Az interjú megjelenik a Klikk Out 2020/07. számában.
Címlapkép: Freepik.com
Sok nő az anyasági szabadság alatt újraértelmezi magát, vagy tesz egy nagy kitérőt, és eltávolodik az eredeti szakmájától, új utakat keres. Filkó Veronika és Sárai Erika nem mindennapi vállalkozásba vágta a fejszéjét. Emlékeket gyárt, melyeket ékszerbe zár, ezzel örömet okozva megannyi nőnek.
Veronika: A Milky Mommies akkor született, amikor a múltamtól könnyes búcsút vettem. Azért könnyes, mert valószínűleg épp textilpelenkára harapva szoptattam, és közben arra gondoltam, hogy a vodka-szóda a kaszinóban mennyivel egyszerűbb kihívás volt!
Kristóf fiam a 37. hétre született, előtte pár nappal még dolgoztam, aztán a terhességi toxémia kicsit rádobott arra, hogy az utolsó hetet kórházban töltsem. Megszületett a gyerek, császármetszéssel még az este, reggel be is hozták nekem a pólyába tekert kis mütyürt, bemutatkoztam neki, és mondtam, hogy én vagyok az anyukája, és még nem tudom, hogyan, de valahogy kivisszük. Megkérdeztem a nővérkét, hogy mit csináljak vele, azt mondta szoptassam meg. Három napig tartó láz következett, majd a következő 12 hétben minden is volt, de főként iszonyatos fájdalom és gyulladás!
Nah, ha akkor valaki azt mondja, hogy egyszer a szoptatás nekem ilyen fontos lesz, és anyukák fogják nekünk elmesélni a történeteiket, tuti, hogy friss vágással kiugrok az ágyból és táncra perdülök a röhögéstől.
Nem titok, hogy felkerestem tanácsadót és a szerdahelyi szopis csoport is rengeteg segítséget, vigaszt és erőt adott. Átvészelni… aztán egyszer csak minden jobb lett, Kristóf nyugodt, jól alvó baba volt, én meg 30 liter tejet adtam le pluszba egy másik anyukának. Kezdett teljesen átértékelődni minden, és még unatkozni is volt időm. Közben Erika, az üzlettársam, unokatestvérem, büszkeségem, és barátom szintén babázott otthon. Szerintem nagyon unatkozhattam, de felhívtam, két éve június végén, hogy csináljunk anyatejes ékszert. Ismerős a néma csend a vonal másik végén, aztán hangos nevetés? Nah, így reagált Erika. Viszont hál’ isten látott benne fantáziát, mert a Milky mára két éves.
Erika: A vállalkozás elindítása nekem pont jókor jött, mert bár nagyon is le voltam foglalva anyai teendőimmel, előtte nem sokkal fejeztem be az egyetemet, és ez a fajta nyüzsi kiesett az életemből. Jól jött egy kis változatosság. Számomra, mondhatni, könnyen indult a szoptatás, már a kórházban szépen tudott a kisfiam szopizni, úgyhogy nagyon hálás voltam neki, és a sorsnak, hogy ez pikk-pakk ment nekünk. Sokáig is tartott, két éves jócskán elmúlt, mikor abbahagytuk. Fontosnak tartjuk a szoptatás népszerűsítését, ezáltal nyernek értelmet az ékszereink.
Mindennemű műhelytitkok felfedése nélkül, milyen lépésekben készülnek az ékszerek?
Veronika: Miután az anyukák kiválasztották, hogy mit szeretnének, küldenek nekünk 50 ml anyatejet, Erika pedig feldolgozza, tartósítja. Utána egy bpa-mentes minőségi gyantával keverjük, csiszolunk, díszítünk, hajacskát tekerünk, nevet transzferálunk. Minden ékszerünket felületileg kezeltetünk.
Erika: Nagyon élveztem a kezdeti kutatásokat, keresgélést, kísérletezgetést. Viszonylag hamar, kb. fél év alatt találtuk meg a megfelelő technikát, amivel tartósítani tudjuk a tejet, hogy ne sárguljon meg. Kezdetben a nemesfém alapanyagot készen rendeltük, de próbálunk átállni teljesen a kizárólag ötvös által készített darabokra.
Anyaság vs. munka – ti hogyan találjátok meg a hangsúlyt?
Veronika: Kristóf csak heti két napot jár bölcsibe, én ilyenkor dolgozom. Az adminisztrációt már nem bírtuk egyedül, ezért a Milky 3 tagból áll jelenleg, van egy remek manónk, Hacsik Kati személyében, aki az anyukákkal egyeztet. Nekünk Kati a superpowerünk, szoptatási tanácsadó is egyben.
Nagyon sokszor szörnyen mély érzéseket osztanak meg velünk az édesanyák, Kati jópár esetben nyújtott segítséget, hogy a szoptatás tovább menjen nekik, és még a rendeléseket is tökéletesen rögzíti.
Erika: Nekem személy szerint az ékszerekre akkor van időm, ha valaki a családból megszán, és lefoglalja a lurkót néhány órára.
Tavasszal piacra dobtatok egy új, nagyon egyedi kollekciót. Meséljetek róla!
Veronika: Az én álmom egy olyan kollekció, ami egyszerű, és mégis egyedi. Ékszer, amely életed legérdekesebb időszakát zárja egy apró foglalatba. Pesten rátaláltam egy igazi szakemberre, egy ötvösmesterre, aki a saját kollekciójukat a kedvünkért kicsit újra tervezte, így születtek a buborékok. Nemesfém, 4 féle felület kezeléssel, igazán tökéletes darab. A buborék kollekció is sok értelmet ad az anyatejes ékszernek, hisz mindenhol körülöttünk vannak a buborékok, a vízben a levegőben, a gyermekünk is egy olyan érzések halmaza, amit örökké magunk körül akarunk tudni.
A vállalkozás nem titkolt célja a szoptatás népszerűsítése, miért fontos ez nektek?
Veronika: Az anyatejesékszer-piacon nem vagyunk egyedül, egyre többen kísérleteznek a technikával, de nekünk nem a pénz és a siker a fontos, vagy hogy elsők legyünk a keresési listákon, hanem, hogy tényleg emléket küldjünk haza minden egyes megrendeléssel. Hihetetlen érzés amikor olyan visszajelzést kapunk, hogy nettó 30 perce sír az anyuka, mikor kibontotta az ékszert, ilyenkor mindenkinek eszébe jut az a pár nap, hét, hónap, év jobb esetben. A célunk egy közösség, nem webshop. Elégedett, boldog anyukák, nemcsak megrendelők. Egyedül nem menne, kellett hozzá a kisfiam, és kellett hozzá egy olyan ember, akire rábíznám a legnagyobb kincsem, titkom, és ez Erika, és kellett hozza egy manó, aki nélkül nem lennénk ilyen hatékonyak.
Erika: Akinek pedig ez a csoda nem adatott meg az életében, esetleg már nincs tejecske elraktározva, azoknak is próbálunk a kedvére tenni, tej nélkül, hajacskával, apró kis emlékmorzsákkal töltjük meg az ékszereket. Kaptunk már esküvői virágszirmot, ruhát, amit bele kellett applikálni az ékszerekbe.
Reméljük, hogy még sokáig űzhetjük ezt a számunkra csodás foglalkozást, minél több anyuka kincsét bezárni a szebbnél szebb darabokba.
