Talán ma szólt legbizonytalanabbul az iskolai csengő évtizedek óta. Becsengettek, ez a fura tanév kezdetét vette. Néhány héttel ezelőtt egy pedagógus mondta el, miként látja a 2020/2021-es tanévet. Most a szülői oldal vetette papírra gondolatait. A vélemény, és ennek a helyzetnek a megélése sokfajta lehet. Alább két egymással ellentétes álláspontot képviselő szülő véleményét olvashatják olyan kérdésben, amiben ők nem szakemberek, és ez is igazolja, hogy az aktuális helyzet kommunikációját illetően hibák történhettek. Ne feledjék, egy szülő nem hibáztatható azért, ha gyermeke vélt vagy valós védelmében hoz döntéseket, ellenben azokkal, akik miatt esetleg utólag azok a döntések rossznak bizonyulnak.
Előzmény:
A pedagógus szemével
Tímea egy gyermek édesanyja, ma lett fia hatodik osztályos:
„Mindig is szabálykövető ember voltam, betartom a közlekedés szabályait, a törvényeket, igyekszem jó példával szolgálni a fiam előtt. A vírus megjelenésekor szem előtt tartottuk az állam által adott játékszabályokat, de mára már nem bízom bennük, elvesztették a bizalmamat. Felesleges politikai pánikkeltést sejtek a színfalak mögött, ami nagyon rossz irányba fogja vinni ezt a világot. A biztosítékot a kötelező iskolai maszkhordás verte ki, ugyanis a fiam pont ebben az időszakban az allergia szinte összes tünetét produkálja. Sok szülőt találtam magam körül, akik hasonlóan gondolkoznak, úgy döntöttünk, ha arra kerülne a sor, akár azt is meglépjük, hogy nem engedjük a gyermekeinket iskolába. Teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy maszkban lehet normálisan tanulni, figyelni a tanárra. Közben pedig azt látjuk, hogy maguk a politikusok sem tartják be maradéktalanul a saját maguk által hozott szabályokat. Ezt teljesen felháborítónak tartom. Olvastam, hogy petíció is indul a témában, én biztosan csatlakozni fogok.”
Éva két iskolás gyermek édesanyja, ő így látja a jelenlegi helyzetet:
„A gyermekeim március óta nem jártak iskolába, nagyon fura nyár volt ez, kíváncsisággal vártuk az új fejleményeket, utasításokat. Jómagam is olyan helyen dolgozom, ahol rengeteg ember megfordul, az állandó fertőtlenítés és maszkviselés nálunk is kötelező. Nyilván nem egy kellemes dolog, de akár a WHO ajánlását nézzük, valamennyire mégis csak van haszna – ha rendeltetésszerűen használjuk. Egy nagyobb iskolában több száz diákról beszélünk, plusz egy jelentős számú pedagóguskarról, személyzetről. Mindenki érdeke, hogy a vírus ne terjedjen el, hogy a lehető legkevesebb áldozattal megússzuk – igen, még kényelmetlenségek árán is. Egy ilyen méretű világjárványra senki sem volt felkészülve, még a nagyobb, fejlettebb államoknak is bele-beletörik a bicskája. Azok a szakemberek, akik a vírussal szüntelenül foglalkoznak, vizsgálják, tanulmányozzák is, bizonytalanok, a tudomány, az emberi test egy örök misztérium. A többségnek ezért tűnhet úgy, és sok esetben igazuk is van, hogy az országok vezetői, néha homlokegyenest mást mondanak. Az emberekben bizonytalanság, félelem van, s ezzel mindenki másképp küzd meg, másképp próbálja meg túlélni ezt az őrült időszakot. Az én stratégiám, hogy próbálok hiteles, tudományos alapokon fekvő cikkeket olvasni a témában, és követni az utasításokat.”
