Nehéz időszakon vagyunk túl. Az elmúlt hónapokat átszőtte a bizonytalanság. Nem tudtuk, mire számíthatunk. A bezártság új és kissé ijesztő volt a számunkra. Szabó Dominikát, Hencz Krisztinát és Sebestyén Kittit arról kérdeztük, ez az időszak vajon milyen újdonságot, esetleg új életszemléletet hozott az életükbe. Nézzük, mit válaszoltak a hölgyek!
Milyen újdonságot, új szokást, esetleg életszemléletet hozott magával az életedbe az elmúlt néhány hónap?
Szabó Dominika (27),
üzletvezetőA karantén szinte minden ember életét felborította. Nagyon sokunknak kellett átszerveznie a napjait. Lelassult a világ. Így, hogy több szabadidőm lett, pár egyszerű szokás jött vissza az életembe. Minden reggel jutott idő, hogy egy finom reggelit készítsek magamnak. Hetente többször kimentem a Dunához, leültem a partra és órákig tudtam gyönyörködni ebben a csodálatos folyóban. Több idő jutott a családomra is. A karantén ideje alatt minden nap meglátogattam a nővéreméket. Esténként jókat filmeztünk és beszélgettünk.
Ez a nehéz időszak ráébresztett arra, hogy élvezni kell az élet apró örömeit, mert később rá fogunk jönni, hogy ezek voltak az igazán nagy dolgok.
Hencz Krisztina (33),
rekreációszervező és egészségfejlesztőA karanténhelyzet nálam több új meglátást eredményezett. Voltak negatív, szorongást keltő felismerések. A turizmus, a programszervezés és a szórakoztatás szférája – melyhez én is szakmát választottam – teljes stoppot kapott, így automatikusan jöttek a kérdések: miből fogok élni, ha nem tudok pénzt keresni, mi lesz a számlákkal, s ha sokáig elhúzódik ez a szitu, honnan lesz egyáltalán kajám? Sokakban végigpörögtek ugyanezen szélsőséges gondolatok.
Aztán ráébredtem, hogy a pánik és depressziózás, a „mit nem tudok csinálni” szemszög helyett sokkal okosabb onnan nézni a dolgot, hogy e szokatlan helyzet miféle pozitív lehetőségeket tár elénk. Idő adódott olyan dolgokra, melyekkel kapcsolatban már évek óta szajkóztuk, hogy „nincs rá időm”. Tudtam olvasni, képezni magam, több időt tudtam tölteni a családdal – alkalmunk volt szinte újra megismerni egymást és dolgozni a kapcsolatainkon. Rendbe rakhattuk évek óta felhalmozódott teendőinket, s a rohanásból leállítva ismét nagyobb eséllyel vehettük észre az élet valóban fontos dolgait.
A koronahelyzet bizonyos nézeteimben még jobban megerősített. Mindig természetbarát voltam és természetközeli életre vágytam. Két éve törekszem arra, hogy környezettudatos életvitelre neveljem magam, így a karantén alatt egy permakultúrás online tanfolyamra is beiratkoztam, hogy az ezt segítő tudásanyagot mélyen magamba szívhassam.
Világossá vált mennyire fontos lenne mindenki számára az a tudás, hogy hogyan termelhetjük meg magunk és családunk számára táplálékunk legalább bizonyos hányadát és az, hogy ismerjük a környezetünkben fellehető táplálékforrásokat. Fontos lenne a nagyobb mértékű önellátás, önfenntartás – jobban függetleníteni kellene magunkat a rendszer működésétől, amelyben élünk, hogy ne legyünk annyira kiszolgáltatottak az ehhez hasonló krízishelyzetekben.
Sebestyén Kitti (31),
főállású anya, bolttulajdonos, a zeona ruhamárka megalapítójaMindig optimista voltam, de a karantén időszaka megerősített abban, hogy pozitív hozzáállással mennyivel többet tudunk kihozni egy adott helyzetből, még ha nem is egyszerű, mivel ilyenkor csak a megoldásra fókuszálunk. Ahelyett, hogy idegeskedtem volna azon, hogy mit nem lehet és miért, az erősítő edzéseimet ismét a komfortzónámon kívülre helyeztem, hogy fejlődjek és elkezdtem futni is. Dolgoztam a márkámon, rajzoltam. Bár a kialakult helyzet felülírta a fotózási terveimet, megoldottuk máshogy, „karantén-fotózást” szerveztünk.
A gyerekek kaptak homokozót és házikót az udvarra, ők is teljesen jól alkalmazkodtak a helyzethez.
Sok mindent természetesnek veszünk. Nem számolunk vele, hogy jöhetnek helyzetek, amelyekben vagy kesergünk, vagy kihozzuk belőle a legjobbat, új lehetőséget teremtünk magunknak. Nézhetjük úgy is, hogy ez az időszak egy lehetőség volt, hogy megálljunk, átértékeljük, merre menjünk tovább, mi az, amit magunkkal viszünk és mi az, ami már nincs a hasznunkra, nem épít minket és az életünket.
