Apukák, holnap itt a ti napotok! Bizony, ismét elérkeztünk június harmadik vasárnapjához, amikor is a család férfi tagjait ünnepeljük. Most az apukáknak köszönjük meg mindazt, amit értünk tesznek.
Sokan lebecsülik az apák szerepét, pedig ők ugyanolyan fontosak egy család életében, mint az anyukák. Mindenkinek megvan a maga „kötelessége”, mindkettejüknek más és más erősségei vannak, de mindkét fél egyaránt fontos.
Sokszor hallani: „anya csak egy van”, ámde apából sincs három!
Bár az apai szeretet kissé másként mutatkozik meg, mint egy anyáé, mégis ugyanolyan kiemelt szerepet játszik a gyermek életében.
Egy apának is a gyermeke jelenti a mindenséget. Egy igazi apuka nem rest karjaiban álomba ringatni aprócska csemetéjét. Éjszakánként fülét hegyezi, ha sír a baba, azonnal készenlétben áll. Peluscserével és fürdetéssel sem szalad a szomszédba, pontosan tudja, mi kell az ő kicsikéjének.
Mindenféle bolondságra rávehető, ugyanakkor szigorú, erős és határozott, egészen addig, míg a tárt karokkal felé szaladó apróság mosolyra nem görbíti a száját. Az igazi apa egy egész életen át fogja gyermeke kezét. Még ha úgy is tűnik, már elengedett minket a nagyvilágba, ő azért mindig figyel ránk.
Mindegy hány évesek vagyunk, bármikor bizalommal fordulhatunk hozzá. Meghallgat, tanácsot ad, támogat.
Gyermekével szemben egy apának nem kell érinthetetlen macsónak lennie. Előtte bátran megmutathatja gyengeségeit, kitárhatja szívét, s újra kisgyermek lehet. Nem kell mindig tökéletesnek lennie, gyermeke tudja jól, apa is csak ember. Lehet rossz napja, lehet fáradt és kimerült. Ezektől még nem lesz kevesebb a szemében. Sőt, talán ettől lesz valódi! Hiszen hamar rájövünk, tökéletes nem létezik. A szülőknek sem kell állandóan a tökéletességre törekedniük. Egy elég jó anyuka karöltve egy elég jó apukával teljesen megfelelő a kis emberpalántáknak.
