Valljuk be őszintén, Dunaszerdahelyen néha egészen szélsőséges a közlekedés. Ehhez még párosul némi hiányosság a vezetési, parkolási kultúra terén, a „ki ha én nem” stílus, vagy akár megemlíthetnénk az egy hónapban kétszer bevásárolni járó szépkorúakat is.
…és lassan, de biztosan itt a tanévkezdés, amikor néha a bejárati lépcsőhöz szállítják a gyerekeket a szüleik.
Ahhoz, hogy ezeken a körülményeken javítsunk, mindenekelőtt figyelmeseknek, előzékenyebbeknek és toleránsabbaknak kell lennünk.
A minap egy apró incidens velem is megesett. A munkásszálló körül kerestem parkolót, ahova lassan kanyarodva érkeztem, és kerestem, hova is tudnék leállni. Előttem egy öregúr – mélyeket slukkolva valamilyen dohányipari termékből – haladt körülbelül olyan tempóban, mintha a Hősök terén a Millenniumi emlékművet csodálta volna. Miközben észlelte, hogy már csak pár méter van köztünk, egy
„üssél el a kurv@ anyádba” mondattal üdvözölt.
Észrevette, hogy megálltam és már téptem volna fel az ajtót, amikor mosolyogva lépett oda a lehúzott ablakomhoz és „azt hittem, már el akar ütni uram”?!
Nem számoltam tízig (nem volt idő rá), viszont gyorsan reagálva csak annyit mondtam: áá dehogy, isten őrizz!
Közben kitolatott egy kocsi és beparkolhattam a helyére. Kiszállva csak annyit láttam, hogy az öregúr már a végét élvezi a bagójának, maga elé ejti a végterméket, és rátaposva önelégült arccal továbbáll.
Vigyázzunk egymásra ebben a rohanó világban!
