Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Fekete György, alias Pakke
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Mai vendégünk Dunaszerdahelyen, a Szever kettes lakótelepen nőtt fel, ott ragadt rá beceneve is, a haverokkal vívott téli hokimeccsek alkalmával. Pekka Pakke finn jégkorongozó volt, s mikor választani kellett, ki melyik játékos „bőrébe bújik”, ő kedvenc csapatából, a finn válogatottból választott. Így lett Fekete Gyuri a szerdahelyi lelátókon egyszerűen csak Pakke.
Amiért nagyon szerettem volna vele interjút készíteni, az az ő fanatizmusa, ami abban rejlik, hogy hozzám hasonlóan képes egyedi dolgokat alkotni, ha a DAC-ról van szó. Hogy mire is gondolok, az majd kiderül a beszélgetésből, de lelkemre kötötte, azt mindenképp írjam le,
legjobban az idegenbeli győzelmeket élvezi, és a jelenleg kialakult helyzet közepette abban bízik, hogy mihamarabb lesz egy, a krakkóihoz hasonló on tour, ami fantasztikus győzelmet hozott a Cracovia ellen.
Kezdjük a legelején, mikor kezdtél el DAC-meccsekre járni, hogyan vonzott be ez a közeg?
Alapiskolás voltam, édesapám egy partival járt focira és engem is bevettek. ’85-ben megnyertük a Szlovák Nemzeti Ligát, és felkerültünk a nagy Csehszlovák bajnokságba. Rögtön elkezdtünk járni idegenbe is, otthon pedig labdaszedő voltam. A meccs napján összeszedtük a haverokat, és már délelőtt kimentünk a stadionba.
Édesanyám mindig szóvá tette, hogy legalább az ebédet megvárhatnám, de mondtam neki, hogy majd jóllakok szotyolával. Ede bá’ a stadionban várt minket, kiosztotta a feladatokat, elmondta mit kell csinálni, ha vezetünk, s mit, ha vesztésre állunk.
Úgy kellett az időt húzni, hogy „véletlenül” kiesik a labda a kezünkből. Harc folyt a tízes számért a melegítők, mezek kiosztásánál, mindenki azt szerette volna felvenni.
Apum az Ister vállalatnál volt autószerelő, és az idegenbeli meccsekre mindig volt cégbusz. Első túra a prágai Bohemians volt, ahol kikaptunk 8:0-ra. Mindig bejártam apuhoz munkába, aztán a 8:0 utáni napon is elmentünk ebédelni az Állj meg vándorba. Ott a pincér azt kérdezte tőlem:
na Gyurka, neked is van nyolcas a bicikliden? Rá két hetire Olomoucba mentünk focira, ott 4:0-ra kaptunk ki, és ugyanez a pincér megint húzta az agyamat: na Gyurka, te is használod a 8×4-es dezodort?
– mert ugye kaptunk nyolc gólt, aztán meg négyet. Az volt a válaszom, hogy majd egyszer eljön az idő, aztán mi fogunk ennyit rúgni, és jó csapat leszünk!
Ott voltak még az Interkupa meccsek, mindig vártuk, hátha kapunk mezt vagy matricát a csapatoktól. Amikor a Tatabánya jött, a Kiprich Józsi adott nekünk egy „kopacski stupli”-behúzót, összenéztünk a haverral, hogy mi akar ez lenni? Persze, akkor még csak 1-2 garnitúra meze volt a csapatoknak, nem lehetett csak úgy osztogatniuk.
Ott voltam az összes kupadöntőn, Nagyszombatban a Nyitra ellen, majd Koprivnicén a Spartával. ’95-ben Máriatölgyesen az Inter ellen. Bari Jenci rúgta a gólunkat, és a gólörömnél bedöntöttük a kerítést, majd befutottunk a pályára. Szünetben jöttek hegeszteni, csúszott is miatta a második félidőtő. Aztán Rimaszombatban a kassai „Rezes bandával” játszottunk, mint DAC Gemer. A kassaiak akkor nagyon erős csapat voltak, Telek Andrással a soraikban.
A Sparta ellen játszottunk otthon nagy meccset, vesztésre álltunk, de 20 perccel a vége előtt becserélték a Medgyes Józsit és lőtt két gólt, amivel 3:3 lett a végeredmény.
Jártam akkor is, amikor kevésbé ment a csapatnak, majd a Mohseni-korszak alatt is. Fél évig minden rendben volt, aztán ment le az egész.
Mondom, mitől olyan egyedi szerintem a fanatizmusod: hallottam ettől-attól, hogy Pakke hozta a zászlót, Pakke varratta a drapit, illetve, hogy még az ellenfelet is képes vagy akkurátusan feltérképezni. Szóval?
Nagymamám varrónő volt, sikerült anyagokat szereznem, meg persze otthonról is mindig „eltűntek” a lepedők. Iskola után a pincében dolgoztunk a zászlókon festékszóróval, aztán a mamám összevarrta őket, majd a haver anyja is varrt párat.
Fanatikus vagyok, nekem is vannak otthon füzeteim, képes voltam reggel ötkor felkelni a meccs másnapján, megvenni minden fajta napilapot 50 fillérért, járattam a Štart hetilapot. Ami csak létezett, mindent kivágtam a DAC-cal kapcsolatban, aztán beragasztottam.
Költözésnél sok minden elkallódott, a DAC múzeum is várta az effajta dolgokat. Az öreg stadion klubházából, vagyis a ČSTV épületéből is vihettünk haza ezt-azt, persze megkérdeztük. Munkában, mikor időm engedi, összegyűjtök az ellenfeleinkről adatokat, képeket, majd kiposztolom a közösségi oldalakra.
Mi az, ami hiányzik a régi időkből, illetve mi az, ami elnyerte a tetszésedet a jelenben?
Voltak korábban is időszakok, amikor tetszett a szakemberek munkája, de most Világi úr és stábja tényleg a csúcs, jó emberekkel van körülvéve, tényleg le a kalappal.
Mindig voltak próbálkozások, bárki volt a tulaj vagy a mecénás – itt kiemelném Weisz Misi bácsi nevét -, de ennyire még nem jött össze senkinek sem. Bízok benne, hogy meglesz a double, vagyis a bajnoki cím és a kupa is. Nagy dolog lenne, ha a többezres szurkolótábor mehetne a kupadöntőre, csak mindig hallani ezt-azt a jelenlegi helyzet miatt.Hogy törlik a bajnokságot, ha mi vezetnénk, meg ilyenek.
Bízom benne, hogy a csapat is egyben marad, már nem csak az van, hogy van egy Kalmár, ott a Schäfer, a Ramirez, a Balič, a két panamai is kiváló munkát végez. Klasszikus kilences lesz a Nicolaescau, jól össze van rakva a csapat. Már hiába szeretne elhúzni minket a bíró, ha berúgjuk a helyzeteket, csinálhat, amit akar.
És bizony mostanában berúgjuk a helyzeteket! Köszönöm a beszélgetést Pakke, hajrá DAC!
(Roberto)