Fotó: Pixabay.com
Tegnap este a semmiből nekem csapódott a kérdés, „te boldog vagy a pároddal?” .
Úgy jött ez, mint egy hideg zuhany, amire esélyed sincs felkészülni, viszont a frissítő hatása tagadhatatlan. A pulzusszámom észrevétlenül megemelkedett, a szemem kipattant, a lélegzetem is elállt. Valahogy az egész testem alkalmazkodott ehhez a megfagyott, vég nélküli pillanathoz. Mozdulatlanul vártam az újraindítást, hogy történjen végre valami, ami kizökkent minket ebből kegyetlenül őszinte és kikerülhetetlen pillanatból.
Sóhajtottam egyet, majd összeszedtem magam és a választ is, amin igazából egy cseppet sem kellett gondolkodnom.
Tudjátok, az ilyen váratlanul érkező kérdés sokszor úgy hat, mint mikor rád öntenek egy nagy lavór hideg vizet. Egyszerre esel pánikba és egyszerre vagy meglepett. A hideg víz viszont valahogy mégis jó hatással van rád. Megtelsz adrenalinnal, s a hirtelen kapott erőtől felbátorodva úgy érzed, bármivel képes vagy szembeszállni – még egy ilyen pontosan irányzott, kegyetlenül őszinte kérdéssel is.
„Igen” – hangzott a válasz, majd folytattam. „Azért, mert magammal vagyok boldog.”
Valamiért fontosnak tartottam, hogy megértse, nem a párom miatt vagyok boldog. Hogy kihangsúlyozzam, nem ő tesz engem boldoggá, hogy az én boldogságom nem kizárólag tőle függ.
Szerintem csak úgy vagyunk képesek hosszabb távon is kiegyensúlyozott párkapcsolatban élni, ha külön-külön, egymástól függetlenül is azok vagyunk. Azaz, ha a másikat egyszerűen hagyjuk élni, ha engedjük az ő saját útján, módján boldognak lenni.
