FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
Úgy tűnik, sikerrel járt a hazai turizmust népszerűsítő kampány. A nyáron olyan fényképek tucatjai árasztották el a világhálót, melyeken a Magas-Tátrában túrázók hosszú sorokban kígyóztak a turistaösvényeken és a drótkötélpályáknál. Aki a túrázásnál passzívabb kikapcsolódásra vágyott, most az sem választotta feltétlenül a horvát vagy a görög tengerpartot úticélul. Erről tanúskodtak a dunaszerdahelyi és a nagymegyeri termálfürdő bejárata előtt sorakozók százairól készült felvételek is. Előző havi számunkban arról írtunk, hogy a koronavírus-járvány idején megháromszorozódott a kerékpárok iránti kereslet, de nem volt ez másként egy másik rekreációs sportág esetében sem. Ez pedig a csónakázás. Ennek részletei iránt érdeklődve felkerestük a kis-dunai csónakkölcsönzők egyik legtapasztaltabbját, a pozsonyeperjesi Majorovics Mihályt, vagyis Misi bácsit. Vele beszélgettünk.
Márciusban, amikor a pandémia kirobbant, sokan azt hitték, hogy nyárra vége az egésznek, és ugyanúgy megy majd tovább minden, mint azelőtt. Mára kiderült, nem lett igazuk. De milyen hatással volt a járványidőszak az evezni vágyókra?
Szerintem a koronavírus mindenekelőtt a városlakók életét nehezítette meg. A lakásban élőknek szűkebb a mozgásterük, s mivel nemigazán mehettek sehová, nagyon vágytak már a szabadban való mozgásra. Az ilyenfajta igények kielégítésére
a Kis-Dunánál egyszerűbb, természetesebb és szebb helyet nem is igazán tudok elképzelni. A maga 125 kilométerével kiváló lehetőséget nyújt a túrázni, sportolni, kikapcsolódni vágyóknak.
Számomra egyáltalán nem volt meglepő, hogy a járvány alatt még többen ültek csónakba, mint a korábbi években, és fedezték fel evezőlapáttal a kezükben a táj szépségeit.
Melyek a legnépszerűbb evezős szakaszok a folyón, és mi alapján választanak maguknak útvonalat a csónakázók?
A rövid távok közé tartozik például az Illésháza-Jóka vagy a Tallós-Eperjes szakasz. Ezek két, két és fél óra alatt kényelmesen teljesíthető távok. Akik egésznapos túrát terveznek, azok bevállalják a Jóka-Eperjes vagy az Eperjes-Nyárasd távot. Ha kétnapos túráról van szó, akkor népszerű az Eperjes-Gúta közti szakasz egy Nyárasdon töltött éjszakával.
Rengeteg variációs lehetőség van, és, aki felkeres, annak nagyon szívesen elmondom, mit ajánlok.
Nem azért, hogy én szabjam meg, ki merre menjen, hanem mert van, aki erején felül vállal be egy vízitúrát. Általában az ilyen rossz szájízzel végződik. Legyen bármilyen edzett is az illető, egy kánikulai napon, kisgyerekekkel nyolc órát evezni nem egy leányálom. Legtöbben adnak a szavamra.
Vannak olyanok is, akik nem csupán rekreációs tevékenységnek veszik a csónakázást, hanem igazi sportos kihívásként tekintenek az evezésre?
Természetesen. Akik kitűzik maguk elé, hogy innen, Eperjesről egy nap alatt leeveznek egészen Gútáig, ott már kicsivel többről van szó, mint egy kényelmes túráról. 45 kilométeres táv ez, ami már ebben a műfajban kemény sporttevékenységnek számít.
Nyolc óra evezést minimális megállókkal már megérez a nap végére a derék és a karok. Ezt csak olyan vállalja be, aki igazán edzett és fizikailag rátermett, de van rá példa.
Ahogy arra is, ha valaki egy kerékpártúrával köti össze a csónakázást. Nálunk beülnek a csónakba, én meg autóval elviszem a kiszállási helyre a biciklijüket, és az evezés után onnan tekernek tovább. Így egy nap alatt letudják a karedzést és a lábtréninget is.
Az evezés iránti egyre nagyobb érdeklődés nem hozza magával a konkurenciát?
Nem versengünk egymással. A Pozsony alatti, vereknyei csónakkölcsönzőkhöz a folyó felső szakaszán csónakázók fordulnak. Vereknye, Fél, Illésháza, Jóka – nagyjából erről a szakaszról beszélek. Aztán átvesszük egymástól a túrázókat.
Én ötven, hatvan embert tudok egyszerre a vízre ültetni. Összesen harminc csónakom van, ezek közül mindig akad olyan, ami kicsit megrongálódik, s azt azonnal megjavítom.
Ha tavasszal, a szezon elején újan vízre bocsátok egy csónakot, arról ősszel, az idény végén senki nem mondaná meg, hogy még egy éves sincs.
Milyenek az ideális körülmények egy vízen eltöltött evezős naphoz?
Ez igazából személyfüggő, mert valaki nem szereti a tűző napot, és inkább az árnyékos helyekre irányítja a csónakot, a fák lombjai alá. Megint másokat nem zavar, ha süt rájuk a nap. A naptejet semmiképp ne felejtsük otthon.
Reggelig itt ülnénk, ha most elkezdeném megszámolni, hány vörösre égett embert láttam már kiszállni a túra végén a csónakból. A vízen csordogálva az embert nem támadják meg a szúnyogok, de amint partot érünk, érdemes lefújni magunkat szúnyogriasztóval, mert a kis vérszívók kellemetlenné tudják tenni a be- és kiszállást.
Értelemszerűen a hétvégék a legkihasználtabbak, gyakran előfordul, hogy szombat és vasárnap egész nap fuvarozom a csónakázókat a kiindulási pontra, vagy megyek értük a végállomásra. A nyári hétvégéken háromszáz és ötszáz kilométer közti távot teszek meg a csónakok és a csónakázók szállításával.
Sokan azért nem mernek beülni a csónakba, mert félnek a víztől. Mennyire veszélyes sport a csónakázás a Kis-Dunán? Valóban van mitől tartania annak, aki korábban még nem fogott evezőt a kezébe?
Petőfi szavaival élve azt mindig szem előtt kell tartani, hogy „habár fölűl a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr!” A tapasztalat viszont azt mondatja, hogy a legnagyobb veszélyt az alkoholfogyasztás jelenti. Akik kiesik a csónakból, azoknál legtöbbször a mértéktelen ivászat ennek az oka.
Ha az ember nem veszíti el az egyensúlyérzékét, akkor a vízen nagy baj nem lehet. Persze, nem árt, ha tisztában vagyunk az olyan alapvető dolgokkal, hogy a faágakban nem szabad megkapaszkodni, mert borulás lehet a vége.
Örvények nincsenek a Kis-Dunán, mert nincsenek különösebben nagy szintkülönbségek. Beszálláskor mindig megmutatom azt is, hogy kell tartani az evezőt, tizenöt éves korig és az úszni nem tudóknak kötelezően jár a mentőmellény. Aki először ül csónakba, és látom, hogy izgul picit, annak mindig azt mondom, ne aggódjon, más is így kezdte, és még sosem volt, aki megbánta volna. A beszállásnál és a kiszállásnál kell odafigyelni az egyensúly megtartására. Ez a két kritikus pont a kezdőknél, de hangsúlyozom, a legnagyobb veszélyt nem a Kis-Duna rejti, hanem a mértéktelen alkoholfogyasztás.
Mit tudunk elmondani a Kis-Duna melletti táborhelyekről? Hiszen, ha hosszabb túrára készül az ember, szüksége lehet egy kis frissítőre, vagy akár arra, hogy este megaludjon valahol a parton.
Majdnem minden falu alatt meg lehet állni. Sokan megkérdezik tőlem, hol lehet sátorozni. Mindig azt válaszolom, azt kell figyelni, ki van-e írva, hogy magánterület. Sok faluban tartozik már magánkézbe a partszakasz, de mindig találni még olyan táborhelyet, ami még nincs magántulajdonban.
A lényeg, hogy sehol ne hagyjuk ott a szemetet. Gyönyörűen kiépített például Jóka. A vízimalom és környéke igazi turistacsalogató. Nagyon szép kemping van Felsőpatonyréten. Itt lehet zuhanyozni, van hűtő, egy kis tavacska is díszíti a kempinget. A házigazdák reggelivel várják a hozzájuk betérőket. Ami a háztájiban megterem, az kerül náluk az asztalra.
Kár, hogy Tallóson legutóbb zárva volt a Malom Csárda. Szinte minden nap bocsátok ott a vízre csónakázókat, és lógó orral tapasztalják, hogy még csak egy kólát sem tudnak meginni. Eperjesen, itt mellettünk van egy új pizzéria, meg ott az Alba Régia, a mellette lévő gyönyörű kempinggel. Ezután már csak a nyárasdi fürdőben érdemes megállni, aztán még lejjebb Nagyszigeten, végül Gútán. Ez volna az egésznek a szíve-lelke, a falusi turizmus. A környékbeli és a magyarországi vendégeket nem is számolom, de voltak már itt Romániából, Ukrajnából, Lengyelországból. Aki új élményekre vágyik, annak csak ajánlani tudom, hogy csónakban ülve is fedezze fel ennek a meseszép tájnak a szépségeit.
