Svédország a kezdetektől másképpen kezelte a koronavírus-járványt, mint a többi európai ország. Ugyan távolságtartásra és óvatosságra intette lakosait, de nem vezettek be szigorú megszorításokat, és nem is zártak be semmit, csupán az 50 fő feletti gyülekezést tiltották meg. Az iráni származású Mohammad 2017-től él az országban, ő mesélt arról, hogyan élik meg ott a helyzetet, s általában milyenek a tapasztalatai Svédországgal.
Mohammad eredetileg egy ösztöndíjprogram keretében érkezett Európába. A Szlovák Műszaki Egyetemen volt doktorandusz, s az egyetemek közti együttműködés keretében ajánlottak fel neki posztdoktori pozíciót a göteborgi egyetemen. Egy évig ott is dolgozott, utána azonban váltott, és a Volvo Trucks cég konzultánsa lett. Többek között egy olyan szoftver fejlesztésén dolgozott, mely előrejelzi a sebességkorlátozásokat, és automatikusan irányítja az egyébként nehéz, hosszú féktávolságú teherautók sebességét a biztonságos közlekedés érdekében.
A korábbi epizódok:
Egyesült Királyság
Kolumbia
Hongkong: “El vagyunk zárva a külvilágtól”
Az iráni srác egyébként 2017 óta él Svédország második legnagyobb városában. Elmondása szerint az elején ugyan sokáig tartott beszereznie a letelepedéshez szükséges dokumentumokat, onnantól kezdve viszont meglehetősen simán ment minden, és bármely hivatalos dolgot minimális bürokrácia árán el lehet intézni. Göteborgot nagyon nyugodtnak, csendesnek találja, néha már túl csendesnek is. Az emberekről pedig az volt az első benyomása, hogy kimondottan relaxáltak, sokkal ráérősebbek annál, amit egyébként megszokott. Ez pedig alapvetően jó, bár néha idegesítheti az embert, ha gyorsan meg akar csinálni valamit.
Svédországot februárban érte el a koronavírus első hulláma. Az ország vezetői akkor a lakosokat arra kérték, hogy vigyázzanak az idősekre, rossz egészségügyi állapotban lévőkre, az országot viszont nem zárták le. A lakosok bíztak az ország vezetésében, és többnyire betartották a javasolt távolságtartást. Mohammad, amennyire lehetett, szintén igyekezett kerülni a kapcsolatot másokkal. Csak egy barátjával, illetve az ő feleségével találkozott, a tömegközlekedést, zsúfoltabb helyeket a mai napig kerüli. Azt mondja, egészen könnyű úgymond otthon maradni, hiszen csaknem mindent meg lehet oldani úgy is, hogy ki sem teszed a lábad. Még a kisebb szupermarketek, élelmiszerüzletek is megoldják a házhoz szállítást, így az idősebbek védve lehetnek.
Ennek ellenére az első hullám során nagyon sok idős ember halt meg az országban, mivel a vírus elszabadult az idősotthonokban. Csaknem 6000 ember vesztette ekkor életét a Covid-19 következtében, ami a környező országokhoz képest is nagyon sok, és Anders Tegnell, a fő járványügyi szakértő maga is elismerte, hogy hibáztak, nem sikerült megvédeniük e fokozottan veszélyeztetett csoport tagjait.
A maszkviselést sem akkor, sem most nem írták elő a lakosságnak. Mohammad szerint nem is nagyon látni, hogy maszkot viselne valaki, de természetesen mindenkit arra intenek, hogy amennyiben nem érzi jól magát, vagy bármilyen tünetet észlel magán, mindenképpen maradjon otthon. A tesztelés egyébként kimondottan gyorsan zajlik – amint valaki jelzi, hogy tünetei vannak, már aznap, vagy legkésőbb másnap mintát vesznek tőle. Mohammed is épp arra vár, hogy leteszteljék: enyhe lázzal ébredt, és ugyan már az is elmúlt, és jól érzi magát, mégis jobb utánajárni a dolognak.
Egyébként otthon, a járvány által erősen sújtott Iránban az egész családja átment a betegségen – apukája, anyukája, testvére és unokaöccse is. Szerencsére mindannyian enyhe tünetekkel vészelték át a kórt.
A második hullám egyelőre elkerülni látszik Svédországot, vagy legalábbis a görbe sokkal kevésbé meredek, mint máshol Európában. Felmerült, hogy elegen eshettek át a fertőzésen ahhoz, hogy nyájimmunitásról lehessen beszélni. A szerológiai tesztek tanúsága szerint viszont mindössze 6% körüli az átfertőződöttség, ami ehhez kevés.
Hogy a helyzet továbbra is kedvező marad-e, az persze a jövő zenéje, ám egyelőre Mohammad szerint csaknem normális mederben folyik az élet. A mozikban és egyéb zárt terekben sakkszerű elrendezésben lehet csak helyet foglalni, az emberek inkább a nyílt tereket preferálják, és a teraszokra is kevesebb szék kerül, mint általában. Ennek ellenére sokan mozognak az utcán. Nyáron pedig, amíg jó idő volt, és a mostaninál is alacsonyabbak voltak az esetszámok, tele volt a tengerpart, csak a koncertek és különböző nagyobb rendezvények maradtak el.
Azt a szigorú korlátozások híján sem lehetne állítani, hogy az ország gazdaságát érintetlenül hagyta a krízis. A gazdasági visszaesés csupán pár százalékkal maradt el a környező országokétól, s ezt még az olyan nagy cégek is megsínylették, mint a Volvo, amelynek Mohammad dolgozik. Ő azt mondja, ezen nagyon meglepődött, nem hitte volna, hogy munkáltatója is nehéz helyzetbe kerül. Rengeteg embert elbocsátottak, ő pedig március óta csak heti pár napot dolgozik.
Azt, hogy nem bocsátották el, valamint a fizetése túlnyomó részét azért megkapja, annak köszönheti, hogy az állam gyorsan pénzügyi segítséget nyújtott a vállalatoknak, hogy azok fizetni tudják az alkalmazottjaikat, míg nem rendeződik a helyzet.
Remélhetőleg ez utóbbira hamarosan sor kerül mind Svédországban, mind nálunk, és sikerül majd minél kevesebb áldozat árán átvészelni ezt a nehéz időszakot. Amíg pedig tart, addig a mi szakértőink javaslata alapján érdemes távolságot tartanunk, helyesen viselnünk a maszkot, valamint gyakran és alaposan kezet mosnunk. Vigyázzunk egymásra!
