Nem tudjuk. Egyszerűen nem tudjuk, hogy ki irányítja a nagy kerek Egészet, az Életünket. Mert biztosan nem mi. Hiába a hatalmas erőfeszítés egyes dolgok irányában, hiába a sok kín, amit valamilyen célért elszenvedünk, a rengeteg meghozott áldozat, a folyamatos nélkülözés, hogy egyszer majd jó lesz. Nem lesz. Legalábbis nincs rá garancia.
Kinek vagy minek a kezében vagyunk?
Miért nem alakulhatnak a dolgok úgy az életben, ahogy azt elterveztük, ahogy tanítottak otthon? Ahogy anyánk és apánk megígérte, hogy a dolgoknak van eredménye, következménye, hogy a befektetett energiánk nem hiábavaló. Miért van tehát, hogy minden erőfeszítésünk egy bizonyos irányba sorra kudarcot vall.
Állunk a tükör előtt értetlenül és azt kérdezzük magunktól, miért nem megy. Mit kéne még tennem ahhoz, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy azt szeretném?
Olyan, mintha sokszor nem lenne elég az, hogy egy bizonyos célért mindent megteszünk. Körbejárjuk a legkülönfélébb módokon, azt gondoljuk, ezek után már igazán kijárna, hogy nekem kedvezzen a sors és én kapjam meg. De nem! Megint csak nem nálam kopogtat a szerencse. Szerencse? Minden csak a szerencsétől függ? Van, akinek egyszerűen malaca van és kész?
Ki dönt minderről?
A döntéseinknek hosszú távú következményei – is – vannak. Nem tudhatjuk, de az is lehet, hogy éppen ez az egy döntés, ez az egy pillanattöredék életünk legmeghatározóbb cselekedete, miután nagy fordulatot vesz a sorsunk. Az is lehet, hogy épp emiatt a döntés miatt születtünk. Soha nem tudjuk meg.
Ki vezet, ki irányítja a kezünket a választásnál? Valóban létezik ok, okozati összefüggés, valóban eldöntötték már a sorsunkat előre és az összes meghozott döntésünk egy gondosan előkészített tervet követ? Vagy káosz uralkodik az emberek felett és véletlenszerűen lett köztünk szétosztva az ész, a bölcsesség és a földi javak?
Milyen sokan azt hisszük, hogy van befolyásunk az életünkre, hogy a tetteinknek egyenes következménye a kitűzött cél megkaparintása. Pedig mennyire nincs így. Épp csak annyira, amennyire igaz ennek az ellentéte is, miszerint nincs hatalmunk a sorsunk felett. Akkor ér véget az életünk, amikor véget ér, bármit teszünk is.
