Fotók: Horen Instagram: @rokkorokush
Renivel híján vagyunk mindenféle kínoknak, amelyek abból fakadnak, hogy csemeténket elsődleges nemi jellegének (mintha csak a törvénytárból másoltam volna ide annak a definícióját, hogy kuki) „megfelelő” körülményeket biztosítsunk. De olyan kínoknak is, melyek meg abból, hogy semennyire se tegyük ezt.
„Mi a halálról ír ez itt?” – teszitek fel magatokban a kérdést, de rögtön megmagyarázom. Korábban már néhányszor említettem, hogy Rókus születése előtt mindketten egy hangyányit (na persze!) afelé hajlottunk, hogy lányt szeretnénk, végül fiunk lett. Az ilyesmit persze a józan szülő reményeim szerint csak egy pillanatig siratja, majd egy csettintéssel átrajzolja a jövőképét.
Mondhatnám, hogy így jelennek meg a vízióinkban babák helyett kamionok, meg táncóra helyett fociedzés, de ez azért korántsem igaz, legfeljebb a pillanatnyi gyász alatt, míg elengedjük a kezdeti elképzelésünket. Az ilyen nemi jellemzők kontúrjai aztán úgyis elmosódnak.
Szóval Renivel nem szoktuk azon melóztatni magunkat, hogyan neveljünk a kölykünkből Férfit, sem az ellenkezőjén, hogy ódzkodjunk attól, hogy bármilyen neműnek vagy nemi irányultságúnak „neveljük”.
Azon viszont szívesen dolgozunk, hogy Roki ne ásson maga körül árkokat, ne nyisson szakadékokat. Cimborája tudjon lenni bárkinek és be tudjon társulni bárki mellé, cinkosa legyen a homok- vagy kavicstengerben túró, tócsában horgászó gyerkőcnek ugyanúgy, mint pajtása a padon egyedül ücsörgőnek.
A pici palántánk, a másfél éves Rókusunk egy kisfiú. Ez egyrészt szemmel látható, másrészt amikor még ilyen aprócska, és ismerkedik a világgal és annak tartalmával, nyilvánvalóan a mi szemszögünkből faék egyszerűségű válaszokat kell kapnia. Az ég kék, a fű zöld, Te pedig egy kisfiú vagy. Nincs mit agyonszofisztikálni.
Azt szeretnénk, ha olyan lenne, mint most. Egy magabiztos, a nemi sztereotípiáktól független háztartásbeli menedzser, aki kezébe vesz minden műszert, mindegy, melyikünknél látta, és igyekszik ellátni a funkcióját, ha meg az nem sikerül, akkor a baját. Még ha most akaratlanul is ilyen.
Mert hogy is néz ki ez a gyakorlatban az otthon található eszközökkel? Íme:
Egér/kártyaolvasó – ami nálam az egyik, az Reninél a másik. Róki olyan gyorsan végez velük, mint egy oroszlán a gazellával. (Ezt a szokását nem feltétlen kell megőriznie!)
Porszívó – a minap azt hittem, hogy sok egyéb itthoni cselekményhez hasonlóan ennek a hóbortunknak is csak akkor hódolhatunk a jövőben, ha ő nincs itthon. Átveszi ugyanis a hatalmat a gép bekapcsoló gombja felett, én pedig Mr. Beanként szaladgálok a porszívó két vége között.
Hajszárító – az eszköz, amit odahoz, ha meg akarjuk szárítani a haját, csak aztán nem engedi.
Mosogatógép/mosógép – Rókusunk lassan már közelebb áll ahhoz, hogy rendeltetésszerűen használja ezeket, mint ahhoz, hogy tönkretegye, úgyhogy hüvelykujjat fel!
Laptop/telefon – az előbbi inverze, még mindig ahhoz áll közelebb, hogy tönkretegye őket, mint ahhoz, hogy arra használja őket, vagy hagyja, hogy mi használjuk arra őket, amire valók.
Tévé – amióta tudomására jutott, hogy a világon léteznek mesék, azóta ő az, aki majdnem mindig tudja, hol a távirányító. Vagy ha nem is tudja, de legalábbis ő tette oda, ahol van.
Fűnyíró – a masina útját állja, majd ha mégis sikerül a tartályát megtöltenem, már viszi is üríteni.
Hamis fúró – avagy az elemes csavarhúzó, amit a soha nem használt kiságya áttranszformálásakor fedezett fel a kezemben. Azóta olyan, mint egy Jedi lovagnak a fénykardja. Soha nem hagyhatja el, és minden létező problémára megoldás! Legalábbis ahol a probléma része a csavar, márpedig az élet tele van csavarokkal!
Igazi fúró – pillanatnyilag itt húzódik a pokol határa. Apum betonfúrását csak úgy volt hajlandó elviselni, ha anyuci és apuci is átölelte. Ellenkező esetben olyan keservesen sírt, hogy megszakadt a szívünk.
Még nem igazán fecsegő tipegőnk céltudatossága szinte sistereg, de abban merül ki, hogy ami nálunk van és búg, az neki kell, aztán utánam az özönvíz. Pillanatnyilag tehát elégedetten bólinthatunk, hiszen többszörösen is túlteljesítjük a tervet. Van egy fiúcska házmesterünk, aki a nemi sztereotípiáktól függetlenül annak a háztartásbeli feladatnak megy neki, ami éppen szembejön vele. Kint is, bent is izmozik. Nemcsak azt csinálja, ami „férfidolog”.
Szinte hallom: élvezzük ki, nem lesz ez mindig így! Ahogy majd cseperedik és csibészesedik, úgy lesz egyre büdösebb neki (is) a házimunka! De az legyen azért, mert egy agyafúrt rókabetyár, és ne azért, mert úgy gondolja, hogy a hím dolga a fűnyírás, a nőstényé meg a mosás!
AZ ÖSSZES EPIZÓD: