Ki ne ismerné Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regényét? Ha nem is olvasta mindenki, hallani biztosan hallott már róla. A kis, aranyhajú hercegecske története igencsak híressé vált. Műve megírásakor talán még maga az író sem gondolta, hogy ennyire ismert lesz a kis herceg, az ő rózsája és a róka barátja.
Bár az emberi társadalom karikatúrájaként emlegetett könyvről van szó, mégis megannyi igazságot rejt magában a történet. Sok-sok értékes gondolat bújik meg az aprócska bolygóról érkező kis herceg meséjében.
Összegyűjtöttem a számomra legkedvesebbeket:
„A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
Ez a mondat még a könyv első oldalainak egyikén szerepel. Elsőre talán balgaságnak tűnik, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, micsoda igazságot rejt! A gyermeki őszinteségnél nincs is nagyobb kincs… Amit gyermekként még csupán önfeledten megélünk, felnőttként már magyarázatokat keresünk rá. A nagy keresgélés közben pedig elveszti valódi mivoltát az a bizonyos dolog.
„Az emberek elfelejtették ezt az igazságot”
– mondja a róka a kis hercegnek. S milyen igaza van a rókának! Az emberek az idők során oly sok fontos dologról elfeledkeztek. A valódi értékek sok esetben mostanra kopottak lettek, fényüket vesztették. Épp ezért, itt az ideje, hogy ismét ragyogni hagyjuk ezeket!
– A kis herceg egyik legfontosabb tanítása a rózsája iránt érzett szeretetében rejlik. Hiszen a hercegecske minden hibájával együtt, őszintén, teljes szívből szereti a rózsáját. Számára az egyedüli, kivételes és páratlan. Mindent megtenne és meg is tesz azért, hogy megóvja a virágját. Önzetlen szeretet és törődés – amire az aprócska lény felhívja a figyelmünket, hogy ne feledkezzünk meg ezekről…
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
No, igen! Nem elég megszelídítenünk valakit, azután a felelősséget is vállalnunk kell érte.
Végezetül, íme, a könyv legismertebb sorai:
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűznöm.
Ez csak néhány dolog, amire e remekmű felhívja a figyelmet. Hosszasan sorolhatnám még a tanulságait. Kedvcsinálónak viszont talán ennyi is elég. 🙂
