A cikk megjelent a Klikk Out 2020/06. számában.
Fotók: a szerző
Hol volt, hol nem volt, túl az óperenciás tengeren, még az üveghegyeken is túl, ott, ahol a kurta farkú vaddisznó orrával túr, létezik egy aprócska falu, Betlér (Betliar – Rozsnyói járás), Környéke egy festményre illő táj, amely azonnal elnyerte tetszésemet, így gondoltam, mesélek róla nektek egyet s mást. Annak idején, a XV. században a Bebek család építtette a községben található gyönyörű kastélyt, a gömörvidéki falu legszebb telkére, amely ma is meghatározó turistalátványossága Betlérnek. A kastély a XVIII. században a nagy vadászati múlttal bíró Andrássy család tulajdonába került, az azt körbeölelő meseszép parkkal együtt pedig napjainkban Szlovákia legértékesebbjei és legszebbjei közt tartanak számon…
A lényeg, hogy nemcsak kastélylátogatásra keltünk útra a Dunaszerdahelytől kissé több mint 300 km-e található Betlérre (Betliar). A vadászmesterek társasága, egy, a barátaim által létrehozott csapat gondolt egyet, és egy hétvégére beiktatott egy vadászatot Betléren. A csapat tagjairól elmondanám, hogy ketten közülük vérbeli vadász nagyágyúk! Több mint egy évtizede hódolnak szenvedélyüknek, olyannyira, hogy egy mesterlövész is megirigyelné a vadászathoz használt tartozékaikat és tapasztalataikat egyaránt. A társaságból egy harmadik barátom is szeret vadászni, a profi tartozékokkal sincs gond, ám a lövési módszerén kellene kissé módosítani, vagy egy keveset még gyakorolni, hiszen hol talál, hol nem… 🙂 A negyedik csapattag első alkalommal tartott velünk a vadászaton, ám szerintem feni rá a fogát, így úgy gondolom, hamarosan ő is bekerül a vadászok szövetségébe.
Jómagam már közel tizenöt éve váltam vadásszá, vadászvizsgáimat Galántán végeztem, első fegyveremet egy régi rendőr ismerősömtől vettem, ám az első őzbakra való vadászatom közben úgy határoztam, hogy nem emelek fegyvert az állatokra, így fegyveremet elajándékoztam egy barátomnak, és jómagam maradtam az agyaggalambnál… 🙂
Jó döntés e vagy sem? Mindegy! Az én döntésem, az a lényeg, és számomra tökéletes!
Mégis mit keresek akkor a vadászmesterek csapatában?
Mivel kedvelem a kalandokat, a változatosságokat, a természetet, az erdőben eldugott kis faházakat, ahol néha még villany és fürdőszoba sincs, ahol ha melegedni szeretnél, ahhoz be kell gyújtanod a kályhában vagy a sparheltben. Amikor, még ha nagyon is óhajtanád, sem tudsz egy kis fikarcnyi térerőt sem találni, mivel nem hogy mobilnet, de még hívás kezdeményezésére sincs lehetőség! Távol a civilizáció zajától, mikor csak a széltől suhogó levelekre és a madárcsicsergésre ébred az ember… Szeretem a régi világot, mert egyszerű volt és nagyszerű. Úgy érzem, a vadászatokkor néha sikerül belecsöppennem egy kis időutazásba, egy barátokkal eltöltött kellemes hétvége révén. Ám mivel szívem teljes mélységéből szeretek főzőcskézni, így magamra vállaltam a csapat étellel való teljes ellátását! Hiányoznak a rendezvények, hiányzik az emberek közelsége, társasága, így a vadászatok alkalmával szívesen vállaltam ezt.
Hogy is zajlik egy ilyen hétvége? Hidd el, nem csak vadászunk…! 🙂
A vadásztársaim étkeztetésére jómagam már pár nappal az indulás előtt felkészülök, hiszen több esetben azt sem is tudom, hova és milyen konyhai környezetbe csöppenek. Érthetően ennek megfelelően kell felkészülnöm, így szinte mindent magammal viszek, ami a megegyezett hétvégi menü elkészítéséhez szükséges. A hagymát már otthon felkockázom, a zöldséget már idehaza megtisztítom, a cigánypecsenyét előrepácolom, a gulyáshúst otthon kockázom, majd mindent csomagokba vákuumozok, és tasakokban, félig elkészített formában a helyszínre szállítom.
Gyakori a szuvidálás is, hiszen az így előkészített alapanyag pár perc alatt elkészíthető, így a helyszínre érkezéskor egy pillanat alatt az asztalra kerülhet a vacsora, ami elég nagy lépéselőny. Igaz, otthon több órán át tart a szuvidálás, ám a helyszínen nagyon jól jön ez a segítség.
Mit is főztünk ezidáig a vadászmestereknek? Íme az eddigi kínálat:
– hízott libamáj, mézes hagyma-chutney, pirítóssal
– hideg paraszttál disznótoros ínyencségekkel
– házi tojásból készült szalonnás, sonkás rántotta
– fűszeres, szuvidált sertésszűz, burgonyapürével
– vaddisznókaraj csipkeízzel, sült krumplival
– frissen lőtt őzbak májából készült, enyhén pikáns resztelt máj
– cigánypecsenye sült hagymával, sült krumplival
– ma született bárányból pörkölt, pirított könyöktésztával
– tatárbifsztek pirítóssal
– csülkös babgulyás házi kenyérrel
Az ételeket illetően bármi elkészíthető közös megegyezés alapján. Ugye, hogy nemcsak vadászunk? Nagyon ízleteseket eszünk, iszunk és rengeteget beszélgetünk, kártyázunk! Sokat túrázunk a hegyekben, figyeljük a vadat, élvezzük a természet csodás, zamatos illatát, tábortüzet rakunk, szalonnát sütünk, míg el nem érkezik az időpont, mikor is a vadászok lesre indulnak… Mindaddig, amíg a többiek vadásznak, jómagam elkészítem az étket, hogy mire visszaérnek a vadászházba, friss legyen minden az étkezéshez. Melegen tartom az ideiglenes otthonunkat, és a lehető legkomfortosabbá próbálom varázsolni a helyszínt.
Amennyiben TE is vadászol, halászol vagy madarászol, és úgy gondolod, hogy jól jönne egy szakács a csapatodban, szívesen vállalom az ilyen magánjellegű étkeztetést, ellátást…
Írj bátran! (jozefmundi@gmail.com)
