és kiadja a Pavarottit. Írhattam volna találóan Rocky-t is, hisz egy tőről fakadnak, de a mi Rokink nem olyasvalakit igényel, akit időnként kiütnek, hanem olyat, aki csúzlival is leterít egy tankot! Amióta megvan a kicsi, úgy érzem, ezt a képességet elő tudom hívni magamból, ha kell!
Természetesen Reni se különb. Szó sincs arról, hogy ne kéne néha menekülnie a saját fia – noha nem jövő-, de jelenbeli – hasításai okán, és ugyan a feleségem kis termetű és végtelenül aranyos, de higgyétek el, az álca alatt ott lapul két sörétes!
Nehéz elengedni a szuperhős vonalat az ifjú szülői perspektívából, pláne, hogy a fennálló helyzet szerint olyan ügyesen ugrálunk bútorról bútorra és kerülgetjük a szárazföldi káoszt, mintha közel másfél éve valami megcsípett volna!
A Számkivetett ember, akinek egyetlen társa egy szótlan gömböc. Csupán annyi a különbség, hogy a Miénk már nem egy szótlan, de mindenesetre korántsem egy csendes gömböc! A többi passzol! (Volna valamelyikőtöknek kölcsibe egy tutaja?)
Bármennyire is macerás időnként, a mosható pelenkákat már kb. egy éve alkalmazzuk, én meg egyre szőrszálhasogatóbban szelektálok. Roki néha fogja és átrakja a konzervdobozt a kommunálisba, de azért nem mindig akar kicseszni velem.
A konyhában nincs pardon. Precízen, időre kell elkészülni, mielőtt Rókus árgus tekintete felfedezi, hogy olyasvalami készül, amiből ő éppen kimarad. Ráadásul a Főnöknek elégedettnek kell lennie a produktummal. Hm, lehet hogy Gordon nem is mi lettünk, hanem ő?
A szagok pápája! Rókus előtt azt hittem, kínok közt fogok fetrengeni egy kis kakitól, mára meg csaknem tudományos érdeklődéssel, méltóságteljesen vizsgálom a pelus tartalmát.
Szerintem nincs az a szülő, aki megúszná, hogy a Rendőrakadémia hangutánzó hekusává váljon. Szinkronizálok Kisvakondot, Peppa malacot, egy hétköznapi elefántot, baglyot, varjút, próbálkozom a nyúllal is. A cicákat illetően valamit elszúrhattam, mert egyetlen padavanom, Roki tiszta más hangot ad ki, de majd még finomítunk rajta.
Avagy Roald Dahl együgyűcske, de mérhetetlenül kedves Hatalmas Barátságos Óriása. Ezek lehetünk Roki perspektívájából. Legalábbis remélem, hogy abból nem a Trónok harca zombióriásának tűnünk, mint ahogy egyébként a tükörben kinézünk.
Egyre több itt a csecsebecse. Hozzánk aztán jöhet minden aranyszelvényes kölyök, senkit nem folytunk csokoládéfolyóba, se nem fog felfúvódni valami csodarágótól, de a végén így is csak egy maradhat. Úgyis tudjátok…!
Mindebből láthatjátok, mennyire, de mennyire piszkosul szórakoztató (= bonyolult és súlyos) szülőnek lenni. Valakinek az életkéjében jó pár évig az általam 25-30 évvel ezelőtt imádott karakterekké válhatok, miközben 25-30 éve ez ügyben, például egy fapuskának kikiáltott görbe bottal a mama diófáján csüngve senki nem vett komolyan! Pedig akkor is percek alatt végeztem a kertben egy rakás burmai terroristával…
A kölyök szemében könnyedén azzá válhatunk, amivé szerettünk volna, és ha ehhez társul némi józanság, következetesség, jó adag figyelem és óvatosság, akkor ő pedig remélhetőleg ugyancsak azzá válhat, amivé majd ő szeretne, és aminek közben mi is rettentően örülnénk.
AZ ÖSSZES EPIZÓD: