ANKÉT: Te hogyan élted meg a szülést? Válaszadók: Gasparik Kriszta Maja, Zsemlye Linda és Nagy Edit

Édesanyává válni a világ legcsodálatosabb dolga. De azért valljuk be, világra hozni egy gyermeket nem csupa móka és kacagás… Az immár kétgyermekes Gasparik Kriszta Maja, az ikerlányokkal büszkélkedhető Zsemlye Linda és az örökmozgó Zsombor édesanyja, Nagy Edit vall szülési élményeiről, illetve arról, vajon sikerült-e megbarátkozniuk a testükön maradó „nyomokkal”. A következő kérdéseket tettük fel nekik:

Hogyan élted meg a szülést?
Hogyan sikerült megbarátkoznod a szülés utáni esetleges testváltozással?

Gasparik Kriszta Maja (26)
televíziós és rádiós műsorvezető, énekesnő

Vércsoport összeférhetetlenség miatt kellett előbb közbelépni mindkét várandósságomnál a 34-35. hétben. Mivel a második terhesség még inkább rizikós volt, ezért fokozott odafigyelést, egész komoly „menedzsmentet” igényelt ez az időszak. Tudtam, hogy az első szülés után lelkileg jobban fel kell készülnöm, valamelyest tehát számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű menet, mégis mély nyomot hagyott bennem ez a szülés is. Ahogy az Instagram-posztomban is írtam, minden sejtem magába szívta a történteket fizikailag és lelkileg egyaránt. Ezúttal elfogadtam, hogy nekem más „élmény”, mint a többségnek. Nekem nem adatott meg egyik alkalommal sem az aranyóra, csak sokkal később láthattam mindkét fiamat, de csak azt tudom mondani, hogy a gyerekek kárpótolnak az esetleges negatív tapasztalatokért, mert most már előre kell nézni, de abban a helyzetben nem volt egyszerű.

Megnyugtatott, hogy tudtam, jó kezekben voltunk, sok kedves emberrel, köztük egészségügyi dolgozóval hozott össze a sors, de ismerősökkel is „összefutottam” szülés előtt pár perccel, egy számomra teljesen új helyen. Viszont hazudnék, ha magát a szülést a könnyű és a legkellemesebb élményeim közé sorolnám… De!  Valahol mégis az, mert mindkétszer csoda történt számunkra, és hálás vagyok, hogy ezt átélhettem, mert kellett ahhoz, hogy ők itt lehessenek! Ugyan többször már nem, de értük, ha kellene, újra átélném. És vallom azt, hogy nagyon fontos a másik fél támogatása. Férjem, Fecó minden kivizsgáláson ott volt velem, végig lelkileg jelen volt, segített. A szülésélmény tehát összetett téma, sok dolog játszik közre, hogy végül hogyan emlékezünk vissza.

Fontosnak tartom, hogy hangot adjunk a szülés utáni testváltozásnak, ezért is tettem közzé a kicsit sem top formában lévő alakomat a vágásommal együtt. Vannak szerencsés alkatok, vannak olyanok, akik sportolnak a várandósság alatt is. Ez fantasztikus dolog, de azokról sem szabad elfeledkezni, akiknek még pluszban az elfogadás is komoly lelki gondot jelent, és nem megy rájuk szülés után a kedvenc gimis farmerjük, és tombolnak a hormonok. Ezért is döntöttem úgy, hogy megmutatom, hol tartok én 3 héttel szülés után. Úgy gondolom, hogy teljesen individuális, ki mikor érzi úgy, hogy itt az ideje annak, hogy rendbe hozza a külsejét.

Én azt vallom, ismerve magamat, hogy meg kell hagyni a testnek a regenerálódáshoz szükséges időt. Amikor majd készen leszek, akkor lehet, hogy dolgozni fogok magamon, de jelenleg pihen a testem. A „csíkok” pedig maradnak, de ezt egyáltalán nem bánom, mert arra emlékeztet, hogy milyen csodára is képes a női test.

Zsemlye Linda (32)
adminisztratív munkaerő

Mikor megtudtam, hogy ikreket várok, sokkolt a hír. Féltem és egyben örültem is. Amikor aztán megtudtam, hogy lányok lesznek és ráadásul egypetéjűek, nagyon boldog voltam. A terhesség sajnos nem ment zökkenőmentesen. A 16. héten a kisebbik leányom nem fejlődött úgy, ahogy a testvére. Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy legyen bárhogy, akkor is az én gyermekem lesz. Szerencsére behozta a „lemaradását”, ma már elevenebb, mint a tesója. Már a pocakomban is izgágák voltak, éjjelente mindig sokat mocorogtak.

A 33. héten aztán úgy gondolták, hogy elég nekik a benti életből, és császármetszéssel a világra jöttek. A kórházban nagyon segítőkész nővérkék és orvosok vettek körül minket.

A szülés utáni testváltozás… Hát, maradt rajtam túlsúly, de nem bánom, mert ha ránézek a lányaimra, akkor tudom, megérte.

Vannak nehéz percek, napok, hónapok, mégsem cserélném el semmiért az anyaságot. Van két csodás gyermekem, akikért a világ végére is elmennék. Kell ennél több?

Nagy Edit (32)
főállású édesanya

Hogyan éltem meg a szülést? Talán fura lehet ilyet mondani, de élveztem minden pillanatát. Jó, azt azért szeretném leszögezni, hogy ehhez a pozitív érzéshez sok apró dolog járult hozzá. Nagyon sokat tett például, hogy a terhesség alatt jártam felkészítő-foglalkozásra, ahol a mozgás után voltak előadások, amik elsőgyermekes anyaként nagyon hasznos tanácsokkal szolgáltak a számomra.

Megnyugtató volt az is, hogy egy barátnőmmel elmentünk megnézni a szülészetet, így amikor arra került a sor, tudtam mit és hol kell csinálnom. Nem pánikoltam be, hogy vajon most mi lesz. Éjjel indult be a szülés, de a doktornő és a nővérkék egyaránt nagyon kedvesek voltak még annak ellenére is, hogy aznap szó szerint „teltház” volt náluk. Odafigyeltek rám, ami borzasztóan jó érzés volt. Így összességében tényleg elmondhatom, hogy nekem csak jó emlékeim vannak a szülésről.

Megjegyzem, gyorsan is történtek a dolgok körülöttem. Gyorsan jöttek a fájások és gyorsan meg is született a fiam.

Amit viszont nehezebben élek meg, az a változás a testemen. Terhesség alatt szerencsére csak minimális súlyfelesleg jött rám. Sose voltam az a vékony típusú csaj, de most már zavar, hogy van rajtam felesleg… Igen-igen, tenni kéne valamit. Csak nem egyszerű, de dolgozom rajta. Zsombor mellett nehéz mindenre időt szakítani, szerencsére viszont áll mellettem egy csodás férj, aki segít!