A tehén gyümölcsei, avagy kipurcanunk-e a tejtermékektől?

A cikk megjelent a Klikk Out 2020/06. számában.

Fotók: Pexels, Pixabay

Nagyon gyakran megesik, hogy különböző ételek, italok fogyasztásával kapcsolatban az egyik héten a frászt hozzák ránk, a következő héten pedig ugyanarról az élelmiszerről himnuszokat zengnek. A végén már azt se tudjuk, hogy hol áll a fejünk, és ha a biztonság kedvéért inkább mindent kihagynánk, amiről rosszat hallunk, jóformán semmit nem fogyaszthatnánk a csapvízen kívül. Ja, várj, a csapvíz sem jó…

Hasonlóképp az egyetértés teljes hiányával találkozunk, hogy ha a tejtermékekkel kapcsolatban keresünk információkat. Ha a tejet magát nem is szereti mindenki, a sajtot azért legtöbben nem vetjük meg, a fagylaltot a nagy melegben díjazzuk, és összefut a szánkban a nyál, ha az ebédmenüben felfedezzük a juhtúrós sztrapacskát. Mégis, mennyire kell tartanunk ezektől? Tényleg saját halálos ítéletünket írjuk alá ezek fogyasztásával, mint ahogy azt egyes források sugallják, vagy épp ettől növünk nagyra és erősre?

Kapcsolódó cikkek: 

A sikér titka, avagy miért (ne) parázz a gluténtól?

Karcsúsító (é)trendek

A rovatban szereplő összes korábbi írás megtalálhatóak ITT

Egyáltalán, hogy lehet ekkora káosz a táplálkozási ajánlások terén?

Nos, először próbáljunk erre az általános kérdésre koncentrálni. A tudományos kutatásban a legmegbízhatóbb információkkal mindig a vaktesztes, kontrollcsoporttal rendelkező kísérletek szolgálnak. Az eredményeknek pedig megismételhetőeknek kell lenniük: ha egy, sőt lehetőleg több másik kutatócsoport egy másik időpontban, más résztvevőkkel ugyanarra az eredményre jut, az a tuti. Viszont a táplálkozástudományban az ilyen kutatás kivitelezhetősége több okból erősen szólva kérdéses.

Egyrészt vaktesztre esély nincs – olyan nem nagyon van, hogy nem tudom, mit eszek (jó, jó, megkóstoltathatnak veled valami ismeretlent, de hosszú távon ez nem reális). Az egészséget pedig az is erősen befolyásolja, hogy én magam hogy értékelem azt az ételt, amit eszem, mármint hogy jóízűen, vagy bűntudattal fogyasztom el. Az agyunk ugyanis szeret velünk érdekes játékokat játszani.

Másrészt tökéletes kontrollcsoportot sem nagyon tudunk felállítani. Bizonyos ételek fogyasztásánál ugyanis nem a rövid, hanem a hosszú távú hatások érdekelnek bennünket. (Nyilván egyetlen gombóc fagyi elfogyasztása után még nem leszünk automatikusan cukorbetegek, sem szedünk fel azonnal 10 kilót.) Nem egyszerű találni egy csoportnyi embert, akik a legtöbb tekintetben hasonlítanak egymásra, viszont a felük hajlandó megígérni, hogy az elkövetkezendő 10-20 évben felé se néz egy bizonyos ételcsoportnak. Ha pedig meg is ígérik, mégis mi a garancia arra, hogy ezt be is tartják, és soha nem kacsint rájuk az étlapról a rántott sajt?

A legjobb, amit ilyenkor egy kutató tehet, az az, hogy meglévő orvosi adatokat hasonlít össze visszamenőleg, kiegészítve az alanyok alapos kifaggatásával táplálkozási szokásaikat illetően. Ez a módszer ad egy képet a bizonyos fajta táplálékok hosszú távú élettani hatásait illetően, de nyilván nem tökéletes. A kismilliárd egyéb egészséget befolyásoló tényező mindegyikét figyelembe venni, és azt a végeredményből “kivonni” lehetetlen.

Szóval nagy átlagosságban, ha valamit, amit eddig az emberiség előszeretettel fogyasztott, most hirtelen mumusnak kiáltanak ki, azért érdemes kissé szkeptikusan állni a dologhoz.

Akkor miért ne igyak tejet?

Bizonyos források szerint a tej és a belőle készült egyéb termékek valóban veszélyforrást jelentenek az egészségedre nézve. Tele vannak telített zsírsavakkal, és növelik a vér koleszterinszintjét, ami egyrészt elhízást, másrészt szív- és érrendszeri betegségeket vetíthet elő.

Van olyan tanulmány, mely szerint a tradicionálisan több tejterméket fogyasztó társadalmakban magasabb a rák előfordulási aránya. Mondjuk ebben az esetben nem feltétlenül áll fenn ok-okozati viszony, csupán korreláció. Ezek ugyanis éppen a jóléti társadalmak, melyek egyéb fogyasztói szokásaikban is eltérnek a többitől, illetve tagjaik általában tovább élnek, márpedig az egyik első számú rizikófaktor a rák esetében a magas életkor.

Egyes vizsgálatok azonban valóban arra jutottak, hogy bizonyos rákfajtákra, például prosztatarákra vagy mellrákra hajlamosíthat ezek fogyasztása (bár utóbbinál csak a tejről, nem egyéb tejtermékekről van szó).

Érvként szokták azt is felhozni, hogy a köztudatban elterjedt tézissel ellentétben tudományosan nem sikerült alátámasztani, hogy a tejtermékek fogyasztása csonttörések vagy repedések ellen védene minket. Sokan érzékenyek a tej összetevőire, ezért nem is nagyon szerencsés próbálkozniuk vele. Mindemellett pedig van, aki állatjogi megfontolásokból, vagy annak nagy ökológiai lábnyoma miatt hagyja ki étrendjéből a tejtermékeket.

Miért igyak tejet mégis?

Mert mindezek ellenére a nagy metaanalízisek szerint mégiscsak egészséges a tejfogyasztás. Ezek nem erősítették meg a kapcsolatot a tejfogyasztás és a rák között, sőt, úgy tűnik, bizonyos ráktípusok előfordulása csökken a több tejterméket fogyasztók között. A szív- és érrendszeri betegségek nagyobb arányát sem támasztották alá, sőt, a tejimádók körében alacsonyabb az esély a cukorbetegségre és az agyvérzésre is. Az összhalálozási ráta sem magasabb ebben a csoportban. És noha valóban nem sikerült alátámasztani, hogy kevesebb csonttörést vagy -repedést szenvednének, de azt igen, hogy a csontsűrűségük nagyobb.

Van olyan szakember, aki a telített zsírsavak elkerülése érdekében inkább a zsírmentesített termékeket ajánlja, de egy, a Lancetben megjelent tanulmány szerint, melyben 9 évig követték 21 ország 136 ezer lakosát, és az ő adataikat elemezték, napi 3 adag zsíros tejtermék fogyasztása épphogy csökkentette a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.

A tej egy csomó fontos tápanyagot tartalmaz, melyre szervezetünknek szüksége van. Ilyenek a fehérjék, az A, többféle B, E és D vitamin, vagy a kalcium. A D vitamin az immunrendszer megfelelő működéséhez kell, és bizony itt, Európa közepén a tél végére napfény híján legtöbben ennek hiányában szenvedünk. A kalcium többek között a csontokra és a vérnyomásra van jó hatással, és noha növényi forrásokból is hozzájuthat a szervezet, legkönnyebben mégis tejtermékek fogyasztásával tudunk eleget bevinni.

Erre jó példa a mák, mely ugyan valóban nagyságrendekkel több kalciumot tartalmaz grammonként, mint a tej, de míg tejből elég könnyű 2 pohárral meginni, egy fél tányér mákot elrágcsálni azért már elég nagy mutatvány, pláne minden nap. Az olyan fermentált tejtermékek pedig, mint a joghurt vagy a kefír, probiotikus baktériumokat is tartalmaznak, így az emésztést segítik.

Ki az, aki inkább mégse igyon tejet?

Két diagnózis van, mely kizárja a tejtermékek fogyasztását, vagy legalábbis erősen limitálja azt. Az egyik a laktózérzékenység, melynél egy enzim hiánya miatt nem tudja a szervezet felbontani a tejcukrot. A másik a tejfehérje-allergia.

Az előbbi talán a kisebbik szívás, ha mégis rajongója vagy a kategóriának, mert a boltok ma már tele vannak a laktózmentes alternatívákkal. Ráadásul nem is feltétlenül kell minden jóról lemondani, mert például az érlelt sajtok általában nem okoznak nagy galibát. A tejfehérje-allergia esetén azonban sajnos tényleg ki kell iktatni a tejes finomságokat. Meglepő módon míg a kisgyerekek 30-40%-ának van ilyen allergiája, 6 éves kor után ez 5%-ra csökken. Érdekes az is, hogy míg egyes becslések szerint a laktózérzékenység a Föld lakosságának háromnegyedét érintheti, épp Európában a legritkább. Leginkább Ázsia és Afrika országaiban elterjedt, ahol tradicionálisan nem nagyon fogyasztottak tejtermékeket.

A tej alternatívájaként reklámozott szója-, rizs- és mandulatejről viszont a táplálkozási szakértők nincsenek egyértelműen jó véleménnyel.

Hangsúlyozzák, hogy nem nagyon lehet összehasonlítani ezeket az eredeti itallal, mivel teljesen más az összetételük, nem tartalmaznak kalciumot, és annyi fehérjét sem. A jobb íz érdekében sok termékhez hozzáadott olaj és cukor miatt pedig sokszor magasabb a kalóriatartalmuk is, azaz nem tesznek jót az úszóguminknak.

Akkor végül hová is lyukadtunk ki?

Mindent összevetve úgy tűnik, hogy ha nincs kimondottan olyan diagnózisa valakinek, amely miatt jobb, ha elkerüli a szóban forgó ételkategóriát, vagy nem etikai, ökológiai okokból utasítja el ezek fogyasztását, nyugodtan engedhet legalább időnként a kísértésnek.

Bár az emberi étrendben nem nélkülözhetetlenek a tejtermékek, és kellő odafigyeléssel a bennük lévő egészséges összetevők más forrásból is beszerezhetők, fogyasztásuknak mégis több a potenciális haszna, mint a kára. Szóval akárhogy is döntesz, jó étvágyat!