A cikk megjelent a Klikk Out 2017/07. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotó: Ugróczky István
Ha azelőtt faltad a könyveket, szülőként valószínűleg kevesebb időd jut majd erre a tevékenységre, legalábbis egy ideig biztosan mellőznöd kell a hosszú, éjszakába nyúló könyvforgatást. A következőkben kedvenc könyvemet ajánlanám nem csak gyakorló szülőknek, hanem mindenkinek, akinek akad néhány lopott perce a nyár alatt.
Az amerikai szerző, Jean Liedloff a hetvenes évek elején több expedíción vett részt a venezuelai Caroni-folyó mentén ma is kőkorszaki körülmények között élő yequana indiánok vidékén. A kalandok során egyre inkább azt tapasztalta, hogy az indiánok a szerény, számunkra ijesztően primitív körülmények közt boldogabbak, mint a modern, boldogságukat állandóan (főként anyagiakban) kereső emberek. Ekkor indult az elveszett boldogság nyomába. Kalandos expedíciói és megfigyelései során arra a következtetésre jutott, hogy az indiánok jólétének kulcsa a csecsemőkkel és gyermekekkel való bánásmódban rejlik.
A szerzőnő a tapasztalatai alapján alkotta meg a kontinuum (folytonosság) elvét és megszületett a Az elveszett boldogság nyomában című könyv, mely a kötődő nevelés bibliája.
A folytonosság ebben az értelemben az evolúció évezredei alatt kialakult emberi szükségleteket jelenti, a jólét kulcsa pedig ezeknek az emberi szükségleteknek a felismerése és megértése. A kisbaba születhet aztéknak vagy hippi szülők gyermekének, esetleg az okostelefonok világába, méhen belüli fejlődése évezredek alatt mit sem változott, igényei a világra születése után is ugyanazok.
Milyen hatások érik a babát az édesanya hasában? Állandó testmeleg, egy mozgó, aktív személytől, akinek a hangja, a szívverése, az illata mindig jelen van, táplálék, kérés, jelzés nélkül, összegömbölyödve, beleolvadva a biztonságot adó anyába. S mikor világra jön, csak és kizárólag ezeket várja el a világtól.
A kötődő nevelés vallja, hogy a babának a fizikai szükségletein kívül, vannak érzelmi szükségletei, melyek majdnem olyan vagy még inkább fontosabbak, mint az előbbiek. Innen alakult ki tehát a kötődő nevelés három eszköze: az igény szerinti szoptatás, az együttalvás és a hordozás.
Ez a hármasfogat a kötődő nevelés eszköze. Az állandó testkontaktus, ölelés, a baba állandó részvéte a közösség életében, a bizalom kialakulása, hogy mindig számíthat valakire, aki az igényeit kielégíti, amely nem fifika a gyerek részéről, hanem evolúciós örökség.
Tegyük hozzá gyorsan, a csodásan kötődően nevelt gyerek is produkál megahisztiket a bevásárlóközpont közepén, úgy, ahogy a spártai szigorral nevelt is. A kötődő nevelés nem garancia a példás viselkedésű gyerekre, inkább ad a szülőknek egyfajta látásmódot, vezérelvet a nevelésben.
A válaszkész nevelésben az ösztönösség, az evolúció során magunkkal hozott szükségletek, azok megértése és felismerése dominál, a belső hang, amire megéri hallgatni, nemcsak a gyereknevelésben, s ha innen nézzük, valóban nem sokban különbözünk az indiánoktól.
