Fotó: Pixabay.com
Még mindig nem bízhatunk abban, hogy koronahelyzetünk az idő múlásával jobb lett. Még maszkok mögött, folyamatos fertőtlenítés mellett sem bízhatunk abban, hogy megfelelően védekeztünk. Vagy mégis?
Ez a bizonytalanság a legszörnyűbb. Csoda, ha aggódik az ember?!
Mégis mi ad teljes biztonságérzetet most? A korlátozások megszűnésével, vagy legalábbis enyhülésével a legtöbben ugyancsak lazábban vettük a dolgokat. A bevásárlást, a rendezvényekre járást, a tömegközlekedést, az országhatárokon való átmászkálást, sőt, talán még nyaralni is elmentünk. S ha szerencsénk volt, megúsztuk kötelező karantén nélkül.
Bevallom, nálam is csak a maszk maradt állandó, és az is csak akkor, ha épp boltban, vagy zárt térben mozgok, de majdhogynem ugyanúgy élem az életem, ahogy korábban. Csak épp egy kicsit ritkábban járok el. Ugyanúgy beszélgetek az ismerősökkel, ha találkozunk, ugyanúgy köszönök, ahogy szoktam, csá, puszi és talán már ott is a baci az arcomon.
Nem tudhatni, hogy mikor hozzuk haza a koronát. A legerősebb fertőtlenítés mellett is becsúszhat egy kis hiba. Az legbosszantóbb benne, hogy valójában nem tudhatjuk.
Legyen újra bacipara! Ha megköveztek is, akkor sem tudok mást mondani. Maradjunk újra otthon. Jobb az elővigyázatosság, mint a késő bánat.
A mi családunk még a szerencsésebbek közé tartozik és egy eset sem volt a közelünkben, de sok-sok ember betegedett meg szerte az országban és még többen aggódnak miattuk. Az együttérzés mellett, felelősséget is kellene éreznünk. Mert ezt mind MI okoztuk. Egyszerűen nem figyeltünk oda.
Persze nem kell, hogy szétaggódjuk magunkat minden újabb hírtől, de egy kis bacipara nem árt. Ne várjuk meg azt, hogy újra kemény korlátozásokkal kelljen szembenéznünk. Most legyünk okosabbak, hogy később, ne kelljen aggódnunk!
