FOTÓK: ÖRZSIK ÖDÖN
Nyolcból nyolc – pipa! A linzi vereség függvényében, a Trencsén elleni mérkőzésről egy morbid mém jutott eszembe, ami az autóvezetésről szól: „Panaszkodsz, hogy hogyan vezetek? Mit akarsz, hisz még élsz!” Vagyis a három pont megvan, és csend legyen, mert most a legfontosabb, hogy győztünk! Egyébként tényleg így van, viszont igaza lett sokunknak, hogy a meccs nem lesz feltétlenül egy matyóhímzés. Az első félidő tekintetében főleg nem. Nyolcból nyolc, félelmetes széria, ez a nyolcadik győzelem mégis különleges a maga nemében.
Mielőtt belekezdenék a mondanivalómba „kicsit másképp”, két momentumot ragadnék ki így az elején. Mindkettő a szünetben történt, közülük Storck félidei szavai a lényegesebbek, biztos vagyok benne, Linzben is elhangozhattak az öltözőben. Kb. így: gürizni, dolgozni, ha kell, megszakadni. Ott nem jött be, Szerdahelyen igen, a mester ugyanazzal a kezdő tizeneggyel, íratott „jóvátételt”. A másik dolog pedig, hogy a Huste szünetben riportert cserélt (mi ráértünk?!), az első félideinek torkán akadhatott az ebédnél a knédli, mert egy szavát sem lehetett érteni. Gondolom, a kivetítő előtt nem is kellett…
Nagyjából másfél órával a találkozó előtt megérkezett a csapat autóbusza, véletlenül arra „sétáltunk” a gyerekekkel.
Máté fiam bele is kezdett az egyik rigmusba, aztán hazáig nyomatta becsülettel. De legalább volt némi kontaktom a szurkolókkal, és műsorfüzet is lett. Tegyem hozzá, máskor másfél órával meccs előtt – normál esetben – már tömve van a Sport utca, és a szemközti kocsmában az állóhelyek is elfogytak. Kellett ez a nyavalya nekünk (sic!). Na de térjünk vissza a mérkőzésre, Jano Kapko 60 éves. Uraim, esküszöm „tegnap” még láttam focizni DAC-mezben. Repül az idő, az ő mentalitására mindenkor szükség lenne a csapat hátvédsorában, persze nem véletlen, hogy a mostani hátvédsorunkat is emlegetem.
Isten éltessen Janó! Kezdődhet a mérkőzés, miután Ramirez is megkapta az augusztusi góljáért a magáét.
Egész jó kis vasárnapom volt a családdal, csupán egy DAC-győzelem hiányzott a tökélyhez. A meccs eleje, mi tagadás, éppen olyanra sikeredett, amitől féltünk, mégpedig, hogy a linzi vereség gúzsba köti a lábainkat, zavart okoz a gépezetben. A bizalom töretlen, de a tények azok tények, emlékeznek még mit mondtam a realisták igazáról a múltkor? A 15. percben összehoztunk egy olcsó gólt, Davis sem lépett a trencséni sarkára, Kružliak meg nem tudom valójában mit csinált az ötösön, megint. Ez a védelmi hiba párszor kopírozva lett még a továbbiakban.
Aztán a 30. percben Zsoltink belsővel eresztette meg a szabadrúgását, megint olyat, mint a múltkor. Valaki elmagyarázhatná nekem, hogy tud ennyire védhetetlenül csapódni a labda belsővel.
Belsővel „kiflit” szokás rúgni, nem ilyen atomot, mint a Fat Boy. Azt nem sejtem, mi lett volna, ha bemegy a Trencsén büntetője, védett a felsőléc, hogy kisvártatva megfordítsuk az eredményt. Divko elemében megint, kapásból – elő kéne szedni egy évvel visszamenőleg, miket mondtunk a fiatal horvátra. Még én is, mea culpa! Kalmár kapitány passzának éles szeme volt Divko felé. A fordulást követően visszatért az örömfoci, igen az, amit irigyelni lehet tőlünk. A mindkét oldalra nagyjából egyformán bakizó játékvezető megkönnyítette a dolgunkat benne, kiszórt egy piros kártyát a vendégeknek. Helyzet helyzetet követett, Divko okos csele után:
3:1 ide, és a jegyzőkönyvekbe az eredményen kívül már csak a nézőszám került bele: egyezer, kereken.
Három pont a vereség árnyékában, hogy ez a cím mennyire helyénvaló, érdemes elolvasni Storck mester nyilatkozatát:
„Gratulálok a csapatomnak, de nemcsak a győzelemért, hanem azért is, ahogy az Európa-ligából való kiesés után visszatalált a győztes útra. Ez nem volt egyszerű, de már a tegnapi edzésen is jó érzésem volt, és az is szóba került, mit kell tennünk, hogy a jövőben erősek legyünk a nemzetközi porondon… Hétközben néhányan pihenni fognak a kupameccsen, jövő hét végén pedig ismét győzelmi céllal utazunk majd Zsolnára.”
Minden fejben dől el! Hajrá DAC!
(Roberto)
