Szigi-szemmel: Renomé
A múlt héten írtam a nyár hozadékáról, ami a hölgyek lenge öltözékét illeti, és ez a jegyzet talán lehetne a folytatása is.
Szóval akarva akaratlanul, megmozgatja a férfitársadalom – nem ritkán a nők – fantáziáját egy-egy merészen öltözött hölgy. Természetesen az ízlésesen szép azért van, hogy megnézzük, de lehet egy nő szerényen öltözve is szexi.
… de mi vagy ki védi meg ezeket a nőket a férfiak gátlástalan pillantásaitól, a nem ritkán gusztustalan megjegyzéseiktől?
Láttam már véleményét hangosan kifejező amazont, aki torkaszakadtából elküldte a szemtelenkedőt melegebb éghajlatra, de a hölgyek általában magukba zártan, véleményüket magukban tartva reagálnak az adott szituációra.
Ugye megvan az, mikor a város közepén tatarozást végeznek, s csokibarna felsőtesttel, kőműveskanállal a kézben jön a megjegyzés: „hű, de jó anyag”, vagy a „hat traktor sem húzna le róla”!
Egy fokkal sem jobb a reggeli illatfelhőben úszó, BMW-kulcsot jól látható helyen elhelyező, frissen borotvált, Versace-inget viselő beszóló, aki azt hiszi, hogy a kávéházi pincérnő alig várta, hogy őt szolgálja ki.
Természetesen a kivétel erősíti a szabályt, és vannak „hölgyek”, akik elvárják a megjegyzéseket. Talán általuk (is) válik veszendőbe a női büszkeség?!
A téma sokrétű, viszont abban biztos vagyok, hogy sokaknak jobban kellene tisztelni a szebbik nemet.
Uraim, hajrá!