Fotó: Pixabay.com
Te képes vagy a semmittevésre? Pontosabban arra, hogy tényleg ne csinálj semmit, hogy valóban üres legyen a kezed és a fejed is? Ugye, hogy nem is olyan egyszerű!
Sokan akkor is csinálnak valamit, amikor épp nem beszélnek, nem főznek, nem barkácsolnak, nem dolgoznak, vagyis egy helyben ülnek, fekszenek, vagy futnak. Viszont a fejükben pörög az egész addigi napjuk, Európa térképének alakulása a történelemben, a meggybefőtt eltevésének módja, a sütő kitisztításának leghatékonyabb módszere, a korai iskolás évek alatt elszenvedett vissza-visszatérő sérelmek, hogy vajon jól áll-e a szalmakalap, illetve hogy rendesen bedezodoroztam-e magam, mert mindjárt itt a futár és ki kell szaladnom hozzá.
Annyifelé jár az eszünk, egyszerűen nem vagyunk képesek az üresjáratra.
Persze sokkal könnyebb, ha akkor próbálkozunk ezzel a „semmittevéssel”, amikor hulla fáradtak vagyunk. Akkor jóval egyszerűbb egy bizonyos alapjáraton működtetni az agyunkat, mert eleve minden idegszálunk kimerült.
De mi van akkor, ha épp akkor lenne szükségünk erre a bizonyos üresjáratra, amikor szabadságra megyünk, vagy épp a rendelőben várakozunk, vagy egy fagyit nyalunk és igazán semmi feladatunk. Ott lenne az alkalom arra, hogy kis időre kikapcsoljunk. A feszített munka mellett kell a szabadság arra, hogy feltöltekezzünk, hogy erőt gyűjtsünk az év hátralevő részére, hogy azt majd ebből a sok-sok jó energiából kacagva, vígan végigdolgozhassuk, és kipihenten üljünk le a családdal a karácsonyi vacsorához.
Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk arra, hogy – ha máshogy nem megy – tudatosan kikapcsoljunk. Hogy arra figyeljünk, hogyan ne oldjuk a fejünkben a szokásos gondolatokat, hogy megszüntessük a mindenféle dolgokon való folyamatos aggodalmaskodást, hogy fizikailag se csináljunk semmi megőröltetőt, sőt, még csak ne is gondoljunk semmire.
A nagy akarás persze megint egy másik véglet, ami ugyancsak nem jó, mert az is külön energiát von el, az is csak megfeszíti az idegeket. Próbáljunk meg egyszerűen nem akarni, nem erőszakkal, kényszerből hozzáállni a környezetünkhöz és persze magunkhoz.
Számtalan szellemi és fizikai gyakorlat, technika létezik arra, hogy képesek legyünk egy kicsit „nem lenni”. Érdemes ezeknek utánanézni és kiválasztani, hogy nekünk melyik lenne a legmegfelelőbb. Az sem baj, ha többet kipróbálunk és figyeljük a hatását magunkon.
Addig is, éljen a nyár, éljen a kikapcsolódás! Az igazi kikapcsolódás! ????
