Gyermekeink és mi ebben az őrületben (Korona-ankét a Klikk Out szerkesztőivel – I. rész)
Az ankét megjelent a Klikk Out 2020/06. számában.
Borítókép: Pixabay.com
Szerkesztőségünk tagjai ugyancsak szülők, akiknek gyerekei életét, illetve gyerekeikkel való viszonyát szintén érintette a koronavírus-válság, befolyásolta a bezártság és a korlátozások. Rendhagyó módon így ezúttal saját portánkon kérdezősködtünk.
KÜRTHY JUDIT
Barnabás (4 éves)
Barnabás fiam most négy éves. Őt nem érintette közvetlenül a vírus és szerencsére egy hozzátartozónkat sem, ami nagy megkönnyebbüléssel tölt el. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem szűnt meg a munkahelyem és mivel amúgy is gyakran dolgozom itthonról, nem kényszerített gyökeres változtatásra az ovik bezárása sem. Barnabás itthon tengette velem a hétköznapjait, néha befutott egy-egy videokonferenciába, volt olyan, hogy vele együtt valahogy a macskák is a képernyőre kerültek, de ez a helyzet teljesen normálisnak számított, ugyanis az összes kollégám és az ő gyermekeik is hasonló cipőben jártak. A kényszerpihenő alatti itthon töltött idő mégis kevés volt ahhoz, hogy eleget lehessünk együtt. Ugyanis az ovikezdéssel most érezzük csak igazán, hogy mennyire hiányzunk egymásnak, hogy milyen jó volt, amikor nem kellett időre kelnünk, ráértünk a reggelivel, akármikor festékes lehetett a kezünk, a ruhánk, bármikor kiszaladhattunk a kutyusokhoz játszani és nem érdekelt senkit, ha sárosak vagyunk. Nem kellet a smink, sem a vasalt ing és persze bármikor elnyammoghattunk egy jégkrémet, ha úgy tartotta kedvünk. Az itthon töltött lopott idő egy nagy közös csínytevéssé vált, aminek soha nem szeretnék véget vetni. Vírus ide vagy oda, csodálatos volt együtt itthon!
KÜRTHY JUDIT
MUNDI JÓZSI
Vivi (23 éves), Sára (13 éves), Niki (10 éves)
Mint minden királyt, jómagamat is három lánnyal áldott meg a jóisten. A legnagyobbikat érintette legkevésbé a járványidőszak, mivel tanulmányait Bécsben folytatja távúton, így az online világ és az alkalmilag látogatott iskola nem okozott nagyobb fennakadást az ő esetében. Sárikánál és Nikinél viszont teljesen felfordult az iskola rendszere! Az elején kissé nehézkesen, ám beindult az online oktatás, amelyet személy szerint nagyon pozitívan látok. Fontos, ahogy mi sem szeretjük hazavinni a munkánkat, a gyermekeinknek sem kellene feltétlenül házi feladatokat oldaniuk idehaza. A lányaimat mindenképpen próbáltam megóvni a félelemkeltéstől és a járvány által okozott stresszes életmódtól. Ez időszakban olyan dolgokra tanítottam gyermekeimet, amelyre az iskola sajnos nem készíti fel a diákokat. Hatalmas kertünkben növényeket ültetnek, kertészkednek, gyomlálnak, állatokat nevelnek. A gyümölcsből lekvárt készítenek, ismerkednek a főzés fortélyaival, naponta ellátják a háztartási munkákat is. Rengeteget bringázunk, így tetőtől talpig megismerik a Csallóköz gyönyörűségeit.
MUNDI JÓZSI
POÓR TIBOR
Katika (16 éves), Dominika (13 éves)
Két lányom van: az egyik 16 (nyolcosztályos gimnázium), a másik 13 éves (alapiskola). Ezért a közelmúlt egy olyan időszak (volt) a számukra, amely minden bizonnyal nyomokat hagy az életükben. Nem gondolom, hogy az elmulasztott tananyag lenne a probléma, hiszen van itt egy eléggé járható út annak bepótlására. Inkább a hosszan tartó bezártságban és a hiányzó és szükséges, a kortársaikkal való pótolhatatlan kapcsolattartásban látom a gondot. Két hónapos szünetre voltak programozva, nem pedig valami hasonlóra. Ha arról beszélünk, hogy három hónapot elvesztettünk a teljes értékű életünkből, akkor ez legfőképpen pont a diákokat érinti, főleg pszichológiai és társadalmi szempontból. A dolog pozitívuma a lányaim intenzívebb kapcsolata velünk, szülőkkel, de sajnos a negatívumok többségben vannak. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogyan sikerül ismét visszarázódniuk az iskolai üzemmódba. Tartok tőle, hogy a felületes tanulásnak és a tudat alatt behunyt tanári szemnek meglesz a következménye. A tanítás megkövetelt minőségi színvonalára való visszatérés a tanárok és a diákok számára is nehéz lesz – főleg azoknak, akik nem részesültek elektronikus oktatásban. És hogyan fognak évek múltán visszaemlékezni a gyermekeim erre az időszakra? Erre magam is kíváncsi vagyok!
