Az ezredforduló zenei hangzása egy tekintélyes válaszvonalat rajzolt a partykultúra és a zenehallgatás nagy könyvébe. Tombolt a popzene a rádiókban, de mellette a legnagyobb fénykorukat élték az elektronikus zene különféle zsánerei is. Szlovákiában a techno, Magyarországon pedig a progressive house. Szigeti Bálint zenés összeállítása most pontosan abba a korszakba kalauzol minket, közben mesél zenés élményeiről. A Moloko The Time Is Now c. indító trackje igazolja, hogy csakugyan itt volt az ideje, hogy Bálint helyet foglaljon a Vikkendhouse zenei szelektorai közt.
Fotó: Ugróczky István
Szigeti Bálint, 1983-ban születtem, zeneileg a legmeghatározóbb a 90-es évek vége, 2000-es évek eleje-közepe. Jogot végeztem, pár évig dolgoztam ügyvédjelöltként Pozsonyban és Dunaszerdahelyen. Jelenleg egy üvegházas paradicsomtermesztéssel foglalkozó cégcsoportban dolgozom.
Gyermekkorodból emlékszel arra a korszakra, amikor először ragadott magával a zene? Hogyan fejlődött ki az elektronikus zene iránti rajongás?
Ha jól emlékszem, az általános iskolai 5. osztályban kezdtem el jobban figyelni a zenére. 1995 karácsonyára a szüleimtől megkaptam kazettán az East 17 Up All Night és Scatman John Scatman´s World című albumait, amiket rongyosra is hallgattam. 1996-97 körül aztán az egyik osztálytársam (Szabó Laci, akivel már készült interjú ebben a sorozatban) egyszer lejátszotta nekem édesapja Made in Heaven című Queen-albumát, majd ugyanezen együttesnek pár egyéb régebbi számát. Akkor döbbenhettem rá először, hogy minőségbeli különbségek is vannak a zenében. Ennek ellenére (meg hogy tanulás közben elüssem valamivel az időt…) a kereskedelmi rádióadók adásából játszottam fel számokat, amik között azért túlsúlyban voltak a kevésbé minőségi zenék.
Arra, hogy a mai napig nem a kereskedelmi rádiók által sugárzott, egy kaptafára készült zeneszámokat hallgatom, nagy hatása volt annak, hogy a győri középiskolás éveimben olyan emberekkel kerültem szoros barátságba, akik tudatosabban hallgattak zenét. Három fő zsáner dívott akkoriban a környezetemben: rock (főleg a punk és a metál különböző alfajai), hiphop és az elektronikus zene (house, progressive house, trance, techno). Az akkori kollégiumi szobatársaim által megismertem pl. a Metallicát, a The Offspringet, a Nirvanát, és pár magyar együttest. Viszont ami igazán magával ragadott, az az elektronika volt.
Az első album, amit az osztálytársam meghallgattatott velem, DJ Tommyboy House*Matic Club Hits Vol. 02 dupla mixalbuma volt – ezzel el is dőlt, milyen műfaj kedvelője leszek.
Gondolom, igyekeztél beszerezni kedvenceidet CD-n és kazettán. Emlékszel az első saját pénzből megvásárolt hanghordozóra?
A győri Bajcsy-Zsilinszky úti lemezboltban két album közül választottam ki az első, általam vásárolt lemezt. Az egyik Layo & Bushwacka! Low Life című albuma, a másik Slam Jr. Aquarium című mixlemeze volt. Az utóbbit választottam, ezzel is elősegítve azt, hogy a 4/4 álljon közelebb a szívemhez. Persze a későbbiekben beszereztem a Low Life-ot is, az igazi kedvencem viszont a Night Works lett.
Bár nem kérdezted, az első vásárolt progressive albumom a Global Underground sorozatban megjelent Nick Warren Budapest c. duplaalbuma volt, amit édesapám vett nekem egy budapesti Auchanban (how bizarre!).
Ha meg kellene nevezni három előadót a sok kedvenc közül, kiket emelnél ki?
Tommyboy,
John Digweed,
Nick Warren.
Elég gyakran hallhattuk és láthattuk az akkori korszak nagyágyúit Pozsony és Budapest klubjaiban. Meghallgattad kedvenceidet élőben is egy-egy party alkalmával?
Mivel a húszas éveim elején szinte kizárólag az elektronikus zene bolondja voltam, nagyon izgalmas volt eljutni a külföldi és magyar nagy nevű dj-k bulijaira. Egy idő után viszont rájöttem, hogy a zene számomra nagyon intim dolog és a legjobban akkor tudom élvezni, ha egyedül hallgathatom, így idővel a bulik lassan kikoptak az életemből.
Az eddigi legnagyobb zenei élményed is egy ilyen eseményhez köthető?
Annak ellenére, hogy a legmeghatározóbb zenei stílus az elektronika, a legnagyobb zenei élményem a Portishead koncertje és DJ Krush mixe volt a 2011-es Pohoda fesztiválon.
A rendkívül széles spektrumú house zenés korszakok után be tudott férkőzni az életedbe más műfaj is?
Egyértelműen az elektronikus zene a legjelentősebb zenei műfaj az életemben, nagyon sokáig szinte csak progressive house-t, house-t, progessive trance-t, technót hallgattam, a techno a húszas éveim elején lassacskán kikopott a repertoárból. A húszas éveim végén – harmincas éveim elején kezdtem el más zsánereket is tudatosabban hallgatni, de ezek a zenei élményeim már inkább előadókhoz, mintsem műfajhoz kötendők (pl. Metallica, Radiohead, Offspring, Dj Krush, Portishead).
Ma mennyi időt töltesz zenehallgatással? Most is hallgatsz DJ mixeket?
Manapság sokkal kevesebb időt töltök zenehallgatással, mint akár 10 éve (nem is beszélve a középiskolás és kora főiskolás éveimről). Ez valószínűleg több dolognak tudható be: kevesebb időm van magamra (részben a család miatt, és részben amiatt, hogy a 2000-es évek elején nem voltak okostelefonok, amiket, még ha nagyon tudatosan is használunk, szerves részei lettek az életünknek és sok szabadidőnktől fosztanak meg) és máshogy használom ki az énidőmet (pl. autóvezetés közben gyakran hallgatok zene helyett hangoskönyvet, előadásokat, vagy egyszerűen csak csöndben ülök). Ettől függetlenül a mai napig fontos számomra a zene. Az elektronikus zenében viszont már nem keresek intenzíven új előadókat, ezért, ha elindítok egy mixet, csak pár dj közül szoktam választani (Hernan Cattaneo, Nick Warren, Marcelo Vasami, stb.).
Térjünk most a mixre, ami a nyolc általad választott zenét tartalmazza. Mit hallunk és mi alapján válogattad a zenéket?
Múltkor hallottam egy beszélgetésben, hogy az átlagember 25 éves koráig hallgat zenét, utána már csak az megy körbe-körbe, ami addig. Miután összeírtam a nyolc számot, rájöttem, hogy én még huszonötig sem hallgattam. Nem azért, merthogy a mostani progressive house zenéket ne szeretném (igazán kiválóak születnek), csak már nem nézem meg, milyen konkrét számot hallgatok, csak elindítom a mixet.
Megpróbáltam összeszedni azokat a számokat, amik különböző okokból a legnagyobb hatással voltak rám, de természetesen sok mindent ki kellett hagynom.
A MIX:
TRACKLIST:
1. Moloko – The Time Is Now
2. Kings Of Tomorrow Feat. Julie McKnight Finally (Danny Tenaglia Vox Mix)
3. Pole Folder & CP – Dust (Original Mix)
4. James Holden – I Have Put Out The Light
5. Little Green Men – These Are The Beats (Original Mix)
6. Saints & Sinners – Pushin’ Too Hard (Futureshock’s Confession)
7. The Chemical Brothers – Elektrobank
8. Delerium feat. Sarah McLachlan – Silence (Tiesto’s In Search of Sunrise Remix)
Az eddigi epizódokat az alábbi címen találod!
