FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
A közvetítés elejébe jócskán belecsúszott a picurok esti fürdetése, az egyik szemem itt, a másik meg amott. Van, amit nem irányíthatsz, de gondoltam, a Nyitra is jól befürödhet még az este, mert a DAC-nak megvan rá a kellő akarata és ereje. Danke Herr Storck! Az egyik szemem itt, a másik meg amott, de mindkettő nevet. Igen, most két kis élet fontosabb, mint a foci, de majd alakul. Igazából minden élet fontosabb, mint a foci, ezen ne is mérgelődj egy pillanatra sem.
Olykor mérlegelni kell, tudom már szóltam róla, talán unalmas is egy kicsit, hogy folyton ezt szajkózom. Ha Cipő még élne, most ő énekelte volna a Nélküledet. Talán ugyanilyen lett volna akkor is a dal fekvése, mégis tudjátok meg, ha elveszik a fej, a törzs csak vánszorog. A szenvedély utat tör, mindig megtalálja azt a pici rést magának, néha komoly árat fizetve érte. A sport és a sírásói…
Nem értem, hogy lehet időkorlátot szabni valaminek, ami csak úgy jött, itt van köztünk ma is. Szeptember elsejétől mi fog változni, és október elsejével mi lesz jobb?
Én ezért vagyok szkeptikus, és már mondtam a legfontosabb az élet és az egészség, viszont akkor a sportélet is ide tartozik. Ráadásul a stadion nem egy zárt tér, nem pláza, de főleg nem színház. Aki úgy érzi, mehessen kedvére meccsre, aki meg nem, azt tessék akceptálni.
Győztes csapaton ne változtass, tartja a mondás, amint látjuk, van is benne igazság. Ezt a mostani lendületünket nagyon elkaptuk, és tudva az eredményt, bizony óriási értéke lett így utólag annak a garamszentkereszti győztes gólnak. Valóban olyan fontos nekünk, hogy a Barcelona nyolcat kapott, hogy ezzel kelljen teleaggatni a netet, mikor mi vezethetnénk a táblázatot?
Persze, ez a bajnokság nem a „sampion” liga, itt vannak ilyen Nyitrák, meg Szeredek is, akiket legyőzve, s ebből újabb erőt merítve feszülhetünk majd neki például a Nagyszombatnak.
Óriási fölényben játszottunk, a nyitraiaknak igazából csak kapusuk volt, néha naggyá is tettük a srácot. A sok mozgáson alapuló játékunknak és a lelátói nyomásnak csupán idő kérdése volt, mikor dőlnek be, ami az első félidő haladtával meg is történt. Egy pontos beadás a kapu torkába, amit gyermekjáték volt bepöckölni Friedenek. Ezután jött a jogos tizenegyes, úgy véltem, Kalmár eléggé frusztrált volt, hogy nem ő lőheti. Zsoltikám, a foci csapatjáték, az ilyen „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” jeleneteket inkább gramofonon hallgat a közönség. Davis pedig bevarrta, tokostól.
A szünetben kicsit elmerülve a mérkőzés statisztikáiban olyan érzés fogott el, hogy csúnyán elpáholjuk ezt a gyengécske Nyitrát, akiknek az alkotói munkából vajmi kevés volt megírva a csillagokban aznap estére.
Így is lett, fordulás után kiszakadt az a bizonyos zsák, előbb a Divko volt elemében, aztán Kalmárra is sor került a második tizenegyesnél. Davis valószínűleg az év góljával ünnepelte az év gólját, miközben üzenetet küldtem édesanyámnak, hogy a Nyitra már elesett, a Nagyszombat meg a Slovan bénázik, így pontelőnnyel leszünk a tabella éllovasai. Nostrdamusnak sem volt ellenvetése. Ráadásként megjött a hatodik, amitől formásan „elhízott” gólarányunk lett. A 14:1 láttán valóban csak azok a bizonyos nyolcvanas évek jutottak eszembe, amikor a tömött lelátókon váll a vállhoz ért, de legszebb álmainkból mindig felkeltettek bennünket.
Most nem lehet tömött a lelátó, még azt a keveset is megkurtítanák, de gyere Nagyszombat, terítsük ki a lapokat! Csak a DAC, mert Ti vagytok a legjobbak!
(Roberto)
