A cikk megjelent a Klikk Out 2016/10. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotók: Pixabay.com
Erzsi mamában azt szeretem, hogy mindig megmondja egyenesen és őszintén azt, amit gondol. Legfeljebb egy kicsit halkabban, hogy a Gyula báty ne hallja meg. Amikor meglátogatom, viszek neki egy csomag mentolos cigarettát, kávét főzünk, pattyogunk és beszélgetünk. Ülünk a narancssárga sarokpadon, és témázgatunk. A régi időkről mesél, amelyek ennyi év távlatából mindegy is, hogy milyenek voltak, most már úgyis szépek.
Mindig elmegyek neki segíteni borsót fejteni, kapálni a kertbe, és az állatokat gondozni. Újabban pedig az a projektünk, hogy sütni járok hozzá. Most épp a pogácsáknál tartunk. Elviszem a hozzávalókat, ő pedig az elejétől a végéig adja az instrukciókat, hogy hogyan gyúrjam meg azt a tésztát, mi kell még bele, hogyan kell kinyújtani, hogyan a legjobb kiszaggatni… Erre a hónapra összeszedtem Erzsi mama tanácsait, amit nem csak nekem, de szerintem mindannyiunknak tanácsos lenne megfogadni.
Becsületesen és alaposan! Ha valamit rád bíznak, azt a legjobb tudásod szerint végezd el! Nincs ebben semmi nagy trükk. Ha kezedbe kapod a kapát, de nem tudod, hogyan kell kapálni, hát kérdezz rá, kérj segítséget, figyeld meg, hogyan csinálják mások! De ne legyél sohase lusta! A munka tényleg nemesít. A becsületes és alapos meló pedig boldoggá tesz.
Ha itt vagy, akkor légy itt! Gondolatban ne épp a holnapi ebéden gondolkozz, vagy azon, hogy mit csinálj este! Ha pedig már gondolatban is itt vagy, akkor most fújd ki magad! Ráérsz. Nem kell sehová sem sietni.
Ó, hányszor hallottam én már ezt tőle! Egészen addig csörgedezett ki a könyökömön, amíg fel nem fogtam, hogy a mamának nem az a fontos, hogy minden vizsgámra a legjobb eredményt kapjam. Hanem hogy tanuljak! Tanuljak meg minden olyan fontos dolgot, amire az életemben szükségem lesz. Szóval épp pogácsát tanulok sütni…
A gyűjtögető kényszerem szerintem a mamától örököltem. Ő mindent elrak, mert valamikor, valamire, valahogyan biztosan jól fog jönni. Általában így is van, hiszen tizennégy unoka jár hozzá, akiknek mindig szükségük van valamire. Valamire, ami általában ott lapul a szekrényben, cipős dobozban, fiókban.
Tanulj, dolgozz, süss, áss, gyűjtögess, de ne felejts el pihenni! Mindig találj időt arra, hogy tudj kikapcsolni, meginni egy teát, elszívni egy mentolos cigit úgy, hogy nem sietsz sehová, csak magadra figyelsz. Sokkal könnyebb lesz majd a munkát úgy folytatni, hogy egy kicsit megpihentetted a tested és a lelked.
Na ez az, amin mindig mosolygok, viszont így a duplaix betöltése után kezdem megérteni. A gimi alatt képes voltam az utolsó órákról ellógni pár lopott tinicsók miatt. Pedig azt az időt igazán fordíthattam volna valamilyen szakkörre. Persze a mama is csak az egyetemistává válásom után kezdte ezt hangoztatni!
Minden hozzászólás nélkül. Csak ennyi. Legyen eszed!
