A Vikkendhouse mixsorozat legújabb epizódjában imádott csapatunk, a DAC középpályása mutatkozik be. A csupán huszonegy éves Schäfer András most a zenéről mesél, a gyerekkori és mostani kedvencekről, valamint választ kapunk arra is, mennyi idő marad a sport mellett zenére, és hogy miért heccelik a csapattársai szokásai és egy-két kedvence miatt.
Fotó: Ugróczky István
Schäfer András vagyok, a DAC és a magyar válogatott középpályása. 21 éves vagyok, Szombathelyen születtem és odavagyok a zenéért. A mindennapjaim része.
Emlékszel, gyerekként milyen zenék iránt rajongtál először?
A legelső nagy kedvenc 50 Cent volt. Még 7-8 évesek voltunk és nem értettük a dalszöveget, de emlékszem, az iskolában mindenki ezt hallgatta. Mivel van egy bátyám, én azért nagyobb betekintést nyertem abba, hogy mit hallgatnak a nagy 15 -16 évesek, ezért Tiësto volt még egy ilyen második kedvenc.
Hova sorolnád magad most, felnőttként? Milyen stílusú zenéket hallgatsz?
Ez a 50 Cent-vonal teljesen eltűnt nálam. A Tiësto által képviselt elektronikus (testvérem által nevezett “bogyós”) zenét mindmáig szeretem.
Régen nem tudtam volna elképzelni, hogy Presser-zenét fogok énekelni a kocsiban 21 évesen, mégis így lett.
Igazából mindenevő vagyok ezen a téren. Komoly szimfonikus zenék is vannak a listámon, de a magyar, külföldi retrón át egészen a rock’n’roll-ig mindent hallgatok. Az LGT számait különösen imádom. A csapatnál mindig heccelnek, hogy olyan vagyok. mint egy nagypapa. Keresztrejtvényt fejtek és LGT-t hallgatok. Igazából a hangulatomtól függ, mi szól épp a fülemben.
Mennyire volt inspiráló hatással a zene a sporttevékenységeid indulásakor, vagy az abból adódó nehézségek legyűrésénél?
Induláskor nem játszott nagy szerepet, hiszen akkor sokkal kevesebb lehetőségem volt zenét hallgatni, és akkor, 5-6 évesen egy dolog számított, a „labda”. Most azonban kihagyhatatlan a fejhallgató az edzés/meccs-táskából. A meccsek miatt nagyon sokat utazunk és az utak jó részén természetesen zenét hallgatok. A nehéz pillanatoknál is nagyon sokat segített. Emlékszem, Olaszországban utáltam az edzésre vezető 40 perces utat, és mindig a popkirályt, Ultimót énekeltem az autóban.
Amikor kikapunk vagy nem úgy sikerül egy meccs, általában elzárkózom kicsit a külvilágtól, és itt szintén fontos szerepet játszik a zene.
A szurkoló közönség hangja csodás szimfóniában zeng a pályán. Számodra mi volt eddig a legszívmelengetőbb pillanat, amikor a közönség énekléssel ünnepelte a gólt?
A Nagyszombat elleni 2:1-es meccsen a második gól utáni ünneplés felejthetetlen érzés volt. Örülök ennek a kérdésnek, hiszen időnként végighallgatom a legjobb szurkolói énekeket. Ez az egyik olyan dolog, ami hirtelen nagyon fel tud dobni.
Az aktív sportélet mellett szoktál járni koncertekre, bulikba? Melyik volt a legemlékezetesebb zeneileg?
Sajnos nagyon kevés időnk van ilyen programokra. Régebben többet jártam, fesztiválokon is voltam, de manapság bulizni se nagyon tudok elmenni. A legemlékezetesebb az egyik nagy kedvencem, Kendrick Lamar Sziget-fesztiválos koncertje volt. A nagyobb magyar együttesek, mint például A Punnany Massif és a Halott Pénz koncertjeit pedig azért szeretem, mert mindenki teli torokból énekli és kicsit arra emlékeztet, amikor a stadionban énekelnek a szurkolók!
Térjünk most a mixre, amiben a nyolc kedvenc zenéd mutatod be:
TRACKLIST:
1. Dream On – Aerosmith
2. Don’t Stop Till You Get Enough – Michael Jackson
3. Don’t Stop Believin’ – Journey
4. Starboy – The Weeknd
5. Money Tree – Kendrick Lamar
6. How You Like Me Now – The Heavy
7. Valaki mondja meg – LGT/Presser Gábor
Az eddigi epizódokat az alábbi címen találod!
