Varga Denisát, a pozsonyeperjesi alapiskola fiatal igazgatónőjét Dunaszerdahelyre való költözésemkor ismertem meg. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy ugyanabba a lakóházba költöztem, ahol ő élt kislányával. Minden liftes, lépcsőházas, blokk előtti találkozásunk pozitívan hatott rám, mert addig még sosem látott életvidámság sugárzott belőlük. Ahogy kezdtem ismerkedni az itteni kulturális élettel, megtudtam, hogy Denisa az Ardea zenekar egyik énekes hölgye, ami akkoriban a Zene Aratáshoz CD-n on-repeat üzemmódban szólt a kocsimban. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer lesz egy ilyen zenés sorozatom, de most nagyon megtisztel, hogy a felkérésemre igent mondott, és beleláthatunk abba a színes virágokkal teli muzikális világba, ami benne lakozik.
Fotó: Ugróczky István
Az írott bemutatkozás helyett inkább csak meghajolnék. Akik ismernek, azoknak úgyis van valami gondolatuk rólam. Varga Denisa a nevem, amit Magyarországon mindig nagyon egzotikusnak találnak, magyartanáraim rendszeresen kiakadtak rajta, én meg egyszerűen csak tisztelettel viselem, mert szüleimtől kaptam. Munkahelyem az iskola, olyan hely, ahol naponta körülvesz a zene, a játék, az őszinteség, és ez kicsit „burokban“ tart, ami a lelkemnek jó. Gyönyörű adomány, hogy annyira meg tudnak érinteni hangok, zenék, hogy óriási belső utazásokat teszek mindenféle irányba.
Szoros kapcsolatban állsz a zenével. Emlékszel az összefonódásotok kezdetére?
Gyerekkorom óta természetes, hogy zene vesz körül, hogy énekelünk otthon. Apu szenvedélyesen rögzített mindent a szalagos magnójára. Voltak délutánok, amikor az volt a program, hogy feljátszottunk. Minden óvodás kori dalocskát, verset és persze azt, ahogy apu énekli a különféle slágereket. Tőle ismertem először a Metró, Zorán, az Illés, az LGT, az Omega, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és még sok más előadó dalait. Öcsém digitalizálta ezeket a felvételeket, ma az egyik legféltettebb kincsem ez a hanghordozó. Anyunak is jó zenei ízlése van, ő inkább lelkes hallgatója a zenének. Számomra nagyon emlékezetesek maradtak utazásaink, ahogy apu énekelt, a sebváltón pedig a jegygyűrűjével ütötte a ritmust. A peredi nagypapám pedig úgy tudott tercelni, mint senki más. Harmonikázott is, később apu vette át a hangszert, és most ő kísér, amikor szenteste végigénekeljük a karácsonyi népénekeket. Szóval valamikor kora gyerekkorban kezdődött, aztán folytatódott a zeneiskolával, zongorával, énekkel, és jöttek sorra a nagy találkozásaim a zenével.
Meg tudnád definiálni, azóta mit jelent számodra a zene?
Létszükségletet, mentsvárat, kapaszkodót, tartást. Gyógyír a lelkemnek. Szeretem a zenét úgy hallgatni, hogy közben nem csinálok semmit, egyszerűen átadom magam neki. Hangfürdőzöm. Vágyom arra az élményre, hogy magával ragadjanak a harmóniák, hangulatok, hogy egy időre teljesen kiszakadjak a jelenből, hogy megtelítődjek hangokkal és ez a szépség szinte szétfeszítsen. Ilyen dolgot csak a zene képes velem művelni, és erre vágyom nem csak hallgatóként.
A néhai csodálatos Ardea zenekar énekesnőjeként ismertelek meg. Majd a szomszédod voltam négy évig, mialatt tagadhatatlanul megízleltem azt a rendkívül kifinomult énekhangot, ami az ablakon át áradt. Milyen inspirációk folytán kezdtél el énekelni és ez mikor indult el?
Mindig is nagyon szerettem énekelni. Azt már gyerekként is hallottam, hogy tudok tisztán intonálni. Szülővárosomban, Sellyén jártam iskolába és zeneiskolába, rendszeresen szerepeltem különböző rendezvényeken, jártam énekelni, szavalni névadókra, szervezeti gyűlésekre, versenyekre. Az iskolában énekeltem először énekkarban, ami meghatározó élmény volt számomra. A mai napig erősen kötődöm ehhez az iskolához. Aztán jött a galántai gimi, Józsa Mónika, a kórusirodalom gyöngyszemei, a nyitrai fősuli, a Kodály Zoltán Daloskör, a karvezetés, nyári egyetem a Kodály Intézetben és olyan karnagyok, tanárok, zenészek, akikért végtelenül hálás vagyok. Beleszerettem ebbe a világba. A galántai Kodály Zoltán Daloskörrel éltem meg olyan pillanatokat, amikor valahogy úgy rakódtak össze energiák, hangok, hogy mindenki érezhette, valami ritka pillanat részese lehetett, csoda született. És ezt újra és újra szeretné megtapasztalni az ember. Aki valaha énekelt kórusban, tudja, miről beszélek.
Mindezek mellett végig ott volt a magyar népzene, ami elementáris erővel hatott rám. Olyan, mint az anyanyelvem, minden sejtemben ott van.
Utam során sok más műfajjal, zenei megfogalmazással találkozom, amelyek hatnak rám, szélesítik a látóköröm. Az Ardea zenekar nagyon sokat jelentett számomra, életem egyik legszebb időszaka volt. A zenekarban más-más zenei vonalak kapcsolódtak össze, nagy hatással voltak a fiúk a zenei világomra. Erika barátnőmmel nehezen hevertük ki az Ardea feloszlását. De nem adtuk még fel…
Hol énekelsz a legtöbbet? Szoktál a zuhany alatt is?
Virággal mi sokat énekelünk otthon, szoktunk olyannal szórakozni, hogy kinek milyen dal jut eszébe egy-egy szóról, olyankor énekelve beszélgetünk. A zuhany az egyetlen hely, ahol nem szoktam énekelni, az autóban viszont annál inkább. Így oldok feszültséget is. Előfordul, hogy csak azért ülök autóba, hogy énekeljek.
A másik jó hely az iskola, amikor már csak egyedül vagyok az épületben. A folyosó akusztikáját nagyon élvezem.
Eddig számos koncerten részt vettél, mint hallgató és mint előadó. Ezek közül melyik volt számodra a legemlékezetesebb?
Több legnagyobb zenei élményem van. Nem is tudok kiemelni egyet. Majdnem minden koncert az, amelyen voltam. Megválogatom, milyenekre megyek el. Külön nagy izgalom olyan koncerten lenni, ahol „halmozni lehet a zenei élvezeteket”, ahol több olyan zenész, előadó működik együtt, akik számomra kiemelkedőek, esetleg más-más műfajban dolgoznak. Ilyen szempontból nagy élmény például a Muzsikás és a Danubia szimfonikus zenekar, Palya Bea és Fassang László orgonaművész közös koncertje vagy Gryllus Dániel – Gryllus Samu – Weöres Sándor: A teljesség felé című koncertje.
Óriási zenei élmény volt számomra a Nemzeti Ifjúsági Kórus több koncertje. Beleszorított a padba. Életemben nem hallottam még olyan harmóniákat. Gyönyörű, fiatal, kristálytiszta hangokon szóltak Kocsár Miklós, Bella Máté, Orbán György, Vajda János ritkán vagy még soha nem énekelt művei. A hab a tortán, hogy Virág lányom is ott énekelt.
Van egy jó indikátorom. Amikor belül bizsereg az orrom, elered a könnyem és azt sem tudom, ki vagyok, hol vagyok és mikor vettem utoljára levegőt, akkor tudom, jó zenét választottam.
A másik oldalról nézve van egy legnagyobb zenei élményem: az Ardea lemezbemutató koncertje a kultúrház mozitermében. Varázslatos volt a színpadon állni, hallani a tapsot, látni, rajtunk kívül mást is megszólít a zenénk és hinni abban, hogy tudtunk adni. A mai napig előfordul, hogy számomra idegen emberek is emlegetik a koncertet, emlékeznek rá. Hangtechnikai szempontból is nagy zenei élmény volt, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ilyen minőségben addig nem szólt zenekar a kultúrházban. Hála és köszönet ezért (is) hangmérnök öcsémnek, Krisztiánnak. Csak egy kulisszatitok: az általam használt mikrofonba a következő napokban már Palya Bea énekelt..
Szerinted fontos az, hogy az ember választékosan hallgasson zenét? Hogy látod ezt énekesnőként, tanárnőként és anyaként?
Naná! De hogy kinek mi az igényes, értékes zene, az megint csak nagyon változó és relatív. Én már nagyjából tudom, milyen zene épít, mit szeretnék meghallgatni.
Ha gyerekeknek mutatok zenét, az felelősségteljes dolog. Igyekszem minél színesebb palettáját bemutatni a zenei stílusoknak igényes, elismert előadóktól.
Mint anyuka, nagyon fontos volt számomra, milyen zene vesz körül minket. Virágnak sokat énekeltem, számomra minőségi zenén, gyerekdalokon nőtt fel, járt velem néptáncpróbákra, énekkari próbákra, az Ardea próbáira. Ezzel adtam valamiféle alapot, most meg már a maga útját járja
Térjünk a mixhez, ami a nyolc ami nyolc, számodra szív közeli zenéből áll. Mi alapján válogattad a dalokat?
Igyekeztem többféle kedvencemet bemutatni, persze ehhez a pillanatnyi hangulat is hozzájárult, különben nagyon nehéz lett volna 8-ra redukálni. Így is nagy feladat volt. Közben arra is gondoltam, hogy ne ismételjem Virágot, több, mindkettőnk számára fontos előadó már rajta volt az ő listáján. Olyan dalok ezek, amelyeket nem tudok háttérzeneként hallgatni, ezekhez mindig le kell ülnöm. Az első kivétel, nem ülve hallgatom, mert megmozgatja az embert. Fábián Julit választottam elsőként, az ő emlékére. Hihetetlen hangú énekesnő volt, Igornak köszönhetően vele és Sárik Petivel együtt workshopoztunk egyszer Dunaszerdahelyen. Ahogy most nézem a listám, 6 női énekest választottam. Mindegyikük más, mindegyikükben megvan az a fajta finomság, amire szükségem van és magukkal ragadnak újra és újra. Szalóki Ágit most nem népdalénekesként hallhatjátok, Bognár Szilvi Lovasi Andrással sem a megszokott formációban énekel. Izgalmas számomra a Sator Quartettel való közös munkájuk, a kora középkori himnuszfeldolgozások. A zenei élvezetek halmozására kitűnő példa az a koncert, ahol a Muzsikás együttes a Danubia Szimfonikus Zenekarral együttműködve, egymást felváltva, egymásnak válaszolgatva játsszák és egészítik ki Bartók Béla Román népi táncok című művét. A kétszólamú karácsonyi gregorián azért is közel áll a szívemhez, mert többször énekeltem, Jan Garbarek szaxofonista játékával még lélekemelőbb.
Hallgassátok szeretettel!
A MIX:
TRACKLIST:
1. Fábián Juli (Zoohacker) : Liberation
2. Sator Quartet: Creatio – Telluris ingens Conditor (Bognár Szilvia, Lovasi András)
3. Muzsikás – Danubia Szimfonikus Zenekar közös koncertje a Zeneakadémián (részlet)
4. Iva Bittova – Vladimír Václavek: Sirka v louži
5. Jan Garbarek – The Hilliard Ensemble: Officium – Procedentem sponsum
6. Palya Bea: Úton (Szájról szájra lemez)
7. Váczi Eszter Quartet: Mit tennél a helyemben?
8. Lamm Dávid: In Vain (Szalóki Ági)