FORDÍTÁS: NÉMETH ANDRÁS
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiindulóhelyzet: Marko Divković nagyon fiatalon érkezett hozzánk. Lényegében hosszú ideje mindenkit inkább egy 16 éves tehetséges gyerekre emlékeztetett.
Marko labdarúgóként külsőleg nem egy magabiztos és néhanapján arrogáns balkáni, inkább egy konfliktusmentes, befelé forduló ember benyomását kelti. Jellemileg is hasonló vonalon mozgott sokáig, a mérkőzések után, a sporthelyiségekben vagy akár a civil életben Marin Ljubičić közelében volt, olyan érzést keltve, mintha Marin egy személyben lenne a bátyja és az apja.
Kíváncsi voltam arra, Marko miképpen dolgozza fel Marin távozását, mert abban az időben pont válaszút elé érkezett: fizikálisan és mentálisan is a törékeny fiúból erős játékossá kellett válnia.
Már Hyballa provokatív edzői stílusának el kellett indítania valamiféle változást benne. Peter edzőként tudott nyers lenni, de természetesen nem úgy, mint például a Whiplash című film karmestere, Hyballa a fájdalomküszöbön is túl és a kemény dolgok árán is szívesen hajtotta a játékosait…, nem csupán a fizikai fájdalomra gondolok…
Marko erőnléte tehát már akkor szemlátomást javult, azonban továbbra sem nyújtott az idény közben egyenletes teljesítményt. A támadásokban voltak sokat ígérő felvillanásai, egy hét múlva azonban képes volt teljesen felsülni – egyszerűen eltűnni a pályáról.
És ma? Oké, jogosak az érvelések, hogy a bajnokság vége és a csapatok többségének a formája nem valami egetverően jó, de egyetlen összeomláson kívül olyan mérkőzéseket játszottunk, amelyek minőségiek voltak – akárcsak az ellenfelek teljesítménye.
De Marko fejlődése nyilvánvaló.
Tisztán szubjektíven úgy tűnik számomra, hogy alaposan megnövelte az izomtömegét, főleg a vállán és a hátán, így azok a mezen keresztül is férfiasabbnak néznek ki. Nem tudom, hogy ezáltal a testsúlya is növekedett-e, hiszen ebben a tekintetben tényleg csak a szubjektív benyomásaimról beszélek, nem rendelkezem pontos számokkal.
Az azonban látható a robbanékony és a fizikailag megterhelőbb mozgásán, hogy valamilyen változásnak végbe kellett mennie. Az, hogy erőnlétileg képes jobb teljesítményt nyújtani, lendületet adott a többi vélt vagy létező erősségének.
A kiváló technikája mellett az utóbbi meccseken remekül olvasta a játékot is.
Nemegyszer vezette rá akár két ellenfélre is a labdát, akiket a dinamikájának és az ügyes labdavezetési technikájának köszönhetően sikerült kicseleznie és oda irányítania ezáltal a mozgását, ahol a csapat számára a legelőnyösebb volt.
A mozgásával megváltoztatta az aktuális helyzetet a pályán és üres területeket szabadított fel a csapattársai számára. Főleg a Slovan elleni összecsapásról beszélek, ahol ráadásul az egyik szituációban nagyjából négy játékos között vette át habozás nélkül a labdát, „kikorcsolyázta” magának az ideális pozíciót, elvonta az ellenfél labdarúgóit, és ha a két csapattársa képes lett volna jobban olvasni a játékot, akkor Marko előnyös helyzetbe kerülve passzolhatott volna nekik a tizenhatos egyik megüresedett területébe – gólhelyzetbe. Így, egy kisegítő passz lett csupán a vége.
Azt gondolom, Markonak olyan társra lenne szüksége maga mellé, aki kevésbé alibiző Ramireznél és jobban képes a játékot is olvasni.
Marko góljai mellett – még ha örömtelik is – én jobban örülök a gólpasszainak. A legutóbbi két találkozón két gólpassza is volt…
Valahonnan a Slovan elleni gólunk kapu mögötti felvételét előkeríthetnénk. Marko többször is próbálkozott már hasonló szöglettel, de ha nem százszázalékos a kivitelezés, akkor a labda egészen a Jóistenhez repülhet föl… Volt pár ilyen szöglete…
Ez viszont más szöglet volt, még egy olyan jó kapus, mint Greif is meglepődött. Talán nem számolt ilyen minőségi szöglettel… Talán párharcba mehetett volna a fejelő Kalmár ellen, talán kiléphetett és lehúzhatta volna a labdát… De… Az a beadás a röppályája utolsó fázisában is hihetetlenül magasan volt, és kérdéses, hogy az ennyire meglepett Greif egyáltalán elérte volna-e a pontosan Kalmár fejére „rajzolt” labdát?
Ahogy mondtam, Marko már többször is megpróbálta az ilyen típusú szögleteket, ám a mostani röppályája szinte matematikai pontosságú volt. Igaz, nem ő az első, aki a hosszú kapufára íveli a szögletet, de ez nem mindenkinek sikerül így…a mi bajnokságunkban semmiképp… Szerintem a labda röppályáját már többször is visszanézte Greif…
És Marko Zsolna elleni teljesítménye? Még hosszú ideig lesznek hullámvölgyek a teljesítményében, de a Slovan elleni rangadón erőnlétileg egy nagyon nehéz stílusú játékot mutatott be, annak ellenére is, hogy a védekezésben sok dolgot kell még feljavítania, még ha ebben a tekintetben is észrevehető rajta a fejlődés.
A Fortuna Liga mini rájátszása megmutatta a Divkovićban rejlő nagy lehetőségeket, és most már lényegében minden a saját kezében van.
Nem gondolom, hogy azonnal az összes meccsen briliáns teljesítményt nyújt majd és már most a csapat egyik legnagyobb húzóembere válik belőle…, de fokozatosan lehetséges. Megmutatta ugyanis, hogy a képességeinek a határa még annál is sokkal magasabban van, amit talán saját maga gondolt.