FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Még a régi stadionban ismerkedtem össze mai riportalanyunkkal, amikor vezérszurkoló voltam. Abban az időben, ha felnéztem a ketrecből a táborra, mindig tudtam, kit hol keressek. Hodosy Bélának is megvolt a törzshelye, pár sorral felettem, aztán ahogy a lelátón szokás, nemcsak a foci lett a téma köztük, hanem megismertük egymás életét, mondhatni barátok lettünk. Minden részletre persze nem derült fény, így aztán nemrég leültünk beszélgetni az egyik dunaszerdahelyi sörözőben.
Béla, az tudom rólad, hogy hodosi származású vagy, onnan jársz DAC-meccsekre. Mióta is, mondasz egy évszámot vagy korszakot, esetleg akkori DAC-játékost?
Pontos évszámra nem emlékszem, 11-12 éves lehettem, ami akkor, ha jól számolunk talán a ’78-79-es éveket jelenti? Kezdetben haverokkal, mint aféle suhancok kerékpáron jártunk, aztán persze kocsival. Az öreg eredményjelző alatti lelátóról néztük végig a meccseket.
Jó foci volt már akkor Dunaszerdahelyen, a divíziós évek, pályáról a DéTé-re emlékszem például, meg Majthényira a kapuban.
Aztán a Szlovák Nemzeti Liga már a Szikorával, a feljutás után a 3:3-ra a Spartával. De ugyanígy a többi prágai csapat elleni derbik is megmaradtak bennem.
’87-ben, mikor kupadöntőt játszottunk, éppen katona voltam Csehországban. Az ottani körlettársakkal néztük a meccset, még fekete-fehér készüléken. Főleg csehek, de akadt pár magyar srác is köztünk. Nagy dolog volt akkor, hogy mi nyertük a kupát. Aztán jöttek az Európa Kupák, ezek voltak a DAC Aranycsapatának évei, majd a szlovák bajnokság, aztán kiestünk az első ligából.
Megritkultak a meccsre járások, egészen 2008-ig, amikor ugye Antalék átvették a klubot. Meg a Mohseni, bíztam benne, hogy valami újra elkezdődik.
Djuričič volt az edző, az első meccsen egy olyan csapattal, amit alig ismertünk, legyőztük a Nagyszombatot. Bírtam ezt a horvát edzőt, aztán nem vitt el valami játékosokat a csapattal Pozsonyba, és lemondott vagy lemondatták, már nem tudom. Werner Lorant lett helyette, eleinte még a „nyugdíjas” tribünre jártam, aztán átmentem szembe, a B-középbe.
2014-ben már előre lehetett sejteni, hogy új tulajdonos lesz, a Világi átvette a klubot, és elkezdődött az új stadion építése is…
Idegenbe inkább csak a környező helyekre jutottam el, a Slovanra, meg Nagyszombatba, Marótra, Nyitrára, stb. Pozsonyban ott voltam, amikor március 15-én legyőztük Štepanovský góljával a Slovant. Szencre is jártam rendszeresen, amikor ott rendezték a hazai meccseinket a stadion építése miatt.
Aztán felépült az új Aréna, és szintén a B-középben volt a helyem, a kapu mögött.
Mostanában meg, ahová éppen jegyet kapok. Volt, hogy csak a D szektorba sikerült venni, ott nem volt annyira jó a közeg…
Említettük, hogy hodosi vagy, az ottani focival mik a tapasztalataid? Illetve, ha jól tudom, a Vízműveknél dolgozol, nekik mindig jó csapatuk volt az öregfiúk bajnokságban.
Igen, korábban Hodosban is kijártam meccsre, csak az később elmaradozott. Azt tudom, hogy legutóbb a Nyárasdtól kaptak ki otthon, de ennyi. Meg egyszer találkoztunk is a hodosi focipályán, egy DAC előkészületi mérkőzés alkalmával.
A Vízművek csapatában nem fociztam, csupán néha kijártunk a kollégákkal a kórház melletti pályára. Azt tudom, hogy jó helyezéseket értek el a járási öregfiúk bajnokságban.
Újságban is figyeltem, két csoportra volt osztva, és ott voltak mindig az élbolyban, az első két csapat játszotta a döntőt. A kollégák közt akadt korábbi aktív futballista, csak jöttek a sérülések. Igazából azt sem tudom, jelenleg még folyik-e az a bajnokság.
Na, de térjünk vissza a munkából a DAC-ra, ami miatt most is találkoztunk. Hogy’ látod a klub jelenlegi helyzetét?
Hát vannak észrevételeim, annak ellenére, hogy az elsők vagyunk, a hátvédsorban volna mit oldani. Igaz, több gólt rúgunk, mint korábban, és
ha tudnánk kezdeni valamit a hátvédsorral, biztosan van esélyünk a bajnoki címre. Ezt kéne orvosolni, főleg, hogy a nagy rivális Slovan háza táján jelenleg nem túl rózsás a helyzet. Meg a botrányok, ugye…
Hyballa után jött Hélder a kispadra, talán az volt a szerencsénk akkor, hogy közbeszólt a vírus, persze csak idézőjelben. A klub tudta korrigálni a hibáját, idehozták a Storckot. Még 2-3 rossz meccs a portugállal, és nem értünk volna oda talán az első hatba sem, nemhogy az Európa Kupákra. Tudtunk erősíteni, ezért tarthatunk itt most is, ahol tartunk. Igaz, Zsolnán belefutottunk a vereségbe, de ennek is el kellett jönni egyszer. Mondom, a hátvédsorunk nem stabil, ezt még a Szered elleni meccsen is láttam, pedig ott 6:0-ra nyertünk.
Kialakult egy baráti társaság, akikkel mindig találkozunk a stadionban, vagy a stadionon kívül.
Köztük a Pistabá’ meg a Zsüli, aztán Magyarországról járnak a Kálmánék, 270 kilométerről Nagykanizsáról. Minden meccsen itt vannak, még az idegenbelin is itt-ott, Nagyszombatban például. Most a kivetítős meccseken is, azokon szintén mindegyiken kint voltam. A bajnoki cím, igen, talán a bajnoki cím megilletne minket, nagyon jó volna! Ennyi…
Folyton a legjobbkor kell abbahagyni, de persze köszönöm a beszélgetést és a barátságot is. Mindent bele a bajnoki címért, hajrá DAC!
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
BEMUTATKOZNÉK, DAC-SZURKOLÓ VAGYOK…
